Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-136
136. országos ülé& Í9(>2 része a szükségletnek és csak kezdetét jelezhette az akcziónak és a t. képviselőtársam közbeszólására válaszolva azt mondhatom, hogy eddig még nem lett felhasználva, mert a törvény nem adott erre felhatalmazást... Komjáthy Béla: De a pénzügyi bizottság igen I Lukács László pénzügyminiszter: ... de remélem, hogy fel lesz használható ugy, hogy az még ebben az esztendőben folyósításra kerül. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a 3 millió korona tehát csak egy csekély összeg lévén, mely csak kezdetét jelentette az akcziónak,én ámult évi expozémban azon szerény véleményemnek adtam kifejezést, hogy tekintettel arra a nagy megterheltetésre, mely ebből az akczióból az államkincstárra hárulni fog, talán czélszerü lesz, ha ezen kérdést nem egyszerre, nem egy évben, hanem szmkezesszive az évek hosszú sorára felosztva fogjuk megoldani. Azok a tanulmányok azonban, a melyeket ez irányban tettünk, más eredményre vezettek ; mert ha nem akarjuk egyrészről koczkáztatni azt a morális eredményt, a melyet ettől az intézkedéstől várunk és másrészről, ha nem akarunk beláthatatlan bonyodalmakat előidézni az adniinisztráczió körében, nem marad más hátra, mint ezt a kérdést egyszerre egy csapással oldani meg. (Helyesles a jobboldalon.) Baría Ödön : Csapással! Lukács László pénzügyminiszter: Mert a dolog ugy áll, a mint később lesz szerencsém részletesen is kifejteni. . . Rossz szójátékokra nem válaszolok t. képviselő ur. (Derültség, FelMáltások a jobboldalon: Jobbat kérünk. Egy hang a szélsbbaloldalon; Na na. Lese még részük jobban is, csak várjanak!) Barta Ödön: Önök játszanak a szavakkal, nem mi! Lukács László pénzügyminiszter: Mivel a tisztviselői előléptetés kérdésében a jelenlegitől eltérő rendszerre akarunk áttérni, ennélfogva, ha nem egyszerre, hanem több éven keresztül oldanék meg ezt a kérdést, abba a kényszerhelyzetbe jutnánk, hogy egy darabig részben a régi szisztémát kellene fentartanunk, egyszersmind az uj szisztémát is életbeléptetni, a miből zavar és az adminisztrácziónak beláthatatlan bonyodalma támadna. Nem marad tehát más hátra, mint elhatározni magunkat arra, hogy egyszerre oldjuk meg e kérdést, habár ismerjük az abból származó nagy megterheltetést. Nem tagadom, hogy épen ez a nagy megterheltetés, mely az államháztartásra ebből a nagy akczióból és ennek egyszerre való végrehajtásából származik, a kormányt a dolog részleteinek megállapításánál a legnagyobb óvatosságra és mérsékletre inti és mert igy is, ezen óvatos eljárás mellett is, csak ugy lesz ez a kérdés megoldható, ha a költségvetés más czimeinél, más tételeinél jelentékeny redueziókra, jelentékeny megtakarításokra törekedünk, a melyek közül kétségen kivül október 22-én, szerdán. 155 a legfontosabb az a megtakarítás, a mit az. utóbbi nagy konverzió által sikerült elérnünk, a melynek eredménye nélkül a tisztviselői kérdés megoldása egyáltalában nem lett volna lehetséges. Természetes azonban, t. ház, hogy ezen nagy állami czél megoldása szempontjából a konverziónál elért megtakarításon kivül még más redukeziókra és megtakarításokra is utalva voltunk, s azért a költségvetés összeállításánál mindenekelőtt szigorúan meg kellett rostálnunk azon különböző uj igényeket, (Egy hang balfeli'l: Katonai téren!) a melyeket minden esztendőben támasztanak az államháztartással szemben, midőn a költségvetés összeállítására kerül a sor, s azonkívül szigorú revízió alá kellett venni a költségvetés régi tételeit is, hogy az államháztartás semmi fölösleges, vagy elodázható kiadással ne terheltessék. Azt hiszem azonban, t. ház, hogy az az óvatosság, az a takarékosság, melyet épen ezen czél érdekében alkalmaztunk, nem fog az állami élet egy ágának sem hátrányára szolgálni. Mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy a tisztviselői fizetésrendezés kérdésének megoldásával nem csak a tisztviselők egyéni érdekeinek teszünk szolgálatot, hanem igen nagy és jelentékeny társadalmi kérdést oldunk meg, (Altalános helyeslés.) s egyszersmind az adminisztrácziónak is igen jelentékeny javitását sikerül elérnünk . . . (Élénk helyeslés. Ugy van!) Barta Ödön : Debuisset pridem ! Lukács László pénzügyminiszter:.. mert mivel igaz az, hogy valamely állam adminisztrácziójának jósága nem a törvények vagy rendeletek sokaságán vagy minőségén, hanem azon fordul meg, hogy azok miként hajtatnak végre (Xjgyvan! Ugy van!) és mivel bizonyos az, hogy még a hézagos törvényekkel és rendeletekkel is lehet jól adminisztrálni, ha az adminisztráczió jó kezekbe van letéve, azért meggyőződésünk az, hogy ha sikerül ezzel elérnünk azt a czélt, a melyet magunk elé tűztünk, ha sikerül megnyugtatni a tisztviselőket, ha sikerül megelégedett tisztviselői kart teremteni, mely sorsában megnyugszik, s mely idejét és munkáját buzgalommal szenteli az állam szolgálatának, ha sií kerül elérnünk azt, hogy a tisztviselők nem lesznek anyagi gondok által gyötörtetve, folytonosan ráutalva mellékfoglalkozások keresésére, a mi idejüknek és erejüknek jelentékeny részét az állami szolgálattól elvonja, mondom, ha sikerül ez, a mint remélem, hogy a javaslandó méltányos intézkedések segélyével, ez a kérdés megoldható lesz: akkor az állami adminisztráczió javításában oly óriási eredményt és sikert érünk el, melyet más eszközökkel, szigorral vagy a fegyelmi szabályok bármily rigorózus alkalmazásával elérnünk nem lehet. (Ugy van! Ugy van !) Thaly Kálmán: Szolgálati pragmatika is kell! Lukács László pénzügyminiszter: T, ház! Ezeket kívántam előrebocsátani az állami költ20*
