Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-116

112 116. országos ülés 1902 május 16-án, pénteken. az országot és a nemzetet érdeklő ügyekről ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mondhatom, hogy leverő, keservesen leverő érzések voltak azok, melyeket éreztem, mikor én ott megjelentem. Valóban, méltón van az a bizottság ott elhelyezve a múmiák, a múlt szá­zadokból előásott kősírok közé, elzárva a nagy világtól, ugy, hogy valóságos titkosrendőri tor­túrákon kell keresztülmenni, mig megtudja az ember, hogy melyik csigalépcsőn, melyik teker­vényen át kell bemenni azon terembe, melyben a magyar nemzet vére és jogai felett határoz­nak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Félig nyitott ajtók mellett behallatszott, a mint ide­gen katonatisztek, nem ennek a nemzetnek tagjai és polgárai, szivarszó mellett, német nyelven, mosolyogva határoznak milliók és milliók felett, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) és midőn a ma­gyar képviselő megbízatását, kötelességét telje­síteni akarja, nem eresztik be, neki nem szabad ott megjelenni, de az az idegen katonatiszt, az lehet jelen. (Nagy mozgás a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Én bementem volna! Rátkay László: Hát, t. ház, mikor ez előtt az országos bizottság előtt az a közös külügy­miniszter pökhendien, büszkén, gőggel, lenézve, oda veti nekik és a magyar nemzetnek, hogy magyar czimerről ne beszéljünk és mindaddig, mig önök e felett nem határoznak, kinn a kül­földön a magyar ezimert nem fogjuk ismerni, mikor a közös hadügyminiszter odaveti gőggel, pökhendien, lenézőn, gúnynyal, hogy nem törő­dik azzal, hogy a magyar hadseregbe, a magyar ezredekbe magyar katonatisztek és magyar ho­nosok legyenek kinevezve, hogy nem veszi tudo­másul a királyi kéziratot, annak ellene fog cse­lekedni, és mikor mindezt a gúnyt és megaláz­tatást a magyar nemzetnek el kell tűrnie: akkor előáll a magyar nemzet kiküldött bizottsága, a delegáczió és megcsókolja azt a kezet, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mely a nemzetnek arczába merészelt vágni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiába méltóztatik mosolyogni, mert igenis, ez megtörtént. Feláll a delegáczió elnöke és nagy többsége, s bizalmat és köszöne­tet szavaz a hadügyminiszternek és a külügy­miniszternek. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbalolda­lon.) Ha elkövette ez a bizottság azt, a mi már szóvá is tétetett, hogy ott német nyelven tár­gyalnak, — mert hiába áll fel Hódossy t. kép­viselőtársam és bizonyítja, hogy ott németül nem tárgyalnak és a bizottság tagjai magyarul be­szélnek, hát nem ugy van. Hodossy Imre: Ugyan! Rátkay László: Kérem, apróra bebizonyi­uyitoin. A magyar törvény azt mondja, hogy a magyar országgyűlés nyelve a magyar, tárgya­lásai kizárólag magyar nyelven folyjanak. Hát, t. képviselőtársam, a magyar delegáczióra más áll? Mi az a magyar delegáczió? A magyar parlamentnek egy küldöttsége. Tárgyalhat az máskéi), ^iflt magyarul? (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ugyebár, kizárólag csak ma­gyarul ? Már most ezzel szemben udvariassági tényeket egy országgyűléstől, vagy egy ország­gyűlés kiküldött bizottságától nem lehet kívánni, s ezt nem lehet megengedni. Ha áll ez a fenséges elv, és állania kell, hogy ezen országgyűlésnek és ebből folyólag minden bizottságának -tárgyalási nyelve a ma­gyar, ebből következik, hogy ott senki, akárminő nagyhatalmasság legyen, soha máskép, mint ma­gyarul nem beszélhet; (Zajos helyeslés a szélsö­baloldalon.) és hogyha magyarul nem tud, tessék neki hallgatni, vagy tolmács utján beszélni, legyen az akár hadügyminiszter, akár külügy­miniszter. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha a t. bizottság tagjai megengedik, hogy a bizottság tárgyalásain a magyar nyelv meg le­gyen alázva, ezt engedjék meg egyénileg mint magánembernek, de mint ennek az országgyű­lésnek küldöttsége, ne engedjék meg és ne tűr­jék el, (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon) mert azt nem tartoznak tűrni, és méltóztassék meg­jegyezni azt a t. miniszterelnök urnak is: nem tartozunk és nem fogjuk tűrni, hogy Magyar­országon az állam nyelve igy meg legyen gya­lázva. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélsö­baloldalon.) Nessi Pál: Ott leszünk! Rátkay László: Ha ez a t. bizottság évek hosszú sora óta elkövette azokat a visszaélése­ket, t. miniszterelnök ur, ezeket a dolgokat nem lehet mosolylyal elintézni, ezek nagyon keserű dolgok és igen nagy igazságok, (Élénk helyes­lés a szélsöbaloldalon.) ha ez a t. országos bizott­ság évek hosszú sora óta tűri ezeket a meg­alázásokat, ezeket a visszaéléseket, mi többé nem akarjuk megengedni, hogy ezt zárt ajtók mellett tegye, elzárva a világtól, hanem ha a bizottság annyira megy, hogy minden megalázásnak alá­veti magát, tegye ezt nyiltan, hogy lássa a nem­zet, s hadd undorodjék meg ettől az intézmény­től. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélsö­baloldalon.) Én ezen kérdésnek alkotmányjogi és a ház­szabályokba ütköző részét nem akarom fejte­getni, ezt utánam következő t. képviselőtársam fogja megtenni. Én csak ezen kérdésnek ér­zelmi, s mondhatnám: a nemzet becsületét ér­deklő részét fejtegettem; ennek következtében jelentem be interpellácziómat a t. miniszterelnök úrhoz, kérdezve: fog-e orvoslást szerezni, még pedig akként, hogy ezt az orvoslást megkapjuk mentől elébb. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Azonnal!) Mert én biztositom a t. miniszerelnök urat, hogy ezzel az ügy a napirendről nem vé­tetik le. Mi azon delegaczionális elzárkózott bizottságnál újra meg fogunk jelenni és követelni fogjuk, hogy minket engedjenek be; és ha be­eresztenek, németül azon a bizottsági ülésen többé beszélni senki nem fog. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kérem interpellácziómat el­fogadni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hol az

Next

/
Oldalképek
Tartalom