Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-112

10 112. országos ülés 1902 május 12-én, hétfőn. ezéltábla gyanánt, a minthogy a t. néppárti ellenzék hol a volt nemzeti párt, hol a régi szabadelvű párt tagjaira öntötte ki politikai epéjét. Mert mi, a kik itt a szabadelvű párt oldalán ülünk, összesen és egyenkint szolidárisnak érezzük magunkat a kormány programmjának támogatása és megvalósítása körül (Helyeslés a jobboldalon.) és valamint együtt osztozunk a munkában, a felelőségben, sőt a dicsőségben is, mely ezen pártot érheti: ép ugy osztozunk a megtámadtatásokban is és a párt bármely tagjának méltatlan raegbántását az egész szabadelvű párt meghántásának tartjuk. (lyaz! Ugy van! a jobboldalon. Zajos ellenmondás a szélsőbalon.) Rakovszky István: Az éljenzés elmaradt! Buzáth Ferencz: Millió ember itt hagyta már ezt az országot! Ez a szabadelvű politika eredménye! (Ugy van! a néppárton.) Krístóffy József: Ily körülmények között nem lehet csodálni, ha a költségvetési vita medrében ellenzéki részről majdnem az a párt szántotta a legmélyebb barázdát, a mely, bár a legkisebb számban és a legcsekélyebb rokonszenv mellett vonult a törvényhozás csarnokaiba, de mert egy mélyreható kérdésben, a nemzetiségi kérdésben és annak összes vonatkozásaiban ezúttal először lépett nyilt sisakkal a küzdő porondra; másrészt pedig, mert azok részéről is hallottunk nyilatkozatokat és azoknak álláspontját ismertük meg, a kiket e kérdés nemcsak politikai, hanem az érzelmek belső világa, a kedély szempontjából is legközelebbről érdekel: önként következik, t, ház, hogy a ..kérdés nagy fontossága mellett ezen körülmények közrehatása teljesen elegendő volt arra nézve, hogy a nemzetiségi kérdés tárgyalása a lefolyt költségvetési vitának egyik legkiemelkedőbb mozzanata legyen. És midőn én arra vállalkozom, t. képviselőház, hogy a költségvetési vita idevágó tárgyalásainak eredményeit szintén kihámozzam,elsősorban is azt az igazságot kívánom konstatálni, hogy azok az aggodalmak, a melyek némely részről a nemzetiségi képviselők bejöveteléhez fűződtek, a következmények által igazolva épenséggel nem lettek: sőt ellenkezőleg, azon körülménynél fogva, hogy a tiszta és szabad választások folytán az ország tanácsában ők is helyet foglaltak, s ezáltal az eszmék kicserélésére és az ellentétek közelebb hozására alkalmat nyújtottak, nézetem szerint, velünk együtt kétségtelenül közreműködtek azon egyedül helyes czél elérésére, hogy ez a kényes kérdés a maga egészében ott tárgyaltassék, a hova az egyedül tartozik, a parlamentben, melynek leghevesebb vitái bizonyára közelebb hoznak egymáshoz bennünket, mint a hallgatás, a mely nemcsak hogy a kölcsönös bizalmatlanságot nö' véli. hanem még a lehetőségét is kizárja annak, hogy -A.L egymást megértés útjait előkészíteni és kijelölni lehessen. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Olay Lajos: Hiszen ellene volt! Hát ne beszélj ilyeneket! Elnök : Ilyen aposztrofálása egy képviselőnek nem való a parlamentbe! Krístóffy József: Elismerem én azt. hogy minden olyan kérdés tárgyalásánál, és ilyen a nemzetiségi kérdés is, a mely a polgárok kedélyére mély hatást képes gyakorolni, óvatossággal kell eljárnunk. De ez a tekintet még nem ment fel bennünket ezen kérdések tárgyalásától; sőt ellenkezőleg, ha van valami veszély, a mi a nemzetiségi kérdésből hazánkra háramolhatik, ez nem a vitában rejlik, mely felette támad, hanem azon mély ellentétekben, a melyek e kérdésre nézve a polgárok érzéseiben és meggyőződésében léteznek; és ezeket az ellentéteket nem fogjuk kiirthatni azáltal, ha a diskussziót kikerülve, az ellentéteket ugy magunk, mint mások előtt eltakarjuk. Nem osztom tehát azt a nézetet, a mely a nemzetiségi kérdésben mindenütt és mindenben csak veszélyt lát olyannyira, hogy komoly politikusok ezen kérdésnek még diskussziójától is tartózkodnak; viszont némelyek, a mint azt a lefolyt vitában is tapasztaltuk, a tárgyalás hevében oly ingerült állapotba jutnak, a mely mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a diskusszió a kedélyek kölcsönös megnyugtatására és a létező ellentétek kívánatos kiegyenlítésére vezessen. (Ugy va n! Ugy van! a jobboldalon.) Krasznay Ferencz: í)e ez a beszéd sem alkalmas rá, a mely így támadja a pártokat! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Krístóffy József: Én tehát olyan veszélyt, hogy egyik végletből a másikba essünk, ebben a kérdésben nem látok; sőt ugy vagyok meggyőződve, hogy a mint nagy hiba volna bárkinek érzékenységét sérteni és ezáltal a fenforgó súrlódásokat engesztelhetetlen gyűlöletté fokozni, ép oly nagy hiba volna, talán még nagyobb, kitérni a kimerítő diskusszió elől, a melynek férfias őszintesége, komolysága és higgadt tárgyilagossága, nézetem szerint, egyetlen óvszere annak, hogy az egyenetlenségnek ezen kérdésben kétségtelenül elhintett magja mélyebb gyökereket ne verjen. Jól tudom én azt, hogy a ki a nemzetiségi kérdésről beszél, könnyen félreértésnek teszi ki magát: mert hiszen a legkisebb melegség vagy rokonszenv, a melyet a nemzetiségek iránt elárul, képes azon gyanút kelteni, hogy itt az ország legbecsesebb javainak eljátszásáról van szó, különösén azok előtt, kik a hazafiságot jól kamatozó politikai tőkének tekintik. De mindezek a nehézségek csak az egyes embertérhetik; á közügy csak nyerni fog az által, ha oly nehéz kérdéssel is, mint a nemzetiségi kérdés, bátran szembe szállunk, s komoly diskussziók által tapossuk ki azon utakat, melyek ezen kérdésnek végleges és megnyugtató elintézéséhez vezetnek. Én, t. ház, a nemzetiségi kérdésben a magam meggyőződését a történelem tanúságaira alapítom és azt tartom, hogy valamint egy ezredéves történelmi fejlődés eredményeként áll az a megmásíthatatlan tény előttünk, hogy az egységes