Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-112

112. országos ülés 1902 május 12-én, hétfőn. 13 oldalon. Felkiáltások: Ez is agrárpolitika? Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Krístóffy József:... épugy elfordulunk attól a merkantil politikától is, mely bizonyos vissza­éléseket a szabadelvüség köpenyegével eltakarni igyekszik, és Istentől adott erőnkkel és képes­ségünkkel, hazafiságunkkal és becsületes mun­kánkkal csak oly gazdasági törekvéseket és moz­galmakat támogatunk, melyek az ország, a nemzet egyetemes érdekeiből fakadnak, s melyek az ország minden polgárának, osztály- s felekezeti különbség nélkül, erkölcsi és anyagi boldogulá­sára szolgálnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: Ez is frázis! Krístóffy József: És midőn én bazafias örömmel konstatálom azt, hogy a két gazdasági tábor barczosainak vitatkozásai azon a maga­sabb színvonalon mozogtak, a melyen egyaránt esik latba az ország mindegyik gazdasági ága­zatának érdeke, midőn konstatálom azt is, hogy a két tábor képviselői távolról sem vállaltak szolidaritást azokkal az eszközökkel és jelszavak­kal, a melyekkel a közélet levegője odakint tény­leg szaturálva van, mindezekből bátran levonha­tom azt az örvendetes következtetést, hogy a mi agrár és merkantil barátaink diskussziói vég­eredményükben a kölcsönös megértéshez, vég­czéljaikban pedig az ország gazdasági érdekeinek kívánatos előmozdításához fognak vezetni. (Ugy van ! jobb fi öl.) Egészen másképen állunk azonban azzal az újfajta mozgalommal, a mely magát polgári demokrácziának nevezvén, első szárnycsapásaival •ebben a t. házban is élénk légáramlatot idézett elő. De, mert első fellépésének ennél tényleg na­gyobb eredménye nem is volt, sajnos, emiatt tulajdonképem czélját és programmját nem ismer­hettük meg és igy legfeljebb csak rapszodikus nyilatkozataiból sejthetjük, hogy az osztályállam ledöntése végett állítja csatasorba azokat, a ki­ket eddig a fővárosi társadalom legbékésebb ipolgárai gyanánt ismertünk. Azt gondolom, hogy ezen mozgalom politikai értékelése czéljából nem is szükséges mélyebben behatolnunk a demokráczia tulajdonképeni lé­nyegébe, mert hiszen maga az elnevezés, a mely­Jyel ez a párt önmagát megkeresztelte, a leg­ikiáltóbb ellentétben áll a demokráczia alaptételé­vel, az egyenlőséggel, ellentétben áll a demokráczia czéljával: az osztályok ledöntésével, melynek fokozatai közé ez a mozgalom egy uj társadalmi osztályt akar beékelni, a polgári demokraták osztályát és ez által diszkreditálja a demokráczia nagy elvét, mely, a mint nem ismeri a munkás­demokratát, a nemes-demokratát, és az arisz­tokrata demokratát: épugy nem ismeri a polgári demokratát se, hanem csak egyet ismer: a lel­kében, érzéseiben, felfogásában és cselekvésében megnyilvánuló és mindenben az r egyenlőségre •törekvő tiszta demokrata embert. Én ugy látom, hogy ez a mozgalom a maga látszólagos demo­krácziájával, a helyett, hogy az osztályok elkülö­nitő falait lebontani segítené, az utolsó kövét rakja le az osztályállam épületének és az által, hogy a már társadalmilag szervezett és elhelyez­kedett osztályok mellé odaállítja a kisemberek szervezett osztályát, tulajdonképen egy hajóban evez azokkal, a kik az osztályállam rendszerét mai merevségében nemcsak fen tartani, hanem még fejleszteni kívánják. Nem valami nagy jár­tasság kell tehát annak felismeréséhez, hogy ezt az újfajta polgári demokrata mozgalmat, a mely teljesen akczeptálja alapul a mai rendet, s az összes szocziális előítéleteket, voltaképen nem a demokráczia kiegyenlítő szelleme, hanem a leg­közönségesebb animozitás vezeti a többi osztá­lyok ellen, mert, a mint láttuk, nem az osztályok princzipiuma ellen küzd, hanem, a maga osztálya érdekében száll sikra a többi ellen. (Zaj a szélsobálóldalon.) Már pedig, nézetem szerint, semmi különbség nincs a között, ha akár a kis­ember sajátítja ki politikai értelemben a nagy­embert, akár a nagyember szedi el a kisebbik­nek politikai és társadalmi jogait. Visontai Soma: Ez fáj neki, nem az osztrá­kok? Barta Ödön: Kíváncsi vagyok, hogy hozza le ebből a bizalmat! (Derültség a szélsobálólda­lon. Elnök csenget.) Krístóffy József: Majd meglátják. Én meleg rokonszenvvel kisérek minden demokratikus tö­rekvést, különösen azt, a mely a demokrácziát nem mint önczélt szolgálja, hanem azt a poli­tikai és társadalmi életben akkép akarja meg­valósítani, hogy a kötelességekben és a jogokban egyaránt osztozzunk, (Helyeslés jobbfelöl.) akár­mik voltunk is születésünkre és multunkra nézve. Mondom, ezt a demokratikus törekvést meleg rokonszenvvel kisérem, sőt lelkesedéssel karolom fel. De már ezt az újfajta polgári demokrata mozgalmat, melynek pozitív tartalmában csak a kisember nagyravágyását ismerem fel, melyet ő ugy akar érvényesíteni, hogy deposszedálja a másik társadalmi osztályt, azért, hogy a maga osztályát ültesse helyébe: ezt a mozgalmat, t. képviselőház, nemcsak nem támogatom, hanem határozottan elitélem, főképen azért, mert a sa­ját osztályérdekcinek a többi fölé helyezése által ... Barta Ödön: Csakhogy ez nem igaz! Krístóffy József: ... a demokráczia nagy elvét kompromittálja. Barta Ödön: Ebből egy szó sem igaz! Krístóffy József: De igaz! Barta Ödön: Állitani könnyű, de bizonyí­tani kell ám! Krístóffy József: Most jön a bizonyitás! A magyar demokráczia történelmi fejlődése nem ezeket a nyomokat mutatja. A magyar demokráczia nem szüntette meg, hanem ki­terjesztette a jogokat és mig Francziaországban a polgári rend . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom