Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-121

204 121. országos ülés 1902 június 12-én, csütörtökön. Ha egy napokon át folyó vitáról van szó, a mely vita tárgya meg van állapítva, akkor esetleg a szavazás elrendelésénél még érthető,— de akkor sem megengedhető, — hogy a kik a szavazás elrendelése alkalmával a törvényhozói teendőkben részt nem vettek, egyszerűen auto­mata munkára bejönnek szavazni. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben most mi történt ? Ezzel szemben most az történt, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur rövid tiz percznyi beszédben felelt Uátkay László t. képviselőtársam egyik interpelláczió­jára, mire ő aztán viszont igénybevéve a ház figyelmét, szintén alig tiz perczig felelt. Csakis azok, a kik jelen voltak, tudták, hogy miről van szó, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mi felett alkotják meg véleményüket, mi felett szavaznak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És én bizva kép­viselőtársaim személyében, egyéni tisztességében és igazmondásában, meg vagyok róla győződve, hogy a kik itt bejöttek — és többen voltak, mint húszan, 20—30 között volt azoknak a száma a kormánypárt részéről — még most sem tudják, mire szavaztak. (TJgy van! a néppár­ton és a szélsöbaloldalon. Zaj jobb felöl.) T. ház! Mi történt itt? Az elnök ur el­rendelte a szavazást, a jelenlevők felállottak és nem szemmértékkel, de józan észszel, megolva­sottan, csak rátekintve a csoportokra, konsta­tálható volt, hogy mi itt az ellenzéken, a kik nem akarjuk tudomásul venni a miniszter ur válaszát akkor, mikor a nagy tömeg épségéről van szó, többségben vagyunk a túloldallal szem­ben. És midőn mi kijelentjük, hogy a többség nem veszi tudomásul a választ, — igaz, hogy ehhez jogunk nincs — felhasználják azt a spá­cziumot az elnöki kijelentés és a szavazás közt . . . (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Becsempésznek szavazó­kat! (Zaj.) Pichler Győző: ... becsempésznek embere­ket és szavaztatják őket, mint automatákat. (Igaz! TJgy van! a néppárton és a szélsöbal­oldalon.) A miniszterelnök ur nem egyszer hivatko­zik arra, hogy a parlament komoly tárgyalását és komoly munkásságát megóvni az ellenzéknek épugy kötelessége, mint a kormányzatnak, és nem egyszer nagy szenvedélyeket és nagy viha­rokat, ezen jelszóval mintegy önmagunknak féket adva, a parlament komolyságáért feláldoztunk, és szenvedélyeinket türtőztettük. Kérdem most már az igen t. többségtől, mik ép áll arányban a komolysággal az a tény, hogy ide egyszerűen bejönnek, a nélkül, hogy tudnák, miről van szó? Mert itt nem nagy politikai elvekről és nem nagy közjogi kérdésekről van szó, hanem a villa­mos részvénytársaságról van szó! S ezek az urak odaáldozzák magukat egyszerűen, mint automaták. Pedig itt sem bizalomkérdésről, sem semmi ilyesről szó nincsen, hanem egyszerűen arról, hogy utasittassék-e < ez a részvénytársaság egy mentőkészülék elkészítésére, igen vagy nem ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez oly nevetséges, t. ház, hogy ez ellen teljes joggal tiltakozhatunk. A szavazás eredménye előtt meg kell hajolnunk, ellene nem tehetünk semmit. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Még nincsen elnöki enuncziáczió! Még nincsen határozat! A határozat még nincs kimondva!) Bocsánatot kérek, akkor tévedtem, mert én azt hittem, hogy az elnöki enuncziáczió már megtörtént és hogy a ház már határozott; ebben az esetben arra kérem a ház t. elnökét, hogy a szavazás eredményét oly módon méltóztassék enuncziálni, a mint az a pozitív tényeknek meg­felel. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kakovszky István képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani. Rakovszky István: T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy egy rendes parlamenti tárgyalás­nak az első feltétele az... (Folytonos zaj a jobb­oldalon.) Förster Ottó: Kérjük a részvényeseket egy kis csendre! (Derültség a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Rakovszky István: T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy a parlamentáris tárgyalásoknak egyik alapfeltétele az, hogy a házszabályok ne csak szó szerint, de értelmük szerint is komoly figyelembe vétessenek és minden oldalról tiszteletben tar­tassanak. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ez az eset, a mely most előadta magát, a házszabályoknak legflagránsabb megsértése és pedig első sorban a bürónak egy tagja, egy jegyző sértette meg azokat, a ki becsengette ide a képviselőket, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolda­lon. Felkiáltások: Mondjon le!) a bürónak egy tagja, a ki egy párt szolgálatába r és nem a képviselőház szolgálatába szegődött. Én megkö­vetelem és jogom is van megkövetelni azt, hogy a mint én tisztelem az elnöki széket, és tisztelem a bürót, épugy tiszteljék a büró tagjai a ház­szabályokat. Éz a jegyző Szőts Pál volt, a, ki becsengette ide a kint lévő képviselőket. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) A másik, a mire a t. elnök ur figyelmét felkérem, az, hogy ezen összeszámlálás a házsza­bályok 228. §-ába ütközik. A házszabályok 228. §-a a következőket mondja szószerint (olvassa): »A ház a feltett kérdés felett rendszerint egy­szerű szavazással dönt. Az egyszerű szavazás felállás és ülve maradás által történik. Ha az eredmény kétséges, ellenpróba tétetik.« Ez meg­történt, és eddig rendben ment minden, de most következik a hiba. A házszabályok továbbá azt mondják (olvassa): »Ha az elnök szükségesnek találja, vagy tiz tag kívánja, a jegyzők a szava­zókat fejenkint összeszámlálják.« (Elénk helyes­lés a néppárton és a szélsőbaloldalon. Felkiáltá­sok : Tehát azokat nem, a kik az előbb a szava­zásban részt nem vettek! Folytonos zaj.) A jegyzők tehát csak a szavazókat számlálhatják

Next

/
Oldalképek
Tartalom