Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-112

6 112. országos ülés 1902 május í2-én, hétfőn. belenyugodtunk abba, hogy azt meg ne obstruáljuk. — — Ezen ügyes formulával igyekezett az igen t. miniszterelnök ur összhangzásba hozni a magyar törvénynek világos rendelkezését egy természetellenes állapottal, a mely állapotot ő hozott létre, és valóban egyedül áll a maga nemében, s a mely szerint az önálló vámterület jogi állapotában fentartjuk a közös vámterületnek tényleges állapotát. Elhiszem, hogy az igen t. miniszterelnök ur ezt azért tette, mert az ő meggyőződése szerint Magyarországra nézve üdvösebb ez idő szerint a közös vámterület, mint az önálló vámterület. Polczner Jenő: Bécsben tartják ezt így! Kossuth Ferencz: Nem is ebből a szempontból vizsgálom most e kérdést, bár az én meggyőződésem szerint a t. miniszterelnök urnak ez a hite téves. Az én meggyőződésem az, hogy Magyarország nagyon is meg fogja sinyleni azt, hogy Széll Kálmán nem hozta létre a közgazdasági függetlenséget akkor, midőn minden rázkódtatás nélkül megtehette volna. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Azonban, ismétlem, hogy mégsem ebből a szempontból akarom a kérdést bírálni, hanem abból, hogy jogosult volt-e az, hogy a t. miniszter ur Magyarország kezét egyoldalulag lekösse, még pedig törvénynyel, az 1899 : XXX." t.-czikkel kösse le akkor, a midőn Ausztriának kezei törvénynyel nem voltak leköthetők. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Most sincsenek!) Az igen t. miniszter sok alkalommal kinyilatkoztatta ebben a házban, hogy az ő meggyőződése szerint csak ép olyan állandó a mostani közgazdasági állapot Ausztriában, mint nálunk, bár eddig törvénynyel nincs ott megerősitve. Akárhányszor kijelentette azt is, hogy akár jöjjön létre a vámszövetség Aiisztriával, akár nem, a mostani állapot azért mégis 1907-ig fenn lesz tartva, még pedig a császárparagrafus erejével. Már ez a kijelentés is hiba volt és veszélyt hordott méhében, mert megmutatta az osztrákoknak, hogy magyar kívánságra tartják fenn erőszakoskodással Ausztriában a mai állapotot, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) a minek folytán az osztrákok, a nélkül, hogy a kérdésbe belemélyednének és megfontolnák, hogy előnyös-e a mostani állapot reájuk nézve, vagy nem, csupán abból a tényből, hogy erőszakoskodással van ott fentartva a helyzet, a magyar kormánynak elhatározása és kivánsága folytán, csupán ebből a tényből azt a következtetést vonják le, hogy ÍI mostani állapot ő rájuk nézve káros, Magyarországra nézve pedig előnyös, (Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) s ez maga is gyűlölet forrását képezi Magyarország és Ausztria között. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Előrelátható volt tehát, hogy az osztrákok, mihelyt lélekzethez jutnak, mihelyt munkaképessé válik a Reichsrath, azonnal oda fognak törekedni, hogy a mostani állapotot a maguk előnyére megváltoztassák. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ez előrelátható volt,nem kellett ehhez nagy jóstehetség és a ház erről az oldaláról, erre figyelmeztetve is lett a miniszterelnök. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) De ő annyira meg volt győződve arról, hogy a mai állapot fenn lesz tartva, akár vámszövetség megkötésével, akár másként, 1907-ig, hogy azt az egyetlen előnyös kötést, a mely a mai állapotban van, t. i. a fogyasztási adók igazságos átutalását, kész volt megfizettetni az országgal drága pénzen. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Megfizettette igenis drága pénzen, még pedig egy nagy és állandó teher elvállalásával és igy visszavásárolta az ország azt, a mi tulajdonképen az övé volt, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és csak becsapással szereztek meg maguknak az osztrákok. Polczner Jenő: Elraboltak! Kossuth Ferencz: . . . Mikor igy visszavásároltatta a miniszterelnök ur azt, a mi tulajdonképen a mienk volt, elégséges lett volna Magyarország részéről egyszerűen kijelenteni, hogy a zsebelésnek ezt a nemét az osztrákok részéről többé tűrni nem fogjuk, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) a minthogy nem is lettünk volna kötelesek tovább tűrni, mert az a szövetség, melyből kifolyólag e fosztogatási jog megilleti Ausztriát, már hosszabb idő óta lejárt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) És most mit látunk, t. ház ? Azt, hogy az a 3%-os quótaemelés máris óriási terheket ró az országra. Látjuk azt, hogy hegyi ágyukért 38 millió koronát kérnek. Barta Ödön: És majd többet fognak kiadni. Kossuth Ferencz: Látjuk azt, hogy a jövő évre fenyegetőznek azzal, hogy bronz-ágyukért, mikor az egész világ aczélágyukat használ, 40 milliót fognak kérni; továbbá a hadi hajókra 14 milliót kérnek, hadi beszerzésekre és hadi építkezésekre 14 milliót, s igy tovább. Ez az óriási nagy közös költségtöbblet a 3°/o-os quótaemelés mellett oly nagy terhet és tehernövekedést idéz elő, a melyet az ország nagyon nehezen fog elbírni; annál nehezebben, mert az ország költségvetése úgyis már automaticze emelkedik, az ország vagyoni állapota pedig úgyszólván automaticze romlik. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) És most, midőn a nemzet drága pénzen ilyen quótaemeléssel megvásárolta azt, a mi úgyis az övé volt, s a minek visszaszerzése az egész állapot egyetlen számottevő előnye, akkor előáll Körber miniszterelnök ur a követelések egész sorozatával, és mit látunk? Azt, hogy Ausztriában az egymással ellenségeskedő pártok közt az ellenségeskedés mintegy varázsütésre megszűnik (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és mindnyájan támogatják egyhangúlag Körbert abban a hadjáratban, a melyet nem akarok itt a valódi nevén megnevezni . . . Barta Ödön: Mondjuk csak, hogy rabló hadjárat! Tessék a nevén nevezni, Ausztria-