Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-121

Í94 121. országos ülés 1902 június 12-én, csütörtökön. is vagyok hajlandó venni, fentartván magamnak, hogy akkor, a midőn ez a kérdés már elbírálás tárgyát képezte azon fórumoknál, a melyekre a t. pénzügyminiszter ur hivatkozott, interpellácziómat újból előterjeszthessem, (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Uj választ leérjen!) vagyis uj választ kérjek. A választ most tudomásul veszem. Elnök: Azt hiszem, hogy a ház a pénzügyminiszter ur válaszát tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik a pénzügyminiszter válasza Barabás Béla képviselőnek az aradi kincstári hidak veszélyes állapota s az uj hidak épitése iránt hozzá intézett interpellácziójára. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Barabás Béla képviselő ur egy interpellácziót intézett hozzám az aradi hidak állapota tárgyában, és ebben az interpellácziójában azt kérdezi, van-e tudomásom arról, hogy az Arad városa és az aradi vár között lévő Maros-hid és az azzal kapcsolatos ártéri hidak, a melyek a magyar kincstár tulajdonát képezik, a lehető legrosszabb állapotban vannak, olyannyira, hogy a bekövetkezhető veszedelemért a kezelő állami hivatalok a felelősséget nem vállalják s a rendőri hatóság a közlekedést maholnap kénytelen lesz beszüntetni? Azután azt kérdi a t. képviselő ur: tudja-e a pénzügyminiszter, hogy ezen hidak vám jövedelmeit, valamint az ezzel kapcsolatos révjog évi bevételeit együttvéve, ezen hid folytonos javítása és jó karban tartásának kiadásai és költségei messze túlhaladják és ebből kifolyólag a kincstárra évenkint mintegy 10—15.000 korona közvetlen kár háramlik. És végül azt kérdi a t. képviselő ur, hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy ezek a hidak sürgősen megépíttessenek, vagy ha erre nem volna hajlandó, hajlandó-e Arad városával oly megállapodásra jönni, hogy a révjog, illetőleg a vámszedési jog átengedése mellett Arad városa vállalja el ezen hidak felépítésének kötelezettségét ? Erre az interpelláczióra azt válaszolhatom, hogy arról igenis van tudomásom, hogy az aradi hidak, a melyek itt említve vannak, nincsenek jó karban, de hogy oly közvetlen és imminens veszély forogna fenn, a mit a képviselő ur jelez, arról nincs tudomásom, arra vonatkozólag semmiféle hivatalos értesítést nem nyertem, már pedig az ott lévő állami hivatalok, ugy a pénzügyi igazgatóság, valamint az államépitészeti hivatal kötelességüknek tartották volna, ha az állapot ilyen veszélyes, e tekintetben hivatalos jelentést tenni. Hogy a hidak nincsenek jó karban, azt igen tudom, mert hiszen évről-évre tényleg tatarozni, javítani kell, de épen ezen tatarozások és javítások oly karba hozzák a hidakat, hogy azokon közvetlen veszélytől tartani nem lehet, Az aradi hidak újjáépítésének kérdése máirégi kérdés, a mely a kormány és az érdekelt törvényhatóságok és Arad városa között hosszú tárgyalásnak anyagát képezte. És ha eddig nem tudtunk végleges eredményre jutni e tekintetben, azt egyrészről az okozta, hogy nem sikerült az érdekelt felekkel megállapodásra jutni, másrészről pedig a kormánynak, illetőleg az államkincstárnak más jelentékeny és még rosszabb karban levő hidaknak felépítésével kellett foglalkoznia, a melyek igen jelentékeny kiadásokat okoztak, és itt megemlíthetem, hogy a tokajrakamazi, a petrinjai, a soborsini és a károlyvárosi hidakat kellett időközben felépíteni, a melyek a kincstárnak igen tetemes pénzáldozatába kerültek. A mi azt illeti, hogy ezek a folytonos tatarozások és javítások oly sokba kerülnek, hogy ezek a hidvámnak és a révjognak bevételeit felülhaladják, erre nézve csak annyit mondhatok, hogy ha hosszabb évek sorozatának átlagát veszszük számításba, akkor ez az állítás nem felel meg a tényeknek, mert az, a mint az átlagos számítás mutatja, mintegy 22.000 korona évi tiszta jövedelmet mutatott eddig és így nem haladják felül a tatarozási költségek a bevételeket. A mi azt illeti, hogy szándékozik-e a kormány intézkedni a hidak felépítése iránt, erre nézve ma még határozott nyilatkozatot nem tehetek. Tény az, hogy, ismerve a hidak kedvezőtlen helyzetét, egy hónappal az interpelláczió megtétele előtt, vagyis április hó elején újból megindittattam a tárgyalást ezen hidak dolgában, a mi igazolja azt, hogy a kormány figyelme kiterjed ezen kérdésre és hogy a hidak állapota a kormány figyelmét nem kerülte ki. A tárgyalás tehát folyamatban van és ezen tárgyalásnak eredményétől fog függeni annak a kérdésnek eldöntése, hogy vájjon ezélszerübb-e, hogy az állam építse fel a hidahat, vagy czélszerübb a másik módozatot választani. Annyit már most is jelezhetek, hogy a vámszedési és révjog az államnak hasznot hajtó joga lévén, én részemről nem vagyok jogosítva azokat ellenszolgáltatás nélkül bárkinek, és így a városnak sem, átengedni. Ellenszolgáltatás mellett igenis létrejöhet egy megállapodás, és már itt is jelezhetem azt, hogy ennek az ellenszolgáltatásnak nem kell szükségképen abban állania, hogy készpénz ellenében vásárolja meg a város ezen jogokat. Ezen ellenszolgáltatás abban is állhat, — és ez esetben nincs kizárva, hogy a megállapodás létre fog jönni — hogy a város elvállalja a hidak felépítését és az állam ennek ellenében hasznot hajtó jogait a városnak átengedi. De hogy miképen fog eldöntetni ez a kérdés, az a most folyamatba tett tárgyalástól függ. Mindenesetre kijelenthetem, hogy a kormány figyelemmel kiséri ezt a kérdést, és óhajtása az, hogy az mielőbb a város és a vidék érdekében megoldást nyerjen. Ez az, a mit az interpelláczióra válaszolni kötelességemnek tartottam. Kérem a t. házat, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nem lévén jelen, kérdezem a t. háztól, tudomásul