Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

135. országos ülés 1902 október 20-án, hétfőn. 113 feliratban annak akkori értelme ellen. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Széll Kálmán miniszterelnök: De Deák Ferencz soha sem vallotta azt, hogy a nagyhatalmi állás.. . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Félreérthetetlenül tiltakozott ellene!) Tiltakozott ellene abban az értelemben, — a miben én is osztozom, hogy a nagyhatalmi állás mindent abszorbeáljon — hogy annak mindent szubjugálni kellene, még Magyarország önállóságát is; de az, hogy ennek a kapcsolatos két államnak az őket megillető állása, hatalmi pozicziója az európai konczertben minél erősebben, minél hatályosabban kifejezésre jusson, akkor is nézete volt nemcsak Deák Ferencznek, nemcsak Andrássynak, hanem minden magyar jiolitikusnak. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Megmagyarázta ő azt eléggé! (Zaj.) Ördög legyen a ti vezéretek. Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő ur azt mondja, hogy én beszéltem egyszer arról, hogy Mohácsnál eljátszotta az ország a külön hadsereghez a maga jogát. Sohsem mondtam ezt, soha egy betűvel sem. Mikor én a külön hadseregről beszéltem, és pedig hosszasan és több alkalommal, akkor azt mondottam, hogy olyan különálló magyar hadsereggel, mint a minőt a t. túloldal követel, Magyarország nem birt azelőtt sem. Hosszasan dedukáltam és dedukáltam a pragmatika szankczióból, az együttes védelmi kötelezettségből, az együttes birtoklásból folyó együttes védelem kötelezettségéből a kölcsönös ós közös védelmet és igy a közös hadsereget. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mikor Mohácsról beszéltem, azt abban a vonatkozásban tettem, mikor valaki az abszolút különállásnak olyan deziderátumait, olyan követelményeit állítja fel, milyenek csak egy teljesen különálló és más országgal ugyanazon fejedelem által kapcsolatban nem lévő országnál létezhetnek, azokra vonatkozólag mondottam, hogy igenis, ilyen különállás, ilyen különállásból folyó deziderátumok egy negyedfólszázados fejlődés által, a mohácsi vész s a nemzetet akkor ért nagy tragédia által, mely az országra nézve oly irtóztató szerencsétlenség volt, hogy igenis azok akkor szárnyaszegetten abba a sirba szálltak le; azok a különválási deziderátumok és követelések, nem pedig ezek, a melyeket, elismerem, — a törvény keretében is lehet kívánni, a melyekre törekedni, a melyeket vitatni lehet, és a melyekre vonatkozó jogát Magyarországnak soha sem tartottam kétségesnek, abban az esetben sem, ma sem. A t. képviselő ur még tovább megy, és azt mondja, hogy a rendi országgyűlések voltak azok, a melyek boldog korszakot képeztek Magyarországra nézve; akkor minden jobban ment, mint most. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A magam részéről feleslegesnek tartom ennek a témáKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. nak fejtegetésébe bocsátkozni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A rendi országgyűléseknek Magyarország nagy hálával tartozik, mert Magyarországnak és a magyar államnak integritását, a magyar alkotmányt és a magyar alkotmányos szabadságot megőrizték. De hogy Magyarországot politikailag, gazdaságilag, kulturailag jobb helyzetbe hozta volna a rendi országgyűlések gravaminális politikája, mint a minő a mai, ezt, bocsánatot kérek, a magam részéről sem elfogadni, r sem komoly érvnek tekinteni nem tudom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De még kihegyezve is hallottam ezt az állítást ; az mondatott, hogy a rendi országgyűlések alatt 1815 — 1848-ig egyáltalában nem emelték a hadi terheket, és a katonai költségeket, és hogy a militarizmus akkor olyan nagy terheket nem okozott. Hát ez igaz, de hogyan lehet az 1848 előtti idillikus állapotokat Európának mai felfegyverzett állapotához hasonlítani? (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és ellenmondás ok a, szélsöbaloldalon.) Holott akkor még álló, rendesen organizált hadseregek, abban az értelemben, mint ma, nem is voltak. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a képviselő ur, hogy »ime a rendi országgyűlések meg tudták óvni az országot a teheremeléstől!« A mikor a helyzet változott; a mikor a világ nagyot fordult, és álló hadseregek álltak elő, a mikor más államok 4—5 milliónyi embert állítanak hadi létszámban csatasorba, — ott van Francziaországnak, Németországnak példája, — mi pedig annál kevesebbet, és budgetünk, összehasonlítva minden európai államnak budgetjével, a katonai kiadások szempontjából a legkisebb: (Mozgás és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) — igenis ezt be tudom bizonyítani : — akkor, bocsánatot kérek, ezt az állítást szögezni velünk szembe, és bennünket minden irányban dekapitálni azzal, hogy ime mi csak ugy »turkálunk« az adózó nép zsebeiben, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldcdon. Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) és oda dobjuk a nép filléreit a Molochnak: ezt sem jogosnak, sem indokoltnak nem tartom. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Koldusországról van szó! Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő ur, a ki magát a Deák-párti tradicziók egyik szóvivőjének tartja, azt mondja, hogy akkor, a régi 1848. előtti időkben a hadügyminiszter tagja volt annak a kormánynak, akkor tehát vigyáztak reá, ós nem lehetett csak ugy könynyedén pazarolva bánni a nép filléreivel, vagy turkálni abban, de ma lehet. Bocsánatot kérek, nem lehet; a hadügyminiszter nem tagja az egyik minisztériumnak sem; ez igaz, de akkor csak egy pénzügyminiszter vigyázott reá, ma pedig kettő vigyáz. (Elénk derültség a bed- és a szélsöbaloldalon. Zajos helyeslés jobbfelöl. Egy hang balfelöl: Nem jó argumentum!) 15