Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

115. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. 91 hadrendszerét elővenni ; azon végignézni, és abból levezetni nekünk, hogy mindig rabszolgák, mindig tartomány és provinczia voltunk Ausztriával szemben a hadsereg kérdésében. Hiszen a ki csak egy kissé foglalkozik e^en kérdésekkel, és ismeri azokat, az tudja, hogy Magyarországon megelőzőleg az ősi hadrendszer állott fenn, a mely bizonyára önálló magyar hadsereget tartalmazott, bármilyen keretekkel övezte is körül: utána jött a banderiális rendszer; ez sem volt más, mint magyar hadsereg; később a telekkatonaság következett, majd az önvédelmi hadrendszer; mind magyar hadsereg volt. Hiszen ezt nem is szükséges fejtegetni, mert hiszen Magyarország önállóságából és függetlenségéből következik, hogy ha jogait meg akarja óvni, ha önálló állam akar lenni, akkor igenis kötelessége a hadrendszert minden tekintetben önállónak alkotni meg. Én a magam részéről teljesen elitélem a közös hadsereg intézményét és természetes dolog, hogy mindenkor felháborodom, hogyha arról csak beszélni is hallok, annál inkább tehát akkor, a midőn azt védelmezni hallom. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Itt ebben a házban!) De a t. miniszterelnök ur tegnap a parlamenti diskusszió szabadsága ellen is némi támadást intézett! Széll Kálmán miniszterelnök : Én ?! Várady Károly: Igen, a mikor elő méltóztatott adni azt, hogy igyekezni fog valami módust találni arra, hogy a költségvetés tárgyalása stb, rövidebben menjen, Hát kérem, nekünk még morogni se legyen szabad ; (Derültség johbfelöl.) még panaszkodni sem? Még azt se csináinálhassuk? Ebben is igyekszik megrövidíteni? Én a magam részéről teljesen helytelennek tartom, hogy a parlamenti szólásszabadság megszorításának bármilyen angolos, vagy nem angolos módszerét igyekezzenek ide behozni, és helytelennek tartom, hogyha még itt is a miniszterek arra törekszenek, hogy Magyarország közvéleménye a képviselők ajkáról meg ne nyilatkozzék ugy, a mint azt mi lelkiismeretünk szerint jónak találjuk. De hát a miniszterelnök ur tegnap megint belefogódzott a közös vámterület hóbortjába, mert a közös vámterület semmi egyéb, mint hóbort. (Mozgás.) Itt van a kezemben Körbernek február 24-iki beszéde, ez megmondja világosan, hogy a nagyhatalmi állás miatt csináljuk a közös vámterületet; a miniszterelnök ur persze nem adja itt ezt elő, el nem ismeri, bár sokat elismer. Széll Kálmán miniszterelnök: Az a szentírás? Nekem nem szentírás! Várady Károly: Már pedig a nagyhatalmi állás hóbort; ha pedig maga a czél hóbort, akkor az eszköz is az. Én a német nyelvet utálom minden izében, de azért kegyeskedjék megengedni, hogy a hűség kedvéért leolvassam Körber szavait németül, hogy ne lehessen azt mondani, hogy rosszul fordítottam. Azt mondja Körber február 24 ikén (olvassa): »Die Absicht der Gesetze aus dem Jahre 1867 gcht dab.in, die aus zwei verbündeten Staaten bestehende Österreich-Ungarisehe Monarehie für allé Zeiten stark zu erhalten, stark in ihrer Machtstellung, weswegen die gemeinsame Vertretungnach aussen und die einheitliche Armee geschaffen \vurde.« Tehát a »Machtstellung« végett van a közös vámterület, nem Magyarország és Ausztria népeinek millióiért, hanem a nagyhatalmi hóbortért, (Olvassa): »Aber zur sicheren Erhaltung dieser Machtstellung auch eiuig in ihren wirthschaftlicben Existenzbedingungen, die hauptsäehlich in dem Zoli- und Handelsbündnisse zur Anerkennung gelangen.« Természetes, hogy én felháborodtam a magam egyenessége következtében a miatt, midőn a miniszterelnök ur tegnap a közös vámterület hóbortját újból védelme alá vette, mert az tiinik ki az osztrák miniszterelnök hivatalos felfogásából, hogy ez tisztán csak a Machtstellungért történt és azért vagyunk mi koldusok és azért szipolyoznak ki bennünket évtizedeken keresztül. Miután Deák Ferenczről volt tegnap szó és ma is többször, én beszédének csak egy paszszusát olvasom fel. hogy lássák, miképen gondolkozott ő Magyarország anyagi érdekeiről. Azt mondja (olvassa): »Különösen anyagi érdekeink azok, a melyekre nézve a sok viszontagságos idő miatt aggasztólag elmaradtunk. Nehéz munka leend leküzdeni ezen elmaradás nyomasztó következményeit, de mi nem fogunk visszarettenni e nagy munkától, mert életkérdés nemzetünkre nézve.« Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne! Ez már szentírás! Várady Károly: Igen, de nem ugy, mint az urak csinálják, 1878-ban és 1882-ben különösen. (Olvassa): »Politikai helyzetünk javulása elő fogja segíteni anyagi érdekeinket is, nagyon elősegíteni, valamint anyagi helyzetünk emelkedése lényeges támasza leend politikai állásunknak.« Ebben világosan benne van, hogy olyan könnyedén, mint tett a Tisza- és a Bánffy-kormány, nem helyes elárulni az ország anyagi érdekeit, mert csakugyan az a kormányrendszer, a mely Magyarországon 1867 óta folyton fennáll, ezen intenczióknak és Deák Ferencz hagyatékának meg nem felel. De hát engem leginkább az indított fel, a mit nem tudok máskép jellemezni, mint ugy, hogy egy hatalmi fetrengést tapasztalunk a közös minisztereknél. Ezek az urak nem látják, nem értik, hogy mi az ő hatalmuk határa. Hiszen Nessi t. barátom is kijelentette és kifejtette, hogy a ki valamire vállalkozik, annak alapfeltételét tudnia, ismernie és elfogadnia kell. Én a közös minisztereknél elengedhetlen alapfeltételnek tartom, hogy magyarul tudjanak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha nem tud magyarul, akkor nem tartom helyesnek a fejedelem 12*