Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-121
206 121. országos ülés 1902 június 12-én, csütörtökön. den kétségen kivül, minden más értelmezés lehetőségének kizárásával határozzanak a házszabályok. (Ugy van ! jóbbfelől.) Ehhez az elvhez kell magamat tartanom, t. képviselőház, és az én hivatal visel esem ideje alatt mindig ehhez az elvhez fogom magamat tartani. (Elénk helyeslés jóbbfelől.) Ha másként járnék el, az volna a hitem, hogy az én szubjektív meggyőződésemet és hajlamomat föléje helyezem annak az objektív jogszabálynak, a melynek az elnökség részéről való megtartása a ház tanácskozásai és egész működése rendes menetének egyetlen garancziája. (Igaz! Ugy van! jóbbfelől.) A házszabályok jelenlegi állapotában tehát én máskép nem járhattam el. Ha még kivan valaki a házszabályokhoz szólani, a szót neki megadom, de az én nézetemet és azt a czinozurát, a mely szerint én eljárni fogok, a házzal közöltem. (Helyeslés.) Barta Ödön: T. ház! Én azért kértem szót, t. ház, hogy a felmerült kontroverziában, a strictum jus alapján, a leghatározottabban kijelentsem abbeli meggyőződésemet, hogy az elnöki intézkedés végrehajtása nem felel meg a házszabályok rendelkezéseinek, hogy a jegyzők által tett jelentés nem tartalmazza azt, a mit a házszabályok 228. §-ának utolsó bekezdése rendel. (Zaj.) Méltóztassanak csak egy kis csenddel megajándékozni. (Halljuk! Halljuk!) Hangom állapota nem engedi, hogy erőltessem. Miről van szó? A t, elnök urnak a pártatlanságát innen, erről az oldalról, azt hiszem, nem látta a t. elnök ur sohasem kétségbe vonva. Mi nem vonjuk kétségbe, sőt ellenkezőleg, nagy tisztelettel vagyunk az ő pártatlansága iránt. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Hiszen ő az elnöki székbe olyan tradicziókat vitt be a parlamentarizmus életéből, a melyek iránt még idegen parlamenti embereknek is tisztelettel kell viseltetniök, (Igaz! Ugy van!) Az igen tisztelt elnök ur is azon nézetnek hódol — mint a parlamentnek tagja ezt nem egyszer kifejezte — hogy a házszabályoknak szigorú megtartása és szigorú alkalmazása az ellenzéknek, ha nem egyetlen, de igen jelentékeny fegyvere. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Maga az igen tisztelt elnök ur akárhányszor intett minket ezen az oldalon, hogy a házszabályok tágítását ne alkalmazzuk, mert ez az ellenzéknek volna ártalmára. Hát ón ezt az igazságot állítom a t. ház elé: a rabulisztikus értelmezésnek helye nincs, a mikor az igazság megállapításáról van szó. És én kérdem: nem tiszta rabulisztika-e az, a mit itt a szóval űznek, mikor azok helyett, a kikre vonatkozólag a kétség felmerül a tekintetben, vájjon egyik vagy a másik van-e többségben, nem azokat számlálják meg, a kik ezt a kétes eredményt előidézték, hanem azokat, a kik a számlálás közben betódultak. Mit kellett eldöntenie a számlálásnak a házszabályok világos rendelkezése szerint? Azt, hogy abban a pillanatban fixirozott időpontban, a mikor az elnöki tisztségből kifolyólag az elnöknek ki kellene mondani, hogy melyik oldalon volt az igazság, — mert itt a szavazás képezi az igazságot, nem az érdemi igazságot, de formait, a mely azután eldönti az érdemit is — abban a pillanatban olyan egyének számláltatnak itt meg, a kik a maguk szavazatjogát akkor nem gyakorolták, hanem csak később jöttek szavazni. (Felkiáltások: Nem szavazni jöttek!) r Szavazni jöttek, de már nem szavazhattak. Épen ugy jártak, mintha egy zárórán túl jöttek volna bármely fontos alkotmányos jogot gyakorolni. Elkéstek, a mire azt mondjuk: volenti non fit iniuria. Hát én a legnagyobb tisztelet mellett sem nevezhetem ezt másnak, mint rabulisztikának. Különben hát a jegyző urak igen tisztességes, gavallér emberek és bizonyára megmondják, hogy igenis megszámláltak olyanokat, a kik ép akkor jöttek be, a kik a szavazás idején nem voltak itt, ergo nem szavazhattak. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk! Halljak!) Még csak egy momentumot vagyok bátor kiemelni. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a határozathozatalnak a tárgya nem kardinális kérdés, nem kormánybuktató, nem bizalmatlansági kérdés és mégis* ennyire erőlködnek a fölött, hogy a már létezett számarány megváltoztatása, mondjuk, a való adatoknak valótlanokkal való helyettesítése utján olyan eredményt állítsanak elő, a mely mellett nem az fog nyilvánulni, a mi a ház akarata szerint már nyilvánosságra jutott. Mit tennének önök akkor, ha igazi, elvi alapon álló nehéz kérdésnek az eldöntéséről volna szó ? Mikor tudna önökkel szemben diadalra jutni az ellenzék, még többség alapján is, ha ilyen alárendelt kérdésben is igy járnak el? (Tetszés a szélsöbaloldalon) Hiszen a miniszter urnak állása szempontjából tökéletesen mindegy, akár tudomásul veszik, akár nem. Ha nem veszik tudomásul, ugy tárgyalásra tűzik ki és akkor az dől el, a mit a többség akar, ha jelen van. Hát én a t. elnök urnak az igazságszeretetére és a később jött képviselők gavallériájára hivatkozom, mikor azt kérem, méltóztassanak csak a valódi szavazókat megszámlálni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szentiványi Árpád: T. képviselőház! A házszabályokhoz kérek szót. (Zaj, Elnök csenget.) Legyen szabad azoktól az uraktól, a kik azt az álláspontot' fogadják el, hogy a kik később bejöttek, nem szavazhatnak, kérdenem, hogy miért lehet szavazni a névszerinti szavazásnál másodszor is ? (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj. Felkiállások a baloldalon: Az más !) Azért, hogy azok, a kik első alkalommal nincsenek jelen, a második szavazáspál szavazhassanak. (Nagy zaj a baloldalon.) Én meghallgattam önöket, hallgassanak meg önök is engem. Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Szentiványi Árpád: Méltóztassanak megengedni, hogy erről a jelen szavazásról szóljak.
