Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

113. országos ülés 1902 május 13-án, kedden. 33 egy vámtarifa kérdésének tárgyalását semmiféle alkotmányos országban sem zárják el a nyilvánosság elől. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát kivel alkudtak ott? Olyat vittek a piaczra, a mi felett alkudtak? Krasznay Ferencz: Alku-tarifa volt az is! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem volt alku tárgya senkivel! Krasznay Ferencz: De abban a vámtarifában is vámtételek foglaltattak, hiszen épen az agrárvámtételeket szállították le. Széll Kálmán miniszterelnök: De nem alkudoztak idegen állammal. Krasznay Ferencz: Ausztriában is a vámtarifának az osztrák ipart védő tételeit határozott tudomásom szerint egyenesen az osztrák nagyiparosok vágyának és exisztencziájának megfelelőleg módosítják. Nálunk pedig meg kell elégedniük az iparosoknak és mezőgazdáknak azzal, hogy majd az állam a tárgyalások során gondoskodni fog róluk valahogy. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez nem alkotmányos állapot. Ha valahol, ugy az iparosokat és gazdákat ily közel érdeklő gazdasági kérdéseknél, mint a minő a vámtételek kérdése, kell őket meghallgatni és csakis az egyes érdekcsoportok meghallgatásával és azok érdekeinek figyelembevételével lehet helyesen eljárni. Széll Kálmán miniszterelnök: Bajos volna valamennyit megkérdezni! Sokan nem is tudják, hogy miről van szó. Krasznay Ferencz: De hogyan áll nálunk a dolog ? Ugy, hogy a kormány kezébe van letéve a pleinpouvoir és hogy mi lesz, hogy áll a vámtarifa, arról jómagámnak is, mint magyar törvényhozónak a »Neue Freie Presse«-bó'l kellett tudomást szereznem, onnan tudom meg, hogy a vámtarifa kérdései miként állanak? . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy hogyan nem állanak. (Derültség jobbfelöl.) Krasznay Ferencz: Nem tudom, mert jobb forrásom nincsen. Tessék tehát a miniszterelnök urnak nyilatkozni, mert én épen ez ellen a makacs hallgatás ellen akarok felszólalni. Egész határozottsággal felkérem a t. miniszterelnök urat, tájékoztassa a házat, és tájékoztassa az országot és minket ebben az életbevágó kérdésben. Széll Kálmán miniszterelnök: Mihelyt kész lesz, előbb nem lehet! Krasznay Ferencz: Mi nagyon fogjuk tudni apprecziálni azt, hogy a tárgyalás során mit lehet és mit nem lehet elmondani, tájékoztasson bennünket arról, micsoda álláspontot foglal el a nyerstermények vámjának kérdésében, hogy arra az esetre, ha már önálló magyar iparunk nem lesz, és nem fogjuk magunk tudni feldolgozhatni nyersterményeinket, nem teszszük lehetővé ebben a vámtarifában a nyerstermények olyan idegen invázióját, a mely ellen nem fogunk tudni védeKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VII. KÖTET. kezni ? Akarjuk tudni, hogy az a tétel, a melyet a miniszterelnök ur abban a nagy beszédében, abban a bizonyos apológiában, a melyet a közös vámterület mellett elmondott, hogy az a tétel, mely szerint Magyarországon vámközösség mellett is lehetne ipart teremteni, hogy ez a nagyon merész tétel állani fog-e akkor, ha az ausztriai vámtarifában olyan ipari vámokat fognak fixb rozni, mint a minőt az osztrák nagyiparosok erősen reklamálnak ? (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Mindezekre feleletet joggal várhatunk és várunk. (Ugy van! a szélsöbaloldalmi.) A legközelebbi napokban hallott nyilatkozatok meggyőzhettek mindenkit arról, hogy az az álláspont, a melyet itt a t. kormány kifejtett, nem őszinte. — Nem őszinte az a viselkedés, a mely gazdasági okokból akarta igazolni a vámközösséget, a mely gazdasági érveket hozott fel mellette. Az őszinte álláspont az, a melyet Baernreither és Goluchowski kifejtettek, s a melyet ugy fejeztek ki, hogy »a monarchia nagyhatalmi állásának tartozunk azzal, hogy a vámközösséget lentartsuk.« (Ugy van! a szélsőbaloldalon./ Ha igy van a dolog, a mint hogy igy van, akkor kár volt a kormánynak felolvasásokat tartatni a vámközösség érdekében, kár volt a sajtóban ós mindenütt lanszirozni a vámközösség kérdéseit és kár volt itt szép beszédeket tartani gazdasági falzumok felállításáról (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a gazdasági közösség elvének a megvédésére, mert sokkal egyenesebb, sokkal becsületesebb eljárás azé a két másik uré, a kik nyíltan kimondják: dobjuk ezt is oda áldozatul annak a nagy molochnak, annak a fantómnak, a melynek áldozatai vagyunk máris négy évtizeden keresztül. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mai kormány, t. ház, épenséggel nem törődik azzal, hogy mi most gazdasági életünkben soha vissza nem térően jelentőségteljes históriai momentumot élünk. Nem törődik azzal, j hogy róla a történelem egyszer azt fogja irm, hogy 1902-ben módja és alkalma nyílott a magyar nemzetnek arra, hogy gazdasági függetlenségét kivívja, de volt egy ügyeskedő kormány, a mely a helyett, hogy felvilágosította volna odafönn, a kik sohasem tanultak és sohasem okultak a történelmen, (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) akadt egy kormány, a mely az ő vélt érdekeinek sáfárjává szegődött és ezáltal hazáját hosszú, hosszú időre megint gazdasági szolgaságba, nyomorba és szegénységbe döntötte. (Hosszantartó, élénk tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Krístóffy József képviselő ur személyes kérdésben kér szót. (Nagy za.j a szélsöbaloldalon.. Elnök csenget.) Krístóffy József: Személyes kérdésben (Halljuk! Halljuk!) és félremagyarázott szavaim helyreigazítása szempontjából kérem a t. ház b. figyelmét. (Halljuk! Halljuk !) Krasznay Ferencz t. képviselőtársam iménti felszólalásában hosszasabban, talán érdemtelenül is ... (Felkiáltások