Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-122

122. országos ülés 1902 formálni akarja magát arra nézve, hogy micsoda alapon történik ez az építkezés, tessék elhinni, annak elég bő alkalma volt ezen indokolás előtt is tökéletesen tájékozni magát. Hivatkozik maga a t. miniszter ur is arra, hogy a szaklapok részletesen hozták az egész építkezést. Várady Károly: Az nem tartozik ránk! Hieronymi Károly: De ha én informálni akarom magamat, csak helyesebb, hogyha szaklapokból informálom magamat, mint hogyha ugy teszek, mint a t. képviselő ur, a ki ismerőseitől informáltatja magát. Azt is felhozza a képviselő ur, hogy a miniszter ur nem indokolja, miért nem elég a mostani helyiség. Méltóztassanak elhinni, hogyha a miniszter ur indokolásába ezeket a kérdéseket is felvette volna, akkor csakugyan felesleges munkát teljesítene, mert a ki csak a politechnikum ügyeivel komolyan foglalkozik, nagyon jól tudja, hogy nemcsak a politechnikum mostani helyisége nem elég, hanem hogy egyes tantermek bérházakban vannak elhelyezve, és van olyan eset is, hogy a második és harmadik emeleten rajztermek vannak, mig a földszinten kávéház van, a mi, azt hiszem, a tanítás czéljainak abszolúte nem megfelelő. Ezek a viszonyok oly köztudomásúak, hogy igazán helyesen tette a miniszter ur, hogy ezeket olyan részletesen elő nem terjesztette. (Helyeslés jobbról és a középen.) Azt is kifogásolja a t. képviselő ur, hogy a miniszter ur nem mondja el, hogy mi történik az épületekkel. Hiszen a miniszter urnak előterjesztései szerint az építkezések egészen 1911-ig tartanak. Addig, mig az építkezések befejezve nincsenek, az épületeket ugy se adhatja át. Az épületek a dolog természete szerint fokozatosan fognak kiürülni, a mire nem kell semmiféle miniszteri felvilágosítás; mert ezek a kiürítések a dolog természete szerint akkép fognak történni, hogy először a bérbevett épületeket ürítik ki. Hogy a főépületet, a mely t. i. az állam tulajdonát képezi, ilyen hosszú építkezési terminus mellett legközelebb ki nem üríthetik, az, azt hiszem, csak világos. Tehát abszolúte nem méltányos a kormánytól és a közoktatáügyi miniszter úrtól azt kívánni, hogy már ma határozottan jelölje meg, mi czélra fognak azok az épületek szolgálni. A pénzügyminiszter ur kijelentette, hogy azokat az épületeket mindenesetre közművelődési és lehetőleg tanítási czélokra fogja használni. De hogy részletesen megmondja, mire, az, azt hiszem, ma még lehetetlen. (Ugy van! a középen.) Csak néhány szót akarok még szólani arról, a mire ugyan a miniszter ur már megfelelt, hogy t. i. Zboray t. képviselő ur kifogásolja azt, hogy ezek a tervek nem pályázat utján szereztettek be. Először is kijelentem, hogy a tervek megszerzése pályázat utján helyes. Teljesen hozzájárulok ahhoz, hogy rendszerint KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VII. KÖTET. június 13-án, pénteken. 225 pályázat utján szereztessenek be a tervek; de hogy ez alól kell kivételeknek lenni, az a dolog természetében fekszik. És ha van indokolt kivétel, akkor ez az. Leszek bátor megmondani, hogy miért. (Halljuk! Halljuk!) Először is itt egy olyan intézetről van szó, a mely intézetnek kebelében vannak olyan építészek, a kik erre az építési munkára tökéletesen képesek, és ha a miniszter ur ezen építészek közül egyet bízott meg, annak kettős haszna és ez élj a van. Először az építész, a ki maga is tanitással foglalkozik, a dolog természete szerint jobban ismeri a tanítás czéljára szükséges helyiségek természetét. De van még egy más, nagy indok is. Az ilyen építkezésnél minden tanár a maga saját szakmáját tolja előtérbe és mindegyik a maga szakmája részére áll elő nagy követelésekkel, és tessék elhinni, hogy ezeknek a követeléseknek kielégítése a leggazdagabb kútforrása a túllépéseknek. Malmost egy magánépitész sokkal kevésbbé képes ezeket a kellő határok közé utasítani, mint az az építész, a ki azoknak a tanároknak a kollegája, a ki azokat a többi tanszékeket a mindennapi érintkezés, a mindennapi találkozás utján ismeri; és sokkal könnyebben intéztetnek el ezek a kérdések, hogyha az építkezéssel magával egy tanár van megbízva, nem pedig egy idegen építész. Én tökéletesen értem, hogy a mai viszonyok között, a mikor az építészek legnagyobb része abszolúte munkával nem rendelkezik, a mikor az építészek legnagyobb része foglalkozást keres : hogyha egy ilyen 10 milliós épület kerül a szőnyegre, mindegyik igyekszik, különösen az, a ki jogosult tehetséggel bír arra, lehetőleg érvényesíteni a maga tehetségét ennél a ritka hollónál. De ismétlem, hogyha van jogosult kivétel, akkor az az, hogy a polytechnikum építését a miniszter ur egy polytechnikai tanárra bízza. Azért mondottam beszédem elején, hogy nem tartom méltányosnak azt a kritikát, a melyet t. képviselőtársaim a közoktatásügyi miniszter eljárása felett gyakoroltak. Most még csak egy dologról van szó, és ez az, hogy teljesen egyetértek Rátkay László t. képviselőtársammal, hogy nem helyes, hogy erre az építkezésre ilyen hosszú terminus van kitűzve, nem helyes, hogy az építkezés egész 1911-ig elhúzódik. Magam is kívánatosnak tartanám, hogy az építés ideje lehetőleg megrövidíttessék, és hogy ennélfogva az az átmeneti időszak, a midőn a polytechnikum egy része a pesti oldalon, másik része pedig a budai oldalon lesz, hogy az az átmeneti időszak a tanítás és tanulók érdekében lehetőleg megrövidíttessék. És ezért hogyha a t. miniszter ur erre nézve tudna orvoslást találni, ahhoz a legkészségesebben hozzájárulnék, és mindent elkövetnék arra, hogy ez az eredmény, t. i. az építkezésnek minél rövidebb időre való kitűzése, eléressék. Egyébiránt, t. képviselőház, mindazokra nézve, a mik itt elmondattak, hogy t. i. a képviselőháznak idejében tudomása legyen minden29