Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-122

122. országos ülés 1902 június 13-án, pénteken. 235 hatalom közt, másrészt politikai irányban a két hatalom és Olaszország közt, hogy akkor a helyzetet olyan biztosnak nem ítélhettem meg, a mint azt a t. miniszterelnök ur ma teheti, a mikor azt mondja, hogy az alkudozások tárgyalása után kötelező nyilatkozatok tétettek. Akkor, mikor interpellácziómat előterjesztettem, legerősebben folytak a meglehetős ellentéteket feltüntető tárgyalások a németországi vámtarifa dolgában. Akkor történt az, hogy némi nyugtalanságot keltő közeledés történt Olaszország és Francziaország közt, akkor volt felvetve a tripoliszi kérdés, az albán-kérdés, ennélfogva én parlamenti kötelességemet teljesítettem, ha mindezeket a mozzanatokat kérdéseimbe belevontam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonban sajnálattal látom, hogy a t. miniszterelnök ur ezekre az épen kidomborodó momentumokra nem szándékozik reflektálni, sőt ugy állítja oda, mintha államférfiúi kötelessége volna, hogy tárgyalások alatt lévő ügyekről behatóbban ne nyilatkozzék. Ha azonban a t. miniszterelnök ur azon az állásponton van, hogy habár nem irták még alá a hármasszövetséget Széll Kálmán miniszterelnök: Eleget mondtam a lényeges tartalomra. Visontai Soma: Arra fogok reflektálni, hogy mit nem méltóztatott mondani. Ha tekintetbe veszszük az én kérdésemnek kidomborodó momentumait és azt is, hogy a miniszterelnök ur szerint kötelező nyilatkozatok már tétettek, tehát ugy látszik, a szövetségnek stipulácziói már megváltozhatlanul megvannak, akkor igen sajnálom, hogy a t. miniszter ur nem felel azon kérdésemre, melyre a delegácziók tárgyalásai során sem nyertünk felvilágosítást, hogy a Balkán félszigettel szemben Olaszországgal való helyzetünk ezen szerződésben változást vagy módosulást szenvedett-e : igen vagy nem? Széll Kálmán miniszterelnök: Ha elv nem tartana vissza, megmondanám, miért nem nyi1 átkozhatom. Visontai Soma: Nem felelt a t. miniszterelnök ur arra a kérdésemre sem, vájjon akkor, mikor Bécsben a tárgyalások a német kanczellár és a mi külügyi kormányunk közt, és pedig épen a miniszterelnök urnak közbenjöttével folytak, ott miféle olyan szerződési pontozatok jöttek létre, melyek a monarchiát és különösen Magyarországot gazdasági szempontból érdeklik ? Azért tartom szükségesnek, hogy erre nagy súlyt fektessek, mert ha áll is az, hogy a külügyminiszternek hatásköre a kereskedelmi szerződések tekintetében nincsen, de épen mivel a magyar kormányelnöknek köz ben jötté vei folytak a tárgyalások, azt hiszem, hogy ezen kérdésem is teljesen jogosult. A mi azt illeti, hogy elvi szempontból nem felel ezen kérdésekre, ugy sajnálom, hogy a t. miniszterelnök ur a magyar parlament iránt ily szükkeblüséggel viseltetik és meg akar elégedni azzal, hogy mi az ilyen egyszerű homályban burkolt kijelentésekkel is megelégedjünk. Hiszen igaz, hogy eléggé megszoktuk már a helyzetünket, hogy ezen egészen capitis diminutióban levő parlamentben, melynek más parlamenthez hasonló szuverenitása nincs, még csak annyi sem, mint a balkán nemzetekének, mivel itt sem a külügyi, sem a hadügyi dolgokban önállóan nem intézkedhetünk, mi a tárgyalásokban a legeminensebb kérdések tekintetében sem folyunk be. Mi, nagyon természetesen, megszoktuk már ezt a gyengeségi állapotot és nagyon természetes, hogy ugy, mint ezt a fiziológiai életben látjuk, hogy azok az idegek és izmok, melyeket nem használ az élő lény, elpetyhüdnek és kihalnak, ugy ebben a házban is kiveszett, és a mi nagy kérdéseink és vitális állami érdekeink ellenőrzési idegzete és az ezek feletti vitatkozás bele lett szorítva két heti delegáczionális tárgyalásba, melynek a magyar parlament csak szemlélője és mi ott csak mintegy az aratásnál a kalászból kiesett szemek utólagos böngészői vagyunk. A t. miniszterelnök ur minket most is csak egy-két ilyen buzaszemmel akart traktálni a nélkül, hogy méltatott volna arra, hogy kimeritő nyilatkozatot tegyen. De egy dologba mégsem szoktunk bele, t. i. annyira nem vagyunk bedrillezve, hogy azon homályos kijelentéseket mi minden körülmények között az állambölcsesség, vagy az államférfiúi képesség kifejezőjének tartsuk. Hiszen egyéb államokban és egyéb kormányférfiak körül ilyen rövid válaszokkal és úgyszólván homályba burkolt kifejezésekkel a parlamentnek, az államéletnek felelőséggel tartozó képviselőit, a nemzeti képviselet tagjait, egyszerűen kielégíteni, vagy, a mint a német mondja, abspeizolni nem lehetséges. Ha a többi államférfiak kijelentéseit nézzük, akkor azt látjuk, hogy habár csak folyamatban vannak a tárgyalások, mégis erősebb tájékoztatást nyújtanak a parlament tagjainak. Ez az, a mit a t. miniszterelnök úrtól is elvártam volna. Itt van pl. Prinettinek az olasz kamarában tett legutolsó nyilatkozata, a mely nagyon érdekes. Ha foglalkozik vele az ember, látja, hogy sokkal világosabb, mint a t. miniszterelnök ur kijelentése ma a gazdasági szövetség tekintetében. Mig a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a magyar kormány megvédve látja a mi gazdasági érdekeinket minden tekintetben a hármasszövetség keretén belül is: azt látjuk, hogy az olasz külügyminiszter azt mondja, hogy »be fog bizonyulni, hogy az általam — vagyis ő általa — követett politikának Olaszországra nézve a legközelebbi kereskedelmi szerződési tárgyalásoknál előnyös eredményei lesznek«. Azt mondja, hogy »a három kormány eddig csak kölcsönös elvi biztosításokat tehetett, de az olasz kormány méltányolj kérdésben forgó érdekek teljes fontosságát-*. Továbbá: »az a nézetem, hogy egy külügyi politikát, bármily sikereket mutatna is fel, nem lehetne ügyesnek vagy sikeresnek so*