Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

135. országos ülés 1902 ellene. Most nem is tárgyaltuk, az igaz. de miért nem tárgyaltuk? Mert az 1901-ben tárgyaló osztrák Ausgleichsausschus azt mondta akkor hasonló esetben, hogy ez idő szerint ennek a kérdésnek a tárgyalásába bele sem akar menni és azt a napirendről leveszi. Most pedig, az 1902-ben tárgyaló Ausgleicbsausscbus azt mondta, hogy ugy, mint az előzó'je, ezt a kérdést nem is tűzi napirendre, még a referensét sem választotta meg vagy talán azt megválasztotta, de a tárgyalásba bele sem kezdett. Engedelmet kérek, ha igy jár el a másik fél, hogy kimutatja határozott akaratmegnyilvánulásával, hogy tárgyalni nem akarja azt az egyezséget, a melyre nézve az egyezkedésnek sikerülnie kell, akkor nem áll-e elő az az eset, — én szerintem igenis előáll — bogy a két fél megegyezni nem tud? Mert ha a két fél az egyezkedést nem kezdi meg, az egyik nem is akarja kezdeni és nem is akar tárgyalni, (Mozgás a szélsäbaloldalon.) megszünteti a maga működését — és a t. képviselő urakat emlékeztetem, hogy a ház együtt ült, és a ház addig el nem napoltatott, a mig Ausztriában a Reiclisrath együtt volt, hogy megadassák a mód, az idő arra, hogy, ha a Reichsrath akar velünk tárgyalni, a tárgyalás fonalát felvehessük, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és csak a mikor az egyik fél — igy irja elő a törvény — a maga világos akaratát akképen nyilatkoztatta ki, hogy ő még a bizottságában sem vette tárgyalás alá a miniszteri javaslatot és hivatkozott az előző bizottságra, a mely határozottan kimondotta, (Elénk mozgás a szélsőbaloldalon.) hogy ez idő szerint pedig a quótát tárgyalni nem akarja: akkor, nézetem szerint, minden higgadt, nyugodt felfogás szerint beállott az az eset, hogy ilyen két fél, a melyek egyike ily módon nyilvánítja meg akaratát, mint a hogy megnyilvánította az osztrák Reichsrath, egymással nem tud, nem képes tárgyalni és megegyezni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : El kell válni! Szakítani kell! Elnök csenget.) A két parlament tehát abban a helyzetben volt, hogy, ha akar megnyilatkozni, megnyilatkozhatik; a magyar parlament végig együtt volt és csak a mikor az osztrák parlament a maga akaratának határozott kijelentésével arra az álláspontra helyezkedett, hogy a quótakérdésben ez idő szerint a magyar parlamenttel sem nem tud, sem nem akar, egyezkedni: akkor természetesen a megegyezés nem jöhetvén létre, beállott a királyi döntésnek esete, a mint azt a törvény előírja, a maga összes feltételeivel. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Ez a kérdésnek alaki oldala. De hát még egyebet is hallottam az alaki részen kivül. (Ralijuk! Halljuk!) Az mondatott a múltkor, hogy törvényjavaslat alakjában kellett volna ennek a döntésnek bekövetkezni, vagyis törvényjavaslatoktóber 20-án, hétfőn. 111 tal kellett volna azt beczikkelyezni, mert az országra terhet és semmiféle terhes kötelezettséget róni nem lehet törvény nélkül; lám a berlini szerződés is beczikkelyeztetett, pedig annak csak némely vonatkozásaiban vannak terhes kötelezettségek letéve. Ebben a nézetben nem osztozom. ílem osztozom azért, mert a quótakérdésnek a király által való eldöntése törvénynyel, az 1867: XII. t.-czikkel van megrendelve, a mely döntést a király nem ugy gyakorolja, mint a ki a törvényhozásnak egyik faktora, és a ki minden törvénynek szankcziója által alkotó elemévé válik a törvényhozásnak, hanem gyakorolja mint arbiter és gyakorolja végérvényesen, mert a törvénynek 21. §-a egyenesen azt mondja, hogy »a kérdést eldönti«. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Mit tesz ez magyarul, »eldönti«. Ez azt teszi, hogy a kéi-dés, a mely felett valaki törvény által, mint arbiter hivatva van Ítéletet mondani és a melyre a törvény azt mondja, hogy »eldönti*, az végérvényesen el van döntve, ahhoz sem törvénynyel, sem egyéb módon nem lehet többé szólani és azt vita tárgyává nem lehet tenni. (Ugy van! Ugy van! a, jobboldalon.) A mi most már az anyagi részre vonatkozó érveléseket illeti, a mik, — nézetem szerint, ezúttal ebhez a vitához vagy annak legalább érdeméhez és stringenter vett érdeméhez nem tartoznak, de a miben én is felveszem a vitát igen szívesen és nem is teszek szemrehányást senkinek, hogy a kérdés érdemébe belement, — találkozom először is egy állítással, a melylyel, ha nem is hosszasan, de foglalkoznom kell. (Ralijuk! Ralijuk!) Az mondatott, hogy az az egész állapot, a mint ma van, azt bizonyítja, hogy az 1867 : XII. t.-cz. csődöt mondott. (Egy hang a szélsiibaloldalon : Tény!) Az én nézetem nem az. Az én nézetem az, hogy mindaddig, mig az 1867 : XII. t.-cz.-ben előirt feltételeknek összesége meg van tartva és megtartható ; hogy mindaddig, míg az 1867 : XII. t.-cz.-nek egyes határozmányai az azokba letett funkcziók, az azokba letett törvényhozási és nem törvényhozási, bizottsági alaki, formai és nem formai és érdemleges egyes határozmányok fungálhatnak; addig az 1867 : XII. t.-cz. csődöt nem mondott. Sőt ellenkezőleg, az a nézetem, hogy, ha ilyen erős, ilyen nehéz időkben, ilyen, az 1867 : XII. t.-cz. megalkotásakor előre nem láthatott eseményekkel szemben és azzal a bizonytalan parlamentáris helyzettel szemben, a mely évek során át Ausztriában tartott egészen a munkaképtelenség teljességének határáig, mégis eleget tudtunk tenni ezen törvényczikk minden feltételének, (Zaj a szélsäbaloldalon.) akkor ellenkezőleg, ennek a törvényczikknek csak az erején, hosszú és állandóbb — nem mondom, hogy örök, hanem állandóbb — időkre való bölcs, előrelátó intézkedését kell felismerni, (Ugy van! Ugy van! Tetszés jobbról. Mozgás a szélsöbaloldalon.)