Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-121

202 121. országos ülés 1902 június 12-én, csütörtökön. kedett; erre nem is alkalmazták az 1874: XVIII. törvényczikket. Ausztriában most hoztak ez iránt törvényt, mert az osztrák törvény csakugyan nem volt alkalmazható közvetlenül a villamosra, mert a törvény világosan a gőzerővel hajtott vasutakra vonatkozik. Nálunk azonhan egyszerűen a vasút fogalmában és abban, hogy mechanikai erővel hajtatik a szerkezet, mondom, ezekben az ismérvekben fekszik az 1874: XVIII. t.-cz. alkalmazhatósága. Ezekben lévén szerencsém válaszomat ugy a magam, mint a t. igazságügyminiszter nevében megadni, kérem a t. házat, kegyeskedjék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobbe's a baloldalon.) Rátkay László: T. képviselőház! Biztosítom a t. házat, hogy figyelemmel leszek a nyári hangulatára, (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) vagyis türelmetlenségére, de egy-két szóval felelnem kell a t. miniszter ur válaszára. Egész őszintén megvallom, hogy első pillanatra, ha nem néztem volna a t. miniszter ur helyére és csak hallgattam volna, az lett volna benyomásom, hogy a két villamos társulat igazgatója ül itt, és az adja meg a választ kérdésemre. Azt mondta a t. miniszter ur, hogy a mi a kocsik zsúfoltságára és gyorsaságára vonatkozik, elismeri, hogy az alkalmazottak nincsenek kellően begyakorolva, de szerinte a fődolog a lelki jelenlét, hogy hát az alkalmazottakban abban a pillanatban, a mikor segiteni kell, meglegyen a kellő bátorság, a kellő lelki jelenlét és tiszta elme. Azután azt mondja, hogy elismeri, hogy sehol a világon nincsenek a kocsik annyira túlzsúfolva, mint nálunk. Idáig nagyon tetszett a válasz, de miért méltóztatott azután elmondani arról a székről, a hol az ország és közönség jogait kell védelmezni, hogy figyelemmel kell lenni a társulat anyagi érdekeire is ? Ezt csak végezzék el a társulatok, az igazgatók, de azon a helyen, a mikor közérdeket kell védelmezni, a pénzügyi érdekek irányadók nem lehetnek, legkivált a t. miniszter ur előtt, a ki azért ül ott, hogy a közönség érdekeit, a közönség életbiztonságát védelmezze. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy ugy lehessen szolgálni a közérdeket, a mint azt a villamos társulatok teszik, az csak Magyarországon történhetik meg. (Igaz.! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszter urnak is ismernie kell a magyar nép lomhaságát, igen sok dologban birkatürelmét, ugy, hogy az ember valósággal nem tudja, sajnálja-e, vagy megvesse, vagy mit csináljon ezzel szemben. A magyar nép ilyen a politikájában és ilyen minden dolgában; a t. miniszter urnak nem szabad ezt felejteni és nem szabad ugy beszélni, hogy a társulatnak pénzügyi érdekeire való tekintettel ime nézzük meg, hogy hiszen az állóhelyeknek engedélyezett száma majdnem annyi, mint az ülőhelyeké, tehát ezen nem lehet segiteni. Hát igenis, lehet rajta segiteni, méltóztassék csak elrendelni, de szigorusággal és nem ezzel a hanggal, a melylyel a t. miniszter ur ma élt, hanem azzal a tudattal, a mely tudatnak és erőnek jelentkeznie kell ott a miniszteri széken, méltóztassék elrendelni, hogy nem fogja megengedni; méltóztassék a rendőrséggel és a belügyminisztériummal együttesen az állóhelyeket korlátozni s akkor nem lesz baj. A mig azonban itt a magyar képviselőházban is legyezzük azt a felfogást, hogy nemcsak a közönség érdeke, hanem a pénzügyi szempontok is irányadók, addig az állóhelyek mindig túlzsúfolva lesznek. Elismerem, hogy a magyar közönség is hibás, de a magyar közönséget mindenre rá lehet szoktatni, a kényszerzubbonyt is rá lehet adni a magyar közönségre ezen kérdésekben épugy, a mint ráadta a t. többség a politikai kérdésekben, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon). A mentő-készülékre vonatkozólag azt mondja a miniszter ur — és nagyon félek, mivel német szakértőkre és német miniszterek intézkedésére hivatkozott, hogy ez roppant irányadó és kedves lesz a miniszter ur előtt — hogy az ausztriai és németországi miniszterek azt mondták volna, hogy ez a mentő-készülék a legjobb, mert ennél jobb nincs, Hát, t. miniszter ur, ez a mentőkészülék nem ér magyarán mondva egy pipadohányt s ezt a tapasztalat mutatja, nem kell szakértőnek lenni. Méltóztassék csak egyszer a kocsi elé állni és megnézni, ez nem mentő-készülék. (Nagy derültség). Nessí Pál: A mentő-készülék nyomta agyon a gyereket! Rátkay László: Az emberi elme és szeretet keresi a megoldásokat. Eel kell éleszteni azt a gondolatot és tudatot, hogy keresünk mentőkészüléket. Méltóztassék a miniszter urnak kényszeríteni a társulatot arra, hogy tűzzön ki bizonyos összegű pályázati dijakat, és biztosítom, hogy lesz mentő-készülék. Hiszen nekem, a ki csak egyszerű magyarországi képviselő vagyok, az interpelláczióm után két mentő-készüléket mutatott be egy magyarországi fiatal iparos, és ebből azt látom, hogy bizonyos javítással, segítséggel ezeket a mentő-készülékeket tökéletesíteni lehet, mert feltétlenül jobbak, mint az, a mely most van. Ha bármily keveset segítettünk is, ha az emberi élet megmentésében csak egy lépést tettünk előre, máris megközelítettük azt a czélt, a melyre törekednünk kell. A miniszter ur előhozta, hogy pár év előtt csak 45 halott volt, azután csak 36, azután csak 34. Engedelmet kérek, az emberi életről igy beszélni nem szabad, nem szabad azt mondani, hogy csak ennyi volt, mert semminek sem szabad lenni, legalább erre kellene törekednünk, tekintve az emberszeretetet, de tekintve főleg azt, hogy magyarok vagyunk, s nekünk minden magyar vérre vigyáznunk kell. Ismétlem, nem osztom a t, miniszter ur azon nézetét, melyet interpelláczióm harmadik részére vonatkozólag előadott, hogy törvényhozási intéz-