Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

71 lik. országos ülés 1902 május 14-én, szerdán. priáczióhoz szót emelek, azért teszem, mert azt látom, hogy közjogi tekintetekben ismét veszélyes lépést tettünk hátrafelé. Azt látom, hogy közjogi kételyeket mesterségesen vagy tudatlanul idéznek fel a túloldal részéről. Mit szóljak ahhoz, ha a Magyar Tudományos Akadémia egy fürge tagja tegnap oly közjogi tételt állit fel, a melyet mindjárt megemlítek. Bakonyi Samu t. képviselőtársam ugyanis tegnapi beszédében Dalmácziáról szólva igy nyilatkozott: »Nem lehet csodálkozni, hogyha ez a könnyedség átmegy az igen t. többségre, és mikor Dalmáczia visszacsatolásának előkészítéséről és az arra vonatkozólag előterjesztett határozati javaslatról van szó, akkor a többség leszavazza ezt a határozati javaslatot és azon közjogi szoros magyarázat ellenére, a melyre lesz szerencsém rámutatni, leszavazza a királyi esküt, leszavazza a királyi hitlevelet.« Ballagi Géza képviselő ur, a t. fürge akadémikus, erre akként árasztja el a t, házat a tudományos világossággal, hogy igy szólt közbe: »Az nem közjogi kérdés.« A visszacsatolás tehát nem közjogi kérdés. Erre Nessi Pál t. képviselőtársam azt mondja: »Megbocsátunk nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.« A t. miniszterelnök ur segítségére jön a fürge akadémikusnak s azt mondja: »Ézek ám az üres frázisok.« Bakonyi Samu: »Ha az állam területének kérdése nem közjogi kérdés, akkor igazán nem tudom, hogy miféle kategóriába sorozzam.« Erre Ballagi t. képviselőtársam megint határozottan kijelenti, hogy ő.. ezt politikai kérdésnek tartja. Akkor Barta Ödön t. képviselőtársam megmagyarázza a t. akadémikusnak jóindulattal, hogy: ez közjogi kérdés. Akkor rájön az akadémikus ur későn, hogy »ma visszacsatoljuk-e vagy sem, az politikai kérdés«. Ezek után nagyon értem, hogy az Akadémia szükségét látta annak, hogy más közjogi kapaczitások foglaljanak ott helyet, mint Ballagi t. akadémikus ur és Beöthy Ákos t. barátomat és a t. miniszterelnök urat is megválasztotta az Akadémia körébe, hogy ezáltal a közjogi baklövések ellen biztosítsa ezt a díszes társulatot, mert hogy az ország, territoriális integritásának kérdése feltétlenül közjogi elv, ezt minden kezdő jogász tudja. De nemcsak ezen tekintetben látok én egy nagy visszafejlődést Magyarország közjogában, hanem az 1867: XII. t.-czikk kezelésében sem látom megvalósítva azokat az intencziókat, a melyek a törvény megalkotóinak szemei előtt lebegtek. Itt van u delegáczionális intézmény. (Halljuk! Halljuk !) Őszintén mondom, hogy híve vagyok a 67-es alapnak, őszintén hiszem, hogy az a mostani körülmények közt az egyedüli expediens, de ha ez a 67-iki alap ugy magyaráztatik és ugy kezeltetik, a mint az jelenleg történik a t. többség részéről, akkor én értem, hogy napról-napra növekszik az antagonizmus ellene, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) s nem messze látom azt az időt, midőn oly emberek, kik igazán akarják a meghamisithatlan 67-es alapot, ezen meghamisított alaphoz hozzájárulni nem akarnak. (Élénk helyeslés a szélsobaloläalon.) Már tegnapelőtt igen figyelemreméltó és az igazságnak megfelelő karakterizálása történt a delegáczió munkálkodásának. Én is, mint annak egy szerény tagja, saját tapasztalatomból fogok a t. háznak némi felvilágosítással szolgálni, hogy lássák, miként kezelik ott a dolgokat, (Halljuk! HalljuJc!) és lerójjam azt a kötelességet, melyet ezelőtt négy hónappal a t. függetlenségi párttal elválaltam, mikor azt mondtam, hogy nagy kár, hogy a t. függetlenségi párt ott részt nem vesz, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert ezáltal mi egészen a t. többség önkényének vagyunk kiszolgáltatva. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mi ott történik, arról a nyilvánosságnak még sejtelme sincs. (Halljuk! Halljuk!) Ott van legelőször is a delegácziónak összeállítása. A 67-iki törvény kimondja, hogy 60-nál több tag nem lehet, de nem tesz különbséget abban, mint nem is tehet és ezt alkalomadtán be fogom bizonyítani, hogy mily arányban legyen ott képviselve a többség és milyenben a kisebbség? Minden parlamenti szokás szerint jogos és méltányos, hogy a számarány megfeleljen annak, melyben a többség a kisebbséggel szemben áll, hogy az ugyanazon számarányban legyen képviselve a delegáczióban is. És mégis mi történik? Magyarország 453 képviselője közül 120 ellenzéki. Éz körülbelül a negyedrésze. Tehát 60-ból 15-nek kellene a delegáczióban lenni. Miután a főrendiházra esik 20, én még ebből is engedek. A főrendiházi ellenzék ki van zárva és egy sincs benne. Mi pedig nem a negyednek megfelelően tizen vagyunk, h anem a nyolezadnak megfelelően 5-en. És ha mi azt mondjuk, hogy ott van öt-hat albizottság, a mely fontos, a melyben részt kell vennünk, nagyon könnyen megeshetik, hogy egyik-másik betegség, közbejött akadályok folytán nem járhat fel, akkor a t. túloldalról azt felelik nekünk, hogy a. ti számarányotoknak megfelelően benn vagytok. A t. többség tehát a függetlenségi pártot, a mely 80 tagból áll, hivatalosan is bekebelezi a saját pártjába (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és azt az arányt, a mely a függetlenségi pártra esik. a t. kormánypárti sasok számára foglalja le, a hol ők érdemeket szerezhetnek a törpe ellenzék kontójára. Pichler Győző: így lett Krístóffy delegátus! Kristóffy József: Nem így lett! Förster Ottó: Még rosszabbul! Rakovszky István: Legszebb az, hogy ott tárgyaltunk tavalyig és nem is tudtuk, mi felett tárgyalunk. Thaly Kálmán: Minek mennek olyan intézménybe ? (Derültség.) Okolicsányi László: Hogy megváltoztassuk! Rakovszky István: Nagyon hálás lennék