Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-116
112 116. országos ülés 1902 május 16-án, pénteken. az országot és a nemzetet érdeklő ügyekről ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mondhatom, hogy leverő, keservesen leverő érzések voltak azok, melyeket éreztem, mikor én ott megjelentem. Valóban, méltón van az a bizottság ott elhelyezve a múmiák, a múlt századokból előásott kősírok közé, elzárva a nagy világtól, ugy, hogy valóságos titkosrendőri tortúrákon kell keresztülmenni, mig megtudja az ember, hogy melyik csigalépcsőn, melyik tekervényen át kell bemenni azon terembe, melyben a magyar nemzet vére és jogai felett határoznak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Félig nyitott ajtók mellett behallatszott, a mint idegen katonatisztek, nem ennek a nemzetnek tagjai és polgárai, szivarszó mellett, német nyelven, mosolyogva határoznak milliók és milliók felett, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) és midőn a magyar képviselő megbízatását, kötelességét teljesíteni akarja, nem eresztik be, neki nem szabad ott megjelenni, de az az idegen katonatiszt, az lehet jelen. (Nagy mozgás a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Én bementem volna! Rátkay László: Hát, t. ház, mikor ez előtt az országos bizottság előtt az a közös külügyminiszter pökhendien, büszkén, gőggel, lenézve, oda veti nekik és a magyar nemzetnek, hogy magyar czimerről ne beszéljünk és mindaddig, mig önök e felett nem határoznak, kinn a külföldön a magyar ezimert nem fogjuk ismerni, mikor a közös hadügyminiszter odaveti gőggel, pökhendien, lenézőn, gúnynyal, hogy nem törődik azzal, hogy a magyar hadseregbe, a magyar ezredekbe magyar katonatisztek és magyar honosok legyenek kinevezve, hogy nem veszi tudomásul a királyi kéziratot, annak ellene fog cselekedni, és mikor mindezt a gúnyt és megaláztatást a magyar nemzetnek el kell tűrnie: akkor előáll a magyar nemzet kiküldött bizottsága, a delegáczió és megcsókolja azt a kezet, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mely a nemzetnek arczába merészelt vágni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiába méltóztatik mosolyogni, mert igenis, ez megtörtént. Feláll a delegáczió elnöke és nagy többsége, s bizalmat és köszönetet szavaz a hadügyminiszternek és a külügyminiszternek. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha elkövette ez a bizottság azt, a mi már szóvá is tétetett, hogy ott német nyelven tárgyalnak, — mert hiába áll fel Hódossy t. képviselőtársam és bizonyítja, hogy ott németül nem tárgyalnak és a bizottság tagjai magyarul beszélnek, hát nem ugy van. Hodossy Imre: Ugyan! Rátkay László: Kérem, apróra bebizonyiuyitoin. A magyar törvény azt mondja, hogy a magyar országgyűlés nyelve a magyar, tárgyalásai kizárólag magyar nyelven folyjanak. Hát, t. képviselőtársam, a magyar delegáczióra más áll? Mi az a magyar delegáczió? A magyar parlamentnek egy küldöttsége. Tárgyalhat az máskéi), ^iflt magyarul? (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ugyebár, kizárólag csak magyarul ? Már most ezzel szemben udvariassági tényeket egy országgyűléstől, vagy egy országgyűlés kiküldött bizottságától nem lehet kívánni, s ezt nem lehet megengedni. Ha áll ez a fenséges elv, és állania kell, hogy ezen országgyűlésnek és ebből folyólag minden bizottságának -tárgyalási nyelve a magyar, ebből következik, hogy ott senki, akárminő nagyhatalmasság legyen, soha máskép, mint magyarul nem beszélhet; (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) és hogyha magyarul nem tud, tessék neki hallgatni, vagy tolmács utján beszélni, legyen az akár hadügyminiszter, akár külügyminiszter. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha a t. bizottság tagjai megengedik, hogy a bizottság tárgyalásain a magyar nyelv meg legyen alázva, ezt engedjék meg egyénileg mint magánembernek, de mint ennek az országgyűlésnek küldöttsége, ne engedjék meg és ne tűrjék el, (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon) mert azt nem tartoznak tűrni, és méltóztassék megjegyezni azt a t. miniszterelnök urnak is: nem tartozunk és nem fogjuk tűrni, hogy Magyarországon az állam nyelve igy meg legyen gyalázva. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ott leszünk! Rátkay László: Ha ez a t. bizottság évek hosszú sora óta elkövette azokat a visszaéléseket, t. miniszterelnök ur, ezeket a dolgokat nem lehet mosolylyal elintézni, ezek nagyon keserű dolgok és igen nagy igazságok, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) ha ez a t. országos bizottság évek hosszú sora óta tűri ezeket a megalázásokat, ezeket a visszaéléseket, mi többé nem akarjuk megengedni, hogy ezt zárt ajtók mellett tegye, elzárva a világtól, hanem ha a bizottság annyira megy, hogy minden megalázásnak aláveti magát, tegye ezt nyiltan, hogy lássa a nemzet, s hadd undorodjék meg ettől az intézménytől. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én ezen kérdésnek alkotmányjogi és a házszabályokba ütköző részét nem akarom fejtegetni, ezt utánam következő t. képviselőtársam fogja megtenni. Én csak ezen kérdésnek érzelmi, s mondhatnám: a nemzet becsületét érdeklő részét fejtegettem; ennek következtében jelentem be interpellácziómat a t. miniszterelnök úrhoz, kérdezve: fog-e orvoslást szerezni, még pedig akként, hogy ezt az orvoslást megkapjuk mentől elébb. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Azonnal!) Mert én biztositom a t. miniszerelnök urat, hogy ezzel az ügy a napirendről nem vétetik le. Mi azon delegaczionális elzárkózott bizottságnál újra meg fogunk jelenni és követelni fogjuk, hogy minket engedjenek be; és ha beeresztenek, németül azon a bizottsági ülésen többé beszélni senki nem fog. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kérem interpellácziómat elfogadni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hol az
