Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

84 115. országos ülés i9u2 május 15-én, csütörtökön. Ugy van! a szél sí/baloldalon.) tehát tessék neki a két külön, önálló állam ezimerét és zászlóját alkalmazni. (Elénk helyeslés a szélsöbalddálon.) Ezt megállapítani ma már nem szükséges, régen meg van az állapítva. (Ugy van! XJgy van! a szélsőbalóldalon.) Azzal pedig, hogy a külügyminiszter ur mindig ő Felsége mögé bújik, legalább is illojalitást követ el, és az a parlamentben meg nem engedhető, mert hiszen a Felséget a parlament tárgyalásain mindig kivül kell hagyni. A paritás alapján tehát teljes joggal követelhetjük — és azt hiszem, hogy e képviselőházban nincs senki, a ki ezt kétségbe merné vonni — hogy külföldi képviseleteinknél a magyar állam ezimere és zászlója egyenlő joggal és mértékben alkalmaztassák az osztrák zászlóval és czimerrel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pajj Géza t. képviselőtársam kifogásolta a delegáczióban a konzuli akadémia jelenlegi szervezetét, és különösen a magyar nyelv kevésbbé hatékony tanítását. Erre nagy kegyesen, főúri grandezzával megengedni volt kegyes a külügyminiszter ur, hogy ezután ne három esztendőn át, hanem mind az öt esztendőn át tanítsák a magyar nyelvet, de mindjárt utána megjegyezte, hogy (olvassa): »Azoktól az uraktól azonban, a kik más államoknál teljesítenek szolgálatot és a konzuli vizsgát leteszik, nem lehet egyszerre a magyar nyelv ismeretét kívánni . . .« (Mozgás.) T. ház! 35 esztendővel azután, hogy mai csonka alkotmányunkat megkaptuk, még így mer beszélni egy közös miniszter egy magyar parlamenti küldöttség előtt! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 35 esztendő nem volt elegendő arra, hogy kiképezzenek egy olyan generácziót, a mely a magyar nyelvet tökéletesen birná. (Mozgás a szélsőbalóldalon.) Hódossy Imre igen t. képviselőtársamnak azt felelte a miniszter ur, hogy az ő fejtegetéseire nem kíván kiterjeszkedni, mert ez nagyon messzire vezetne, azt hiszi azonban, hogy a bizottsági tagok által említett kérdések nem tekinthetők teljesen analógoknak. Hát én nagyon értem, hogy Goluchowski közös külügyminiszter ur nem terjeszkedett ki ezen fejtegetésekre, és nem adott érdemben választ azon egyszerű okból, mert arra választ adni nem tud (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) és meg vagyok róla győződve, hogy Goluchowski közös külügyminiszter ur sokkal kevésbbé ismeri történetünket, sokkal kevésbbé ismeri alkotmányunkat, semhogy arra érdemleges választ adhatott volna. Érdekesen fejezi be a közös külügyminiszter ur beszédét, a midőn azt mondja, hogy ő nem fogja megengedni, hogy monarchiánk a hármas-szövetségben más, mint teljesen paritásos szerepet játszszék. 0, a kibicz, »nem fogja megengedni, hogy a monarchia más szerepet játszszék.« (Derültség a szélsőbalóldalon.) Mintha a kibiczet megkérdeznék akkor, a midőn játsza- I nak. A 13. §. szabályozza a kibicz hivatását, és Goluchowski miniszter ur nagy gyakorlata folytán igen jól ismervén azt, teljesiti annak rendelkezéseit. Nem akarok tovább foglalkozni a t. külügyminiszter ur viselt dolgaival, csak egy körülményt akarok még szóba hozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalóldalon.) Holló Lajos t. képviselőtársam azt követelte, hogy miután 60.000 koronát követelnek a családi, udvari és állami levéltárak rendezésére, ugy, ha már ilyen nagy költséget megszavaz a delegáczió, akkor egyúttal használjuk fel ezen kínálkozó alkalmat arra, hogy a magyar vonatkozású okmányok szeparáltassanak, (Elénk helyeslés a szélsőbalóldalon.) illetőleg nekünk visszaadassanak. Erre szintén azzal az ismert nagyúri hányavetiséggel azt felelte a miniszter ur, hogy az ott őrzött okmányok felosztása más szempontból sem ajánlatos, eltekintve attól, hogy ott sok privát okmánya van az uralkodó családnak. Hátén szeretném tudni, hogy mik azok a »más szempontok,« mert a nélkül, hogy azokat tudnók, a kritikát nem gyakorolhatjuk. Én roppant sérelmesnek tartom azt, hogy ezek az okmányok még mindig Bécsben vannak, hogy 35 esztendő alatt még nem tudott akadni magyar államférfiú, a kinek lett volna bátorsága megkövetelni, hogy ezen kizárólag csak minket érdeklő, kizárólag a mi tulajdonunkat képező okmányok már egyszer a magyar nemzetnek visszaadassanak. Sajnálom, hogy a t. honvédelmi miniszter ur nincsen itt, mert ezzel kapcsolatban egy másik kérdést akartam felhozni. Értésemre esett ugyanis, hogy a honvédelmi minisztériumnak egész okmánytára, minden fontos okmánya Bécsben van. (Mozqás a szélsőbalóldalon.) Én ezt nem akarom elhinni, mert nem merem feltételezni egy magyar állainférfiuról, hogy egy ilyen bűnös összejátszásnál közreműködjék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindent fel lehet tételezni róla! Egy hány a néppárton: Beismerte!) Ha igy áll a dolog, akkor a miniszter ur nem érdemel egyebet, mint hogy vád alá helyeztessék. Mert kiszolgáltatni hadügyünkre vonatkozó minden fontos okmányt, hogy nehéz perczekben minden okmány és minden támasz nélkül álljunk itt, ez olyan bűnös könnyelműség, a mely nem érdemel egyebet, mint hogy érette a minisztert vád alá helyezzük. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalóldalon.)) És hogy vagyunk a t, hadügyminiszter úrral? O a magyar delegátusok minden követelményét megtagadja. Megtagadta a szolgálati idő leszállítását, t. ház, pedig a ki katona volt, az tudja legjobban, hogy teljesen felesleges és teljesen czéltalan a három esztendő. A hadügyminiszter azzal védekezik, hogy a tüzérségnél és a lovasságnál meg kell tartani a háromesztendei szolgálati időt. Hát én a tüzérségnél szolgáltam, és igen jól ismerem a viszonyokat, és igy bizonyságot tehetek arról, hogy a harmadik esztendő