Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-120

174 120. országos ülés 1902 június 11-én, szerdán. Elnök." Csendet kérek! Ke vigyék oda a dolgot, hogy név szerint kelljen megneveznem a képviselő arakat! (Zaj.) Lengyet Zoltán: Én a miniszterelnök ur válaszából nem látom a komoly akaratot a szobor megvalósítására, s azért azt tudomásul nem veszem, hanem kérem annak napirendre tüzesét. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Engedjen meg nekem a t. képviselőház csak egy rövid megjegyzést. Én a t. képviselő urnak ezt a válaszát, a melyben többek közt azt is mondja, hogy Kossuth Lajos emlékére pedig szobor nem lesz, érteném, ha én válaszomban kerülgetve a kérdést, implicite körülbelül azt jelentem ki, hogy nem lesz Kossuth Lajosnak szobra. Ámde én az ellenkezőt mondtam. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Nemcsak azt jelentettem ki, hogy semmiféle akadály nem lesz, hanem egyenesen kimondtam, hogy igenis a dolog folyamatban van, s ez megzavarva semmiképen nem lesz, hogy tehát Kossuth Lajosnak meglesz a szobra. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldalon.) Az a válasz, a melyet a t. képviselő ur adott, erre az én kijelentésemre nézetem szerint nem talál, hanem csak az ellenkezó're találna. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök ur válaszát, igen vagy nem? (Felkiáltások jobbfelöl: Igen! Zajos felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem!) A kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani, (Megtörténik.) Pozsgay Miklós: Látjuk a Pecsovicsokat! (Zajos felkiáltások a szélsobaloldalon: Hocli!) Elnök: A többség tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök válasza Nessi Pál képviselő interpellácziójára a P>udapesten felállítandó szabadság-szobor tárgyában. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nessi Pál t. képviselő ur a szabadság-szobor ügyében intézett hozzám kérdést. Azt kérdezte, miben áll a szobor ügye és szándékozom-e intézkedni, hogy annak felállítására megtörténjenek mindazon lépések, a melyek szükségesek? A kérdés genezise az, — és ebből aztán, gondolom, igen egyszerűen fogom a konklúziót is deriválni — hogy Budapest székesfőváros törvényhatósága elhatározta 188'2-ben, hogy a szabadságharcz nemzeti adakozásból szobormű által legyen megörökítve. Erre a czélra 250 ezer koronát meg is szavazott és egyúttal egy ötven tagú bizottságot küldött ki, hogy a szobor költségeinek beszerzéséről gondoskodjék, illetőleg a gyűjtéseket eszközölje. A gyűjtés megindult, folyt 1897. év végéig és ez idő alatt 460.000 korona gyűlt egybe. Ez az időközi kamatokkal 580.000 koronára emelkedett. A mii terveire már 1889-ben kiíratott a pályázat, azonban kedvező eredménye nem volt, a mennyiben a zsűri kijelentette, hogy egyik mű sem alkalmas a kivitelre és arra, hogy megörökítse azt az eszmét, a melyet megörökíteni hivatva lenne. 1897-ben a szoborbizottság újra megalakult és megkezdte, illetőleg folytatta a gyűjtést, ez azonban eddig nagyobb eredményt nem mutatott. Én mindennek konstatálása mellett a polgármester urat felhívtam, hogy tegyen körülményes jelentést erről az ügyről, a mit a polgármester ur meg is tett és egyúttal abban állapodtunk meg, a mit ő ki is jelentett, hogy a gyűjtést újból fogja kezdeni, illetőleg folytatni, hogy a szoborműhöz szükséges pénz minél hamarabb összegyűljön. Ez a gyűjtés most legközelebb meg fog indulni és remélem, olyan eredménynyel fog végződni, hogy ez a szobor minél előbb fel lesz állitható oda, a hová felállítása szándékoltatik. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nessi Pál: T. képviselőház! Csak azt akarom konstatálni igen röviden, hogy a miniszterelnök ur előadásában megerősítette mindazon adatokat, a melyeket előadni bátor voltam. Konstatálta nevezetesen azt, hogy 1882-ben megindult a mozgalom ezen szobor felállítása iránt és konstatálta azt is, hogy 1902-ben, tehát 20 évvel a mozgalom megindulása után, a szobor még sem áll. 1890 óta, beismerte a miniszter ur, hogy nem történt semmi. Én mikor felszólaltam, nagy súlyt helyeztem arra, hogy megbélyegezzem azt a bizottságot, mert egyszer már itt van az ideje annak, hogy mindazokat, a kik kötelességeiket nem teljesitik, az ország szine előtt megbélyegezzük. Mégis hallatlan dolog, hogy férfiak, a mikor ilyen fontos missziót vállalnak magukra, 10 évig nem tesznek semmit. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: 20 esztendeig!) Azt, hogy ujabb gyűjtést indítanak, tudomásul veszem, hanem arra kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy már most az ügyet a legéberebb figyelemmel méltóztassék kisérni, valamiképen mi is ellenőrizni fogjuk ennek a bizottságnak a működését és arra is kérem a t. miniszterelnök urat, hogy a gyűjtést olyan módon méltóztassék megindittatni és olyan gyors időben, hogy a gyüjtő-ivek kiadása és beküldése bizonyos határidőhöz köttessék, hogy a nemzetnek ezen régi óhajtása végre-valahára megvalósulhasson. A miniszterelnök ur válaszát egyébként tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláczióra adott választ az interpelláló képviselő ur is tudomásul vévén, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök ur válasza Pap Zoltán képviselő urnak az uj országház képviselőházi üléstermének újraépítése tárgyában. Széll Kálmán miniszterelnök: (Halljak! Halljuk!) Pap Zoltán t. képviselő ur az országház építése, illetve állapota ügyében hozzám hosszabb beszéd kíséretében egy interpelláeziót