Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

135. országos ülés 1902 R. Gr. B, Nr. 32. und des königlich ungarischen j Gesetzartikels II. vom Jalire 1897. — magyar j királyi törvényczikk — eingesetzte Schiedsge- j richt zur Entscheidung des Grenzstreites zwischen j Österreich, beziehungsweise Galizien und TJngarn i beim Meerauge (Fisch-see) in der Tátra. Hogy ez a bíróság nem volt (független bíróság és hogy mily konzekvencziákkal jár, hogy az egyes államok maguk is bírót küldtek be, mutatja e szabályzatnak 8. szakasza. Nagyon világosan mutatja. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Hogyan kezdődött HZ 8, szóbeli tárgyalás. A t. igazságügyminiszter urnak, mint a perrend egyik nagynevű alkotójának különösen szives figyelmébe ajánlom ezt a körülményt. A 8. §. ezt mondja: »Die mündliche Verhandlung beginnt mit dern Vortrag — nem a felek előadásával, nem »der beiden Partéién«, — hanem die mündliche Yerhandlung beginnt mit dem Vortrage der beiden Schiedsrichter und entscheidet das Loos, welcher von den beiden Schiedsrichtern als der erste zum Worte gelangt. Beidé Schiedsrichter habén den Sachverhalt genau nach dem Inbalte der ihnen durch die Regierungen mitgetheilten Aktén die Forderungen beider Staaten und die geltend gemachten Beweise schliesslich die sich daraus ergebenden Streitpunkte darzulegen, ohue ihre persönliche Ansicht zu äussern.« Tehát nem a felek, hanem a birák kezdik meg a szóbeli előadást; pedig az a biró már nem egy-egy állam birája, mégis a két államnak bírája kezdi a szóbeli előadást, minden egyes biró előadván azt az anyagot, a melyet neki az ő állama átadott és a melyre nézve utasítást kapót Már pedig egy ügynek csak egy előadója lehet, a ki a pártfelek fölött állván, magának megalkotván a véleményét, a bíróság elé bocsátja az ügyeket. Az ilyet azonban, a mi itt történt, semmiféle perrend, a mely modern jogelveket kivan deklarálni, nem ismer. Ezzel kezdődik a dolog. De jő a folytatás. Hogy ez nem volt független bíróság, bizonyítja az is, hogy szent fogadalmat tettek arra, hogy ők a tanácskozásról sohasem fognak mondani semmit, a mi még nem volna nagy baj; de nagyobb baj is van, t. i. ki van mondva, hogy die Beratungen sind nicht zu protokollieren. Vagyis, hogy a tanácskozásról jegyzőkönyvet Bem vesznek fel! Soha sem fogjuk tehát megtudni, a mire jogunk van, t. i. azt, hogyan jött létre az ítélet. Már pedig átkutattam egy egész csomó nemzetközi jogi ítéletet. Mindenütt, a hol szuperarbitrium volt, szótöbbséggel hozatott meg az Ítélet. Itt is meg van a szabályzatban: »Wo die zwei Schiedsrichter nicht überienstimmen, da dirimirt der Präsident«. Itt azonban nem lehet eldönteni, i csakugyan dirimált-e az elnök? Azt mondják, hogy a svájczi Winkler el- ', nök mondta ki az Ítéletet. De ellenőrizni kell, j hogy valósággal dirimálás volt-e az, vagy hogy I október 20-án, hétfőn. 135 szótöbbséggel történt-e? Mert felhozhatnék egy esetet, a hol nemzetközi iogi Ítélet hozatott Észak-Amerika rovására; Észak-Amerika azonban, bár megfizette a reá rótt óriási összeget, de tiltakozott az ellen, azt mondván, hogy így meg ugy történt a szavazás. Itt pedig azt mondja a bizalmas statútum: »Die Mitglieder des Schiedsgerichtes verpflichten sich die bei den Berathungen geäusserten besonderen Meinungen und die Art der Abstimmung geheim zu haltén, lm Falle, wenn die Meinungen der beiden Schiedsrichter über das zu fällende TJrtheil nicht übereinstimmen, kann der Obmanu verlangen, dass ihm jeder der beiden Schiedsrichter sein begründetes Votum schriftlich mittheile, der Obmann dirimirt dann schriftlich, unter Beifügung der eigenen Begründung.« Minthogy ugy vélem, t. ház, hogy mindazt, a mi erre az ügyre vonatkozik, azzal a lelkiismeretességgel, a melyre kötelezve vagyok, mikor az ily fontos ügyet tárgyaljuk, a t. ház előtt feltártam, mindezek után a következő interpellácziót vagyok bátor a t. miniszterelnök úrhoz intézni: (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon. Olvassa) Interpelláczió a magyar kir. miniszterelnök úrhoz. Hajlandó-e a t. miniszterelnök ur, illetve a t. kormány egy, az ő hozzájárulásával kiküldendő parlamenti vizsgáló-bizottság elé bocsátani az 1897: évi II. t.-cz. alapján a Magyarország és Ausztria közt Szepes vármegye és Grácsország szélén, az u. n. Halastó körüli határterület tárgyában megalakított választott bíróság által Gráczban 1902. évi szeptember hó 13-án ítélettel befejezett vita-ügynek összes anyagát abból a czélból, hogy ugy a politikai felelőség, valamint a nemzetközi jog elvei szemjrontjából beható vizsgálat tárgyává tétessék? 1. Hogy az 1897. évi II. t.-czikket melyik kormány hajtotta végre? A végrehajtás megfelelt-e a törvénynek, annak szellemének és intenczióinak és különösen a törvényhozás akaratának, mely a törvény indokolásában világosan kifejezésre jut? Hogyan felel érte a kormány, hogy bár a törvény, annak a parlament elé terjesztett indokolása és az igazságügyi bizottság jelentése szerint is arra kapott utasítást és arra kötelezte magát a kormány, sőt a törvény indokolása szerint ez irányban Ausztria és Magyarország kormányai között megállapodás is történt, hogy a bíróság összeállításánál, ugy Ausztria, mint Magyarország legfőbb bíróságainak egy-egy tagját jelöli ki, mégis nem a magyar kir, Guria, sem az osztrák legfelsőbb bíróság egy tagja jelöltetett ki, hanem a pozsonyi kir. Ítélőtábla elnöke, és a lembergi tartományi főtörvényszék elnöke küldetett ki? E kérdés eldöntésénél figyelemre méltó jelenség, hogy mig a magyar törvény Magyarország közjogi állásának megfelelőleg Magyarország és Ausztria közt való határvita elintézésére nézve disponál, addig