Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-116

116. országos ülés 1902 első alkalommal, s nem tiltakozott azok ellen a visszaélések ellen ? Széll Kálmán miniszterelnök: Mi czimen ? Mert nincs visszaélés! Vészi József: Micsoda visszaélés? Kubik Béla: Dicsérni való dolog volt ott! Rátkay Lászlő: Azt gondoltam, hogy a mikor ily nagy kérdésben interpellácziót intéz az ember, csak a miniszterelnökhöz kell intézni, de ugy látszik, a miniszterelnök úrhoz és Vészi t. képviselő úrhoz is kell. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: A palatínushoz. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rátkay Lászlő: T. ház! Iparkodni fogok elég higgadtan hozzászólani ehhez a kérdéshez és nem engedem meg, hogy külső körülmények következtében a dolog érdeméről a figyelem eltereltessék. A t, miniszterelnök felelt, de egész válaszában érdemleges feleietet nem találtam. Széll Kálmán mniszterelnök: Abban sem volt érdemleges felelet ? ! (Mozgás a jobb- és abaloldalon. Zaj.) Czáfolja meg, de ne mondja, hogy nem volt érdemleges válasz! Rátkay László: Érdemleges felelet-e az, a mikor Magyarország miniszterelnöke azt mondja, hogy keresni fogom az alkalmat, hogy valahogyan a delegáczió hozzon megfelelő határozatot, hogy a magyar nemzet képviselője az ülésben megjelenhessen ! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha olyan az ügyrend! Rátkay László: Ez nem érdemleges felelet. és épen azt akarom bemutatni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem abban állott az érdemleges válasz! Rátkay László: Elég higgadtsággal és türelemmel tárgyalom ezt a nagy kérdést, szíveskedjék a t. miniszterelnök is türelemmel meghallgatni. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen én csak csodálkozom ! (Halljuk ! HaVjuk !) Rátkay László: T. miniszterelnök! Lássuk csak a delegáczió ügyrendjét, mert méltóztatott a kérdést oda terelni, hogy az ügyrend határoz. Mit mond a delegáczió ügyrendjének 41. §-a ? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) Azt mondja: A bizottság ülései rendszerint nyilvánosak. Széll Kálmán miniszterelnök: A bizottságéi! (Felkiállások a szélsöbaloldalon: Ez is bizottság!) Nem, az albizottság! (Zaj a szásöbaloldalon.) Rátkay László : T. miniszterelnök ur! Ha a forintot felváltjuk rézkrajezárokra, akkor nem pénz ?• Széll Kálmán miniszterelnök: Pénz, de nem forint. Rátkay László: Kevesebb értékű, de mégis csak bizottság. Azt mondja az ügyrend: »a bizottság ülései rendszerint nyilvánosak.« Most menjünk tovább: »azonban a miniszterek, a május 16-án, pénteken. 125 bizottság elnöke, 8 tag kívánságára zárt ülés tartható. Ily üléseken mindenekelőtt azon kérdés felett kell dönteni, van-e elég ok zárt ülésre*. (Igaz! Ugy vaui a szélsöbaloldalon.) Méltóztatik látni, t. miniszterelnök ur. Széll Kálmán miniszterelnök: De az a bizottságra áll! Kubik Béla: Minden ülés nyilvános! Rátkay László: Azt akarja mondani ez az ügyrend, Hiszen ez az ügyrend a magyar parlament házszabályaihoz van alkalmazva. Azt akarja mondani — és ez a szelleme, és nem is lehet egyéb — azt akarja mondani, hogy a delegáczió ülései nyilvánosak, és hogyha a delegáczió rendkívüli, kivételes esetekben, — mert elismerem, hogy államügyekben, külügyekben, hadügyekben lehetnek bizalmas kérdések — esetről-esetre zárt üléseket kell tartani, akkor is első sorban a felett a kérdés felett kell dönteni, vájjon van-e helye zárt ülésnek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hisz lássuk csak, hogy a t. miniszterelnök urnak egyáltalában nincs igaza. Felteszem a kérdést, vájjon ezek a zárt ülések titkosak-e? Hisz a hírlapokban megjelennek róluk a tudósítások, a kőnyomatosban, és a többi hírlapban. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is zárt ülések, csak albizottsági ülések. Rátkay László : A sérelem tehát épen itt van ; itt a hazugság, a szemfényvesztés. (Igaz

1 Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Épen abban van, hogy a bizottság zárt üléseket tart. Ez a bizottság elzárkózik, nem ereszti be a magyar képviselőket és akkor hamis kivonatokkal, hamis tudósításokkal • látják el a közvéleményt. (Zaj.) Hát nem hamis tudósítás az, mikor a referádában azt olvasom, hogy a hadügyminiszter és a külügyminiszter ezt és ezt felelte, és ugy van feltüntetve, hogy magyarul felelte, pedig német nyelven mondta ? (Igaz

1 Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hát én szeretnék ezen kérdésben világot látni, és azért azt a kérdést, miután a miniszterelnök ur nem ad rá talpraesett és igaz feleletet, ide adresszálom a t. ház elnökéhez. Ez a kérdés a ház kérdése, ebben az esetben a háznak a méltósága, egy képviselőnek a mentelmi joga is megsértetett, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert ehhez tartozik, hogy a képviselő képviselői jogának szabad gyakorlatában megsértve ne legyen. De hiszen ez a bizottság a mi bizottságunk. Nem mi küldöttük ki? Nem a ház küldötte-e ki? Ha tehát ez a bizottság nem tartja meg ügyrendjét, az alkotmányos garancziákat, ezt a kérdést ezennel a t. ház elnökének tudomására hozom és felállítom a kérdést egyenesen és nyíltan: vájjon a bizottság tárgyalásainak nyilvánosságát olyan megszoritólag magyarázza-e gróf Apponyi Albert, a ház elnöke, mint magyarázta Széll Kálmán, a miniszterelnök !