Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-112
112. országon ülés 1902 május 12-én, hétfőn. 15 Én látom a kezet, a mely ezt az imperialisztikus j>olitikát vezeti, a melynek éle elsősorban a hármasszövetség ellen irányul, s az által ki akar bennünket szakítani a középeurőpai békeligából és bele akar minket csábítani a latin fajok szövetségébe, s végeredményében a visszaeső politika hálójába. Ezáltal ez a magyar imperializmus annak a nemzetközi áramlatnak lett a fegyverhordozójává, a mely a reakczió szárnyain terjeszkedve, a népek vérrel és polgári munkával kivívott jogait és szabadságát megsemmisíteni törekszik. És én nem tudom, t. képviselőház, nem is állítom, de nekem ugy rémlik, mint hogyha ez a magyar imperializmus ugyanazon forrásból fakadna, a melyekből, azok az ujabb nemzeti ideálok áradnak szerteszét, a melyeknek kábitó gőzei nemcsak a kifogástalan és jő hazafiak némelyikét, hanem már a közvélemény jelentékeny részét is elszédítették, úgyannyira, hogy sokan nem is kutatják, vájjon nem ingoványba vezet-e ez a kijelölt irány, csak mennek a lidérczfény után, a délibáb után. melynek színes képei a rideg valóságnál mindig jobban tetszettek a magyarnak. Nem állítom én, t. képviselőház, hogy boldog a magyar; azt sem állítom, hogy ideálok nélkül induljunk az uj ezredév küzdelmei elé. De azt már vallom és állítom, hogy ezek az ideálok olyanok legyenek, a melyek a mellett, hogy a nemzet hagyományos történeti törekvéseit szolgálják, a maguk egyetemes hatásában minden polgár szivét megdobbantani és minden polgár elméjét megtermékenyíteni tudják. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert az olyan ideál, a, melynek evangéliumában a szabadelvüség, mely ezt a. nemzetet fentartotta. egyetlen helyen sem fordul elő lealázó kifejezések nélkül, a mely a hazaszeretet őszinteségét a, nemzet egy töredéke számára vindikálja s a tiszta nemzeti érzés táborából kirekeszti azokat, a kik a rendi időkben nem lehettek tagjai a politikai nemzetnek, ez az ideál, t. képviselőház, lehet egy osztályé, vagy felekezeté, meg is dobbanthatja egyik vagy másik osztály szivét, megtermékenyítheti egy-egy felekezet elméjét, de azért nem ez az igazi nemzeti ideál, melyet arról ismerünk meg, hogy a maga nagy hajtóerejével ugyanazon hévvel ragad a nagy nemzeti czélok felé szegényt és gazdagot egyaránt. Egy nemzet függetlensége, az lehet ideál, faji egysége, az is ideál, sőt még az ország anyagi felvirágoztatása is lehet ideál, de nem lehet nemzeti ideál egy olyan politikai irányzat, a mely megosztja a nemzeti erőket akkor, a mikor össze kell gyűjteni azoknak minden atomját, a mely osztályokra és felékezetekre szaggatja a nemzet társadalmát, a mikor arra van legnagyobb szükség, hogy a nemzeti czélok elérésének törekvéseihez kell megnyerni az ország minden polgárát. (Ugy van! Ugy vart! a jobboldalon.) E czél pedig nem lehet más, mint nemzetünk és államunk végleges megszilárdulásának biztosítása, a mely legelső sorban a magyar társadalom egységes kibontakozása által érhető el, a mely kibontakozáshoz pedig nem az erőket megosztó konzervatív politika, hanem csak a liberalizmus adhat széles és szabad keretet, mert csakis a liberalizmus tarthatja szabadon azt a nagy versenyteret, a hol az ország különböző lakosainak, különböző elemeinek a békés küzdelme okvetlenül az egységes magyar nemzeti állam javára fog eldőlni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Épen azért a szabadelvüség nem puszta hagyomány, frázis vagy iskolai jelszó a magyar politikában. (Élénk ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Ismétlem, nem puszta frázis és iskolai jelszó ez a magyar politikában, hanem életszükséglete ennek a nemzetnek és én nemcsak hiszem és vallom, hanem meg is vagyok győződve arról, hogy mihelyt Magyarországon a szabadelvüség bukása bekövetkeznék, az a nagy társadalmi, politikai és állami fermentáczió, a melyből az egységes magyar nemzetnek és nemzeti államnak kiforrania kell és a mely most teljes folyamatban van, nyomban fennakadna és terméketlen zátonyra jutna. De valamint hasztalan volt a múltban, azonképen hasztalan lesz a jövőben is minden ellenséges kísérlet. A 48-iki nagy hajtóerő immár lelkületévé lett a magyar nemzetnek és mindaddig, a inig az 1848-iki átalakulás végső következményei érvényesülni nem fognak, ez a liberális hajtóerő i'eltartózhatatlamil fogja nemzetünket és államunkat előbbrevinni. Soha meg nem állani tehát egy ponton, előretörni fáradhatatlanul, a kiküzdött vívmányokból ujabb haladásra meríteni ösztönzést, a felekezeti és osztálykülönbség romladékától megtisztítani a nemzeti munka műhelyét, előbbrevinni a demokratikus fejlődést, fokozatosan kiterjeszteni a nópjogot és biztosítani a közszabadságot : ez a liberális politika feladata .... (Nagy zaj és ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Lukáts Gyula: És zsidót nem választani meg! Ott van a dr. Dózsa dolga, az a liberális politika 1 Messze van Makó Jeruzsálemtől!. Krasznay Ferencz : Ott Justh Gyula csinált liberális politikát, nem az urak! Krístóffy József: És én nem tagadom, hogy ezt a progresszív vonást én a magam részéről erősebben szeretném kidomborítva látni a szabadelvű pártban, értsük meg egymást, t. képviselőház, nem a kormányban, hanem a szabadelvű pártban, mert hiszen a miniszterelnök ur kormányzati programmjában elegendő munkaanyagot talál a legbuzgóbb progresszív törekvés is, sőt én merem állítani, hogy a liberális politika gyökeréig senki sem szállott le oly mélyen, mint a miniszterelnök ur, (Ellenmondás a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) midőn újévi beszédében a szabadelvüségnek társadalmi alapot adott és ckképem. a liberalizmus és a társadalmi'
