Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

98 Wi, országos ülés 1902 október 18-án, szombaton. haladó honvédelmi miniszteri működéséről.« Hát hiszen kérem, ilyenformán . . . (Nagy zaj a balés a szélsobalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Ugyanaz, mint Fejérvárjról volt! Kubik Béla: Az is rosszul volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Fejérvárjról ugyanaz volt! Kubik Béla: Nem ! Széll Kálmán miniszterelnök: Fejérvárjról is az volt, tehát tessék hallgatni. Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak beszélgetésekkel elintézni ezt az ügyei. Az interpelláló képviselő ur nyilatkozik, a ház szavazni fog és ezzel el lesz intézve a dolog. Ily közbeszólások csak ezt az elintézést hátráltatják. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán: A t. miniszterelnök urnak ez sem nagy kázus? Hiszen akkor egy najnon egy hasonló közlemény fog megjelenni, a melyben Körber doktor miniszterelnöki működéséért és sikereiért fogja ő Felsége köszönetét nyilvánítani és az egész ország tapsolni fog neki! T. miniszterelnök ur! Ezenkívül előadtam és ebben a részben egyáltalán nem kontrovertálható igazságom volt, mert a miniszterelnök ur nem is próbált rá válaszolni, azt a másik, igen súlyos esetet, a mikor két egészen egyforma kinevezésről volt szó és egészen ellenkezőleg jártak el; az osztrák állampolgár kinevezését a magyar lapban is közzétették, a magyar képviselőház elnökének kinevezését pedig az osztrák lapban nem. Különben nem is kívántuk. Ezeket óhajtottam megjegyezni. Széll Kálmán miniszterelnök: T, Ház! Én azt hiszem, hogy érdemileg feleltem. Hanem ha a t. képviselő urak akarják, hogy megmagyarázzam, miben van az érdem, igen röviden meg is magyarázom. Az érdemleges válasz abban állt, hogy a képviselő ur kérdezett engem, miért jelent meg a magyar hivatalos lapban, mert hisz csak az osztrák honvédelmi miniszterre vonatkozik. Erre azt feleltem, nem azért, mert az Landwehr-miniszter, mert ha nem volna tábornok és nem volna a közös hadseregnek tagja báró Welsersheimb, akkor nem jelent volna meg ; valamint megmentem t. képviselőtársamat attól a nagy aggálytól is, hogy ha Körber miniszterelnök úrhoz valamely kézirat fog intéztetni, az nem fog megjelenni itt, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azt tudom !) mert ő nem közös orgánum, ő nem tábornok. (Zaj a szélső baloldalon.) Kubik Béla : Hát a salzburgi érsek ? Az közös orgánum? Széll Kálmán miniszterelnök: Ne tessék közbekiabálással zavarni. Arra is felelek. Kubik Béla urnak is eleget teszek, hisz szeretek neki eleget tenni, a mikor szépen kér. (Derültség.) Hát kérem, ha nem lenne közös tábornok, a kézirat nem jelent volna meg. Azt mondtam, eddig az volt a gyakorlat, hogy, ha egy tábornokhoz, a ki ; a közös hadsereg tagja, valamely kézirat megjele| nik, az átvétetik és épen azt mondottam, — a i türelmetlenkedő képviselő ur talán beszélgetett I akkor és nem hallotta, hogy a báró FejérI váryhoz, hasonló alkalommal — 50 éves jubileuma alkalmával kibocsátott kézirat hasonlóan a Wiener Zeitung-ban is benne volt. Akkor pedig magyar miniszterről volt szó és egy gravámtint képezhetett volna odaát. Hát én nem teremtek közös intézményt, nincs igaza a képviselő urnak; én a gyakorlatra hivatkozom; ha teremtetett közös intézmény, azt a gyakorlat teremtette, nem én. Ez az egyik; a másik, a mire hivatkoztam, az, hogy azért, mert az 18b7 : XII. törvényczikk szerint a hadsereg közös, annak egyik tagja a táborI nok, a ki a közös hadseregnek tagja, kapta a kéziratot és az mint olyan jött be és nem mint a Landwebr-miniszterhez intézett. A mi a honvédelmi miniszter úrhoz intézett levelet illeti, az nem volt kormányzati tény. Ezt mondottam, és fen tartom most is. Akkor engem interpelláltak, még pedig hevesen ; feleltem és kifejtettem, hogy én báró Fejérváry lemondásáról semmit sem tudok, mert az meg nem történt, mert ha megtörtént volna, akkor nélkülem és ellenjegyzésem nélkül nem történt volna az a királyi kézirat. Az egy levél volt, a melyet — értesülve ő Felsége, hogy lemondási szándéka van, jónak látott hozzá intézni. Pichler Győző: Hát a salzburgi érsek ? Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen két dologról nem beszélhetek egyszerre, hanem — ugy látszik — a képviselő urak ugy gondolják, hogy, mert megtaláltam arra a kellő választ . . , Kubik Béla: Nem azt gondoljuk! Mást gondolunk ! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát én már ebben a házban olyan hosszú ideig ülök, hogy én itt őszültem meg azon küzdelmekben, a melyek ezen házban 35 év óta lefolytak. Engem mindenféleképpen illethetnek, talán fognak is illetni, vádolni; birálnak, kritizálnak, erősen támadnak, mindenféle jeleneteket csinálhatnak, hanem azt az egyet megjósolom előre, hogy én sem nyugalmamat, sem kedélyemet el nem fogom veszíteni, a míg itten ülök (általános élénk helyeslés.) és semmiféle konfundálási kalandok reám semmiféle hatással nincsenek. (Altalános helyeslés.) Higyjék el nekem t. képviselő urak, ennek az állásnak igen sok tövises oldala van, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) igen sok tövises oldala van és a ki csak egyszer próbálná átélni azokat, amiket én átéltem, az tudná és érezné, hogy nem öröm és gyönyörűség itten ülni; legyenek arról meggyőződve. Engem ide kötelességérzet szólított és kötelesség fog engem itt megtartani. Engem — önök jól tudják — más nem hozott ide, mint ez a kötelesség és én nem ragaszkodom ehhez a székhez azért, a mit ez a szék nyújt, hanem én itt ülök daczára annak, azért, mert kötelességem ma-