Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-128

128. országos ülés 1902 október 8-án, szerdán. 7 házban is lefolyni közöttünk, kérdésekről, a melyekben a harcz jogosult. Polczner Jenő: Teljesen jogosult! Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz az alkotmányos élet lényege a vélemények ütközéséből, a meggyőződések harczából áll. (Ugy van! jobbfelöl) r És hogy én attól nem félek, — gondolom — hivatkozhatom arra, hogy... (Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Lefelé nem!) hogy nem kerültem egyetlenegy esetben sem a harczot. (Derültség a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Harczoltam nyugodtan és tárgyilagossággal, de hogy előttem szóló t. képviselőtársam mindjárt az első ülést alkalmasnak tartja arra, hogy a kérdéseknek egész tömegét felgyújtsa... Krasznay Ferencz: Az ország el van keseredve ! Széll Kálmán miniszterelnök: ... és izzóvá tegye ennek a háznak a levegőjét akkor, a mikor azt az első ülés alkalmával szívjuk magunkba, arra megvallom, nem voltam elkészülve. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) De hát a t. képviselő urak igy akarták és igy is tettek és ezzel avatják fel ezt a házat. Legyen az ő akaratuk szerint. Jogom azonban nekem és törvényben gyökerező jogom és kötelességem szót állani ezekről a kérdésekről és felvenni a diskussziót, mert ebben a házban, ha a magyar nemzet azt az érintetlen kincsét, a mely a parlamentarizmusban gyökerezik, sértetlenül fenn akarja tartani, az objektiv, a tárgyilagos diskussziót el kell fogadni, mert csak ez vezet a nézetek tisztázására. (Ugy van! jobbfélől) Ezen nem teheti túl magát senki, mert különben a parlamentarizmust életgyökerében támadja meg. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Nyugodtan fogok tehát azokra a kérdésekre felelni. (Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) T. előttem szóló képviselőtársam először is kifogásolja a képviselőháznak, illetőleg országgyűlésnek királyi leirattal történt elnapolását abból az okból, mert, a mint mondani méltóztatik, ez rendkívüli dolog és semmi sem motiválta, mert kereste az indokokat, de nem talált olyat, a mely megállhatna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Halljak! Halljuk! jobbfelöl.) Mindenekelőtt előrebocsátani vagyok kénytelen, hogy ez épen nem rendkívüli dolog. Már a múlt nyáron, három hónappal ezelőtt, mikor először szóba jött a kérdés, elmondtam a t. képviselő uraknak, hogy talán 15 vagy 16 praecedens eset van, a mikor, már a múlt országgyűlések alatt is, az- utolsó alkotmányos 34 vagy 35 esztendő óta királyi leirattal történtek elnapolások. Meg is mondtam az okát. Engem — és állok érte— semmi egyéb sem vezetett, mint az, hogy erre a három hónapra egy bizonyos nyugalmi idő álljon be. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Hiszen még abból a szempontból is, — pedig fel sem hoztam és ma sem hozom fel, mint mérvadó indokot — tanácsos volt nem kitenni a házat annak, hogy minduntalan összejöjjön, mert épen átköltözködött a régi helyiségből (Derültség a szélsöbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) és nem is lett volna mód üléseket tartani. Ezt nem is hoztam fel, sőt most sem hozom ezt fel, mert bizonyos szubjektiv tendencziával talán azt lehetne mondani, hogy ez mentegetőzés. Nem, hát nem ezért. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Mondom, hogy nem ezért, hanem azért, mert azt gondoltam, hogy akkor, a mikor, a mint méltóztatnak tudni, a kormányt a maga egész erejével és minden idejével elfoglalta egy kérdés megoldása, nem tartottam tanácsosnak azt a munkát, a mely folyik, kitenni az országgyűlés összehívásával való megzavarásnak. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy azt hitte, hogy a király fogja' megnyitni ezt az országgyűlést. Kérem, ezt joggal a képviselő ur azért nem hihette, . . . (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): T. képviselőház! Kérek csendet, mert támadni és a védelmet meg nem hallgatni, nemcsak a házszabályokkal, hanem a méltányosság^ legelemibb követelményeivel is ellenkezik. (Élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon : Illetlenség!) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt állítom, hogy ez a feltevés, a mely mint újdonság hallatszik onnan, arról az oldalról, a melyről eddig nem hallottam, nem áll meg, (Zaj a szélsöbaloldalon.) mert ez a mostani ülésszak nem egy országgyűlésnek, hanem ezen folyó országgyűlés második ülésszakának, tehát egy országgyűlés folytatásának megnyitása. (Ugy van! jobbfélől.) Barabás Béla: Az uj országháznak megnyitása. Széll Kálmán miniszterelnök: Arra pedig nem volt eset a magyar alkotmányos élet történetében, hogy az ülésszakot a király nyitotta volna meg. A király mindig az országgyűlést nyitja meg és zárja be; (Zaj a szélsöbaloldalon. Félkiáltások : Az uj országház megnyitásáról van sző! Hát a delegácziót miért nyitja meg?) most pedig ülésszakot nyitunk meg és az ülésszak megnyitása sohasem történt a király intervencziójával. (Ugy van! jobbfélől) Azt mondja a képviselő ur második érvében, (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) hogy szándékosan akartuk önöket kijátszani, mert október 6-ára tétetett az ülésszak megnyitásának napja. Hát legyen a t. képviselő ur móltányos. S most a képviselő úrhoz fordulok, (Halljuk! Halljuk !) mint olyan férfihoz, a ki — tudom — jelleménél fogva egyenes, nyílt ember. Nem én voltam-e az, a ki azt mondottam a képviselő uraknak, mikor felolvastatott a királyi leirat, hogy ebben a 6-ában semmi szándékosság nincsen? Odamentem és megmondtam ezt önöknek s erre több tanút tudok önök közül felhívni. Pichler Győző: Az a szomorú, hogy októ-