Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-112

112. országos ülés 1902 május 12-én, hétfőn. 13 oldalon. Felkiáltások: Ez is agrárpolitika? Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Krístóffy József:... épugy elfordulunk attól a merkantil politikától is, mely bizonyos visszaéléseket a szabadelvüség köpenyegével eltakarni igyekszik, és Istentől adott erőnkkel és képességünkkel, hazafiságunkkal és becsületes munkánkkal csak oly gazdasági törekvéseket és mozgalmakat támogatunk, melyek az ország, a nemzet egyetemes érdekeiből fakadnak, s melyek az ország minden polgárának, osztály- s felekezeti különbség nélkül, erkölcsi és anyagi boldogulására szolgálnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: Ez is frázis! Krístóffy József: És midőn én bazafias örömmel konstatálom azt, hogy a két gazdasági tábor barczosainak vitatkozásai azon a magasabb színvonalon mozogtak, a melyen egyaránt esik latba az ország mindegyik gazdasági ágazatának érdeke, midőn konstatálom azt is, hogy a két tábor képviselői távolról sem vállaltak szolidaritást azokkal az eszközökkel és jelszavakkal, a melyekkel a közélet levegője odakint tényleg szaturálva van, mindezekből bátran levonhatom azt az örvendetes következtetést, hogy a mi agrár és merkantil barátaink diskussziói végeredményükben a kölcsönös megértéshez, végczéljaikban pedig az ország gazdasági érdekeinek kívánatos előmozdításához fognak vezetni. (Ugy van ! jobb fi öl.) Egészen másképen állunk azonban azzal az újfajta mozgalommal, a mely magát polgári demokrácziának nevezvén, első szárnycsapásaival •ebben a t. házban is élénk légáramlatot idézett elő. De, mert első fellépésének ennél tényleg nagyobb eredménye nem is volt, sajnos, emiatt tulajdonképem czélját és programmját nem ismerhettük meg és igy legfeljebb csak rapszodikus nyilatkozataiból sejthetjük, hogy az osztályállam ledöntése végett állítja csatasorba azokat, a kiket eddig a fővárosi társadalom legbékésebb ipolgárai gyanánt ismertünk. Azt gondolom, hogy ezen mozgalom politikai értékelése czéljából nem is szükséges mélyebben behatolnunk a demokráczia tulajdonképeni lényegébe, mert hiszen maga az elnevezés, a melyJyel ez a párt önmagát megkeresztelte, a legikiáltóbb ellentétben áll a demokráczia alaptételével, az egyenlőséggel, ellentétben áll a demokráczia czéljával: az osztályok ledöntésével, melynek fokozatai közé ez a mozgalom egy uj társadalmi osztályt akar beékelni, a polgári demokraták osztályát és ez által diszkreditálja a demokráczia nagy elvét, mely, a mint nem ismeri a munkásdemokratát, a nemes-demokratát, és az arisztokrata demokratát: épugy nem ismeri a polgári demokratát se, hanem csak egyet ismer: a lelkében, érzéseiben, felfogásában és cselekvésében megnyilvánuló és mindenben az r egyenlőségre •törekvő tiszta demokrata embert. Én ugy látom, hogy ez a mozgalom a maga látszólagos demokrácziájával, a helyett, hogy az osztályok elkülönitő falait lebontani segítené, az utolsó kövét rakja le az osztályállam épületének és az által, hogy a már társadalmilag szervezett és elhelyezkedett osztályok mellé odaállítja a kisemberek szervezett osztályát, tulajdonképen egy hajóban evez azokkal, a kik az osztályállam rendszerét mai merevségében nemcsak fen tartani, hanem még fejleszteni kívánják. Nem valami nagy jártasság kell tehát annak felismeréséhez, hogy ezt az újfajta polgári demokrata mozgalmat, a mely teljesen akczeptálja alapul a mai rendet, s az összes szocziális előítéleteket, voltaképen nem a demokráczia kiegyenlítő szelleme, hanem a legközönségesebb animozitás vezeti a többi osztályok ellen, mert, a mint láttuk, nem az osztályok princzipiuma ellen küzd, hanem, a maga osztálya érdekében száll sikra a többi ellen. (Zaj a szélsobálóldalon.) Már pedig, nézetem szerint, semmi különbség nincs a között, ha akár a kisember sajátítja ki politikai értelemben a nagyembert, akár a nagyember szedi el a kisebbiknek politikai és társadalmi jogait. Visontai Soma: Ez fáj neki, nem az osztrákok? Barta Ödön: Kíváncsi vagyok, hogy hozza le ebből a bizalmat! (Derültség a szélsobálóldalon. Elnök csenget.) Krístóffy József: Majd meglátják. Én meleg rokonszenvvel kisérek minden demokratikus törekvést, különösen azt, a mely a demokrácziát nem mint önczélt szolgálja, hanem azt a politikai és társadalmi életben akkép akarja megvalósítani, hogy a kötelességekben és a jogokban egyaránt osztozzunk, (Helyeslés jobbfelöl.) akármik voltunk is születésünkre és multunkra nézve. Mondom, ezt a demokratikus törekvést meleg rokonszenvvel kisérem, sőt lelkesedéssel karolom fel. De már ezt az újfajta polgári demokrata mozgalmat, melynek pozitív tartalmában csak a kisember nagyravágyását ismerem fel, melyet ő ugy akar érvényesíteni, hogy deposszedálja a másik társadalmi osztályt, azért, hogy a maga osztályát ültesse helyébe: ezt a mozgalmat, t. képviselőház, nemcsak nem támogatom, hanem határozottan elitélem, főképen azért, mert a saját osztályérdekcinek a többi fölé helyezése által ... Barta Ödön: Csakhogy ez nem igaz! Krístóffy József: ... a demokráczia nagy elvét kompromittálja. Barta Ödön: Ebből egy szó sem igaz! Krístóffy József: De igaz! Barta Ödön: Állitani könnyű, de bizonyítani kell ám! Krístóffy József: Most jön a bizonyitás! A magyar demokráczia történelmi fejlődése nem ezeket a nyomokat mutatja. A magyar demokráczia nem szüntette meg, hanem kiterjesztette a jogokat és mig Francziaországban a polgári rend . . .