Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-120

188 130. országos ülés 1902 június 11-én, szerdán. hogy a választások tisztaságát a törvény kor­látai közt fentartsuk. • Molnár Jenő: Mi lesz a főszolgabíróval! Széll Kálmán miniszterelnök: A főszolga­bíró? Molnár Jenő képviselő urnak, a ki olyan türelmetlen, öt helytelenül eljáró főszolgabíróval szemben 980-at állithatok, a kik mindig törvé­nyesen járnak el. Persze, az ötről hangzik a panasz, a többiről pedig nincsen szó. Kiment már az ország perifériájába és szellemébe, hogy részrehajló eljárás a legfelsőbb instáncziában, a minisztériumban nincs, Molnár Jenő: Ott nincs! Széll Kálmán miniszterelnök: Részrehajlat­lan eljárás van ott, és ez meg is hozza a gyü­mölcsét, de azt, hogy előmozdítsak minden oly dolgot, a mi már nem szabad, de szabados moz­galom, azt, hogy előmozdítsam most már min­denfelé a legizgatottabb hangulatban keletkezett és talán a kicsapongásig menő agitácziókat és kihágásokat, azt már nem teszem meg semmi körülmények közt. Azt hiszik a t. képviselő urak, hogy Mar­gittán olyan nyugodt hangulat van, mint itten ? Ott igen izgatott hangulat van, az egész kerület izgatott hangulatban van. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Nincs semmi!) Bakonyi Samu: Alegméltóságteljesebb maga­tartást tanúsította a nép! (Zaj a szélsöbal­oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ne beszéljenek nekem a képviselő urak, a ki nem vagyok mai nyúl, hanem 14 választást csináltam magam keresztül, arról, hogy ott minden községben a választást megelőzőleg méltóságteljes hangulat van, (Zaj a szélsobaloldalon.) Nagyon fogok örülni, ha méltóságos han­gulat van azokban a vezetőkben, a kik a vá­lasztás faktorai, hanem, hogy ott annál a lakos­ságnál, a mely ellen az a rendelet van intézve — mert hiszen nem az in teliigen czia ellen van in­tézve, a mely a főszolgabírónak ezen túlvitt, helytelen intézkedése mellett is kapott volna en­gedélyt — hogy ott azon körökben oly méltó­ságteljes hangulat legyen, azt nekem ne mond­ják, mert akkor nem azon kezdődött volna a dolog, hogy nemcsak az ablakokat beverték, de még az ablakfákat is eltörték. Lehet azt el­nézni, hogy az ily dolgok kezdetüket vegyék? Én a rendet máskép fogom fel. És ne gondol­ják a t. képviselő urak, hogyha én azt hirde­tem, hogy higgadtan, tárgyilagosan, igazsá­gosan járok el mindig és azt tartom, hogy jó szerével kell előbb megpróbálni, mintsem az ember az utolsó argumentummal jöj­jön : ne higyjék az urak, hogy akkor én ne tudjak és ne akarjak igen erős és komoly rendszabályokhoz is nyúlni, ha szükségesek. Meg is fogom tenni. Nem hagyhatom kezdődni azon dolgokat kicsinyen, hogy a végén úrrá váljanak az egész választókerületben. Ez egészen termé­szetes is, mert ott az ellenzéki ós a kormány­párti jelölt közt erős összeütközés volt. A kor­mánypárti jelöltnek kasszálták a választását. Pichler Győző: Lemondott! Széll Kálmán miniszterelnök: Jól van, meg­lehet, hogy azért mondott le, mert attól félt, hogy kasszálják a választását. Hogy ott ne le­gyen meg a talaj nagyon izgatott hangulatra, azt senki sem fogja állítani, Éz a czédula nem bizonyít semmit, mert ez akkor keletkezett, a mikor a hirdetmény, május 25-én. Azért mond­tam, hogy tessék ideadni nekem, majd megné­zem a dátumot. Akkor adták ki, de hozzám csak május 27-én jött a képviselő uré, én csak 28-ikán intézkedtem. Nem akarok az én termi­nusaimról jótállni, de bizonyos, hogy a hir­detmény után és aznap adták ki e czédulát, mi­kor a hirdetmény keletkezett. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) Azt hiszem, ezzel kellő értékére redukáltam az egész nagy históriát. A t. képviselő urak, miután a malmukra hajtja a vizet, egyszerre azzal a tanácscsal állnak elő, hogy ide-oda füg­geszszem fel, csapjam el a főszolgabírót. Ily rögtön nem intézkedem, mert az nem erély ám, hanem erőszak, esetleg törvénysértés, és esetleg az autonómia megsértése, a mit én nem teszek, hanem felelősségre vonom azt, a ki hibázott, a törvény rendje-módja szerint. (Helyeslés jobb felöl.) A mi a választási határidőt illeti, hogy a margittai, vagy nem tudom, milyen vásár folytán a választás oly napra van kitűzve, melyből az az intenczió látszik, hogy a választók egy részét visszatartsák, erre szintén felelek. Hogy e tekintetben nekem mi a nézetem, erről elmondok egy históriát, hogyan jártam el ezelőtt 24 vagy 27 évvel, vagy az 1875-iki vagy az 1878-iki választásoknál, mikor ezen a helyen ültem. (A pénzügyminiszteri székre mutat.) Akkor hozzám fordult egy ellenzéki képviselő­jelölt azzal a panaszszal, hogy egy helytelen in­tézkedés történt a pénzügyigazgató, akkor adó­felügyelő részéről. Tömeges ekzekucziókat ren­delt el a választás napjára, a portékák elvitelé­vel fűszerezte ezt az intézkedést, egy távol eső helyre vitette az ingókat, hogy a választók be ne mehessenek a.^ kerület központjába, a válasz­tási székhelyre. Én sürgősen intézkedtem, hogy ezt a rendeletet hatályon kivül kell helyezni. Ekkor a másik képviselőjelölt, a kormánypárti, jött hozzám Uátótra, pedig egy messze levő vár­megyéből való volt. Ebből látom, hogy 78-ban volt, mert akkor Julius 6-ika és 16-ika közt voltak a választások és én akkor kezdtem meg szabadságomat és Rátóton időztem. Azzal jött hozzám, hogy az lehetetlen, hogy én azt megtegyem, mert ő akkor megbukik és hogy rá is birta már az adófel­ügyelőt, hogy az én rendeletemet, a mely fel­függeszti azt a sérelmes rendeletet, ne teljesítse. Akkor azt a képviselő urat én elküldöttem sé­tálni, nem engedtem a remonstrácziónak és azt az adófelügyelőt, ki a képviselő kívánságára

Next

/
Oldalképek
Tartalom