Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

Ili. országoslülés 1902 Molnár Ákos: Azt hiszem, t. képviselőház, hogy mikor ebben a tükörben bemutattam mindazokat, a mik a mai kormányzati rendszer átkos hatásaiként erre a nemzetre nehezednek, s a mikor egyszersmind tényekre hivatkozom, hogy ez az ország ennek a kormányzati politikának következtében már elszegényedett, gazdaságilag nem fejlődött annyira, mint a mennyi a reáforditott improduktív kiadásoknak produktív czélokra fordítása által elérhető lett volna: akkor ebben a kritikámban a teljes igazságot követtem, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert ezt mutatja és ezt igazolja az ország belállapota mindenütt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És most, t. miniszterelnök ur, menjen fel ma Budavárába, az udvari bálra és mondja meg a királynak, hogy boldog a magyar és megelégedett, mert hiszen megvan az egyensúly költségvetésében és a t, túloldal talán egypár óra múlva — már előrelátom — meg is fogja szavazni a bizalmat ugy a miniszterelnöknek, mint kormányának; tehát kérje odafenn, hogy a király is adja meg azt a bizalmat fenn, a melyet lenn megkapott, de figyelmeztetem, hogy nagyon jól kapaszkodjék bele abba a felső bizalomba, mert nagyon sokan voltak már elődei közül itt olyanok, a kik szintén olyan bizalommal mentek fel a Felséghez, és mégis mikor a felső bizalmat már elvesztették, látták, hogy az a kierőszakolt bizalom idelent nem volt erős, mert a nemzet közvéleménye igen hamar napirendre tért felettük. (Tetszés a szélsöbaloldalm.) Én ebben a politikában, a mely nem egyéb a frázisok politikájánál, a mely vagy nem őszinte akkor, midőn kitűzött czéljaít meg akarja valósitani, vagy ama bizonyos lelkipásztor szerint hiveit arra buzdítja, hogy ne azt kövessék, a mit tesz, hanem az után induljanak, a mit mond, én az olyan mondásokra alapított, az ilyen nagy szóigazságokon felépített politikában soha sem bizom. én tetterős magyar nemzeti [ politikát követelek és az előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadom. (Elénk helyeslés és j éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk.' Halljuk.') Mindenekelőtt eleget akarván tenni ama, parlamenti szokásnak és gyakorlatnak, a mely ildomosnak tartja, hogy a felszólaló a közvetlenül előtte felszólalt szónoknak fejtegetéseire észrevételeket tegyen, röviden csak annyit válaszolok a t. képviselő urnak: hogy én mivel megyek fel Budavárába és mit mondok ott Magyarország koronás királyának, azt méltóztassék rám bizni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Higyje meg a t. képviselő ur, — a nélkül, hogy szólani akarnék arról, mit mondok vagy mit fogok mondani, avagy mit mondtam és miként mondtam — azt állíthatom a t. képviselő ur tanácsai elébe, hogy mindig az igazat és csak az igazat mondom, (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) s mindig azt mondom, a mi megKÉFVH. NAPLÓ. 1901—1906. VII. KÖTET. május íJi-én, szerdán, 57 győződésem, és a mi meggyőződésem szerint és kötelességem szerint helyes és jó az ország érdekeinek szempontjából és azoknak megőrzésére. Ezt mondom. Igazat mondok és tőlem ott mást, mint igazat, nem követelnek és nem várnak. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon és a középen. Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Megint frázis! Ez a? első felvonás ') A t. képviselő urak azt mondják erre, hogy frázis. Minden, a mi önöknek nem tetszik: az frázis. Tiltakozom az ellen, hogy a mikor én azt mondom, hogy én igazat beszélek, a

;

zt bármelyik képviselő frázisnak jelentse ki. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) így azután ilyenformán és ilyen értékűnek kell jellemeznem, a mint most a közbeszóló urak maguk is jellemezték, azt, midőn épen most önök közül valaki politikánkat frázisos politikának nevezte. Nos ez aztán már nem frázis? Ha önök ezt is frázisnak elismerik, vagy általában ilyen módon bírálnak engem : akkor elviselem annak a vádnak a súlyát, hogy ennek a minisztériumnak a politikája frázis. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Még csak azt jegyzem meg, hogy a képviselő ur, a mikor az államháztartás viteléről tart itt előadást, egy kissé összezavarja a magánháztartás rendszerét és exigencziáit az államháztartáséval. Mert a midőn — többről nem is akarok szólani — felpanaszolja, hogy ime, az államvasutak olyan keveset jövedelmeznek, és hogy mi dolog ez, akkor ez igy egyoldalúan odaállítva csak azt bizonyítja, hogy a t. képviselő ur azt tartja talán, hogy az államvasutak tisztán csak financziális objektumot és nem egyúttal egy nagy gazdasági institucziót képviselnek. Ha ignorálnók a gazdasági szempontokat az államvasutak kezelésénél, akkor, igaz, több jövedelmet lehetne ebből kihozni, ez igen egyszerű volna. Hanem ez lenne ám azután igazán a fiskális, egyoldalú és szűk látkörü politika, (Ugy van! Ugy van! jobbról.) a mely nomenklatúrával és jellemzéssel a képviselő ur t. barátomnak, a pénzügyminiszternek politikáját illette. Azt kérdi a képviselő ur, hogy hogyan is áll a pénzkészletek ügye? Azt mondja, hogy a pénzügyminiszter sokat hivatkozik az 1848 : III. t.-czikkre, a mikor azoknak hovafordításáról beszél, de annak keretében ugy gazdálkodik, a hogy neki tetszik, mert aci pl. előlegeket hadi hajókra is. Először Í3 tudtommal, valahányszor a pénzkészletek hovafordításáról volt sző, a pénzügyminiszter ur soha sem hivatkozott az 1848 : III. t.-cz.-re, hanem a törvényeknek arra a seregére, mely a pénzkészletek hovafordításáról intézkedik. Mert valahányszor a t. kéjjvíselőház budgeten kivül a miniszter ur előterjesztésére hiteleket szavazott meg és a pénzkészletekre utalta azoknak fedezését, egyúttal azon pénzkészletekről is rendelkezett. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Megmondom a t. képviselő urnak, hogy mikor rendelkezik a képviselőház a pénzkészletekről.