Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-121

208 121. országos ülés 1902 június 12-én, csütörtökön. alakjában érvényesítheti és akkor a ház azt tár­gyalni fogja és határozni fog felette. Következik a miniszter ur válasza Kovács Pál interpellácziójára. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Kovács Pál képviselő ur interpellácziót intézett a kereskedelemügyi miniszterhez a beteg­segélyző pénztárak ügyében, a mely interpellá­czióban kérdezi, hogy (olvassál: »1. Van-e tudomása a miniszter urnak több budapesti napilapnak f. hó 15-iki számában »Züllik a betegsegélyezés« czim alatt megjelent közlemény tartalmáról s az abban foglalt súlyos vádakról ? 2, Ha van róla tudomása, hajlandó-e tör­vényes felügyeleti joga és kötelességéből kifolyó­lag sürgősen erélyes és szakértő kormánybiztost kiküldeni, a ki a felsorolt konkrét eseteket és az egész intézmény ügymenetét minden ágaza­tában szigorúan megvizsgálja és a fenforgó visszaélések megtorlását azonnal kezdeményezze, vagy telj hátaim ulag elintézze? 3. Hajlandó-e a miniszter ur az 1891: XIV. törvényczikket az eddig szerzett gyakor­lati tapasztalatok és szükséges hathatósabb ál­lami felügyelet figyelembevételével sürgősen re­videálni és ehhez képest a szükséges törvényjavas­latot mielőbb benyújtani ?« (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képvi­selő urak! Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Méltóztassék megengedni... . (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Kérem, én tekintettel vagyok a ház kifáradt türelmére, de kötelességet teljesí­tek, a midőn nyilatkozatot kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) A vizsgálat ugy, a mint azt az interpelláló képviselő ur kívánta, el lett rendelve a legszéle­sebb körben és ennek a vizsgálatnak egészben véve az eredménye az, hogy, ámbár a beteg­segélyzőpénztárak ügye kedvezőtlen helyzet­ben van, de ennek, hála Isten, nem az az oka, hogy ott valami helytelen kezelés történt volna, hanem főoka az, hogy a betegsegélyezés, vagyis annak igénybevétele rendkívüli mórték­ben szaporodott. Eleinte a munkások, a míg az institucziót nem ismerték annyira, kevésbbé vet­ték azt igénybe; majd mind nagyobb mérték­ben fordultak hozzá, ugy, hogy például mig 1892-ben még csak 10 korona jutott átlag egy­egy munkásra az igénybevételt illetőleg, addig 1901-ben már 19 korona esett. Annak tehát, hogy a betegsegélyzőpénztár nincsen kedvező helyzetben, legfőbb oka az, hogy nagyobb mértékben veszik igénybe, mint a meny­nyire az anyagi eszközök egyáltalában ren­delkezésre állanak. így történt az, hogy a tartaléktőke 1896-ban felében vagy nagy részé­ben igénybe lett véve, mert akkor influenza­betegség uralkodott. De ez a korábbi veze­tőség alatt történt. Mostanában ismét na­gyobb mérvben vétetett igénybe a tartalék-alap; de ez is azért, mert a betegsegélyző pénztár saját házat vett magának. Mindenesetre szük­séges lesz gondoskodni a betegsegélyző pénz­táraknak újjászervezéséről; ebben teljesen igazat adok a t. képviselő urnak és magam is alaposan akarok ezzel foglalkozni. A mostani vezetőséget azonban a közegeim részéről megejtett vizs­gálat semmi tekintetben nem találja hibásnak, épen azon okoknál fogva, a miket már emii­tettem. Sőt, a mi különösen az elnököt, Neu­schloss Ödönt illeti, nemcsak hogy kötelesség­mulasztásról nem lehet vele szemben szó, hanem róla, a ki ingyenes hivatalt végez, el kell is­merni, hogy minden tekintetben teljes köteles­ségtudással és humanitással végzi hivatalát, egészen eltekintve attól, hogy nagyobbmérvü adományozással is járult erre a czélra; ugyanis egy alkalommal 20.000 koronát adott erre a czélra. Szóval, azt hiszem, kötelességet teljesítek akkor, midőn itt a t. házban elismerésemet akarom kifejezni Neuschloss Ödön iránt, (He­lyeslés.) mert ha az ilyen elemeket, a kiket semmiféle önzés és más ily tekintet nem vezet, a kik ingyen dolgoznak, fáradoznak, sőt áldoz­nak, elriasztjuk az intézettől, akkor előbb­utóbb oda fogjuk juttatni a dolgot, hogy ilyen feladatokra senki sem vállalkozik. Hasonlókig örömmel tudatom azt is, hogy a vizsgálat magára az igazgatóra nézve is ki­derítette, hogy minden tekintetben megfelelt feladatának. Vádolják őt, hogy nincsen kvalifl­kácziója. Hogy nincsen formai kvalifikácziója, az tény. De mielőtt megválasztották volna, már hosszabb ideig működött a betegsegélyzó'-pénz­táraknál, nevezetesen Nagyváradon, és ott mint elsőrendű tekintély volt ismeretes e téren. A mi az egyes kisebb közegek ellen foly­tatott vizsgálatot illeti, az még folyamatban van. Azt hiszem, megnyugodhatik a t. ház abban, hogy a mi a vezetőséget és az igaz­gatóságot illeti, annak eddigi ténykedéséről a vizsgálat csak kedvezőt derített ki. Mindezek­nél fogva kérem a t. házat, méltóztassék vála­szomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfeUU Kovács Pál: T. ház! A legnagyobb sajná­latomra nem vehetem tudomásul a t. miniszter urnak a válaszát, mert az egészen általánosság­ban van tartva és különösen ki vannak abban emelve azok a ténykörülmények, a melyek ked­vező világításba helyezik ennek az intézetnek a helyzetét. Különösen tündöklött a t. miniszter ur válaszának eleje annak a kijelentésével, hogy Neuschloss Ödön elnököt mindenképen megilleti az az elismerés, a melyet a miniszter ur han­goztatott. Én a magam részéről azokat a ténye­ket, a miket a miniszter ur Neuschloss úrról elmondott, nem akaróin vizsgálat tárgyává tenni, azoknak nagy részét elismerem, mert ő ingyenes munkát végez ott; azonban nagyon sajnálom, hogy a saját személyével födi alantasainak azon eljárásait, a miket én interpelláczióm alkalmá­val helyteleneknek emeltem ki. Elismerem, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom