Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

115. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. 97 azt, a mit 1866-ban vitatott, azt, a mit 1867-ben állított, nem a maguk egészében tekintik, hanem egyes szavakat kiszakítva állítanak szembe, akkor talán tudnak valami eltérést, ellentétet akkor sem tudnak kimagyarázni. Én nem ezt tettem. De egy aposztrofára, a mit a közbeszóló urak liozzám intéztek, hogy: »ez a Deák Ferencz hagyatéka ?«, »igy beszélt-e Deák Ferencz ?«, mondom, a mikor engem igy provokálni méltóztattak, szóltam erről is. Ha önöknek szabad, — mert szabad — azt mondaniok nekem, a mikor beszélek, hogy Deák Ferenczet meghamisítom, akkor nekem ne legyen szabad a magam védelmében Deák Ferenczet czitálnom? (Igaz! Ugy van! Élénk tetszés a jobb- és a baloldalon.) Ez sem a diskussziónak, sem az érvelésnek. de még a magántársalgásnak sem formája, sem nem annak a kvalitása, a mit a törvény nyugodt, higgadt tárgyalásánál követelhetünk. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélsobaloldalon.) Mert miben áll a szólásszabadság ? Van itt két nézet. Az egyik az, a mely mellett önök érvelnek, a másik mellett érvelek én. Most valaki közbekiált és azt állítja, hogy meghamisítom azt, a kinek tanítványául vallom és büszkén vallom magamat. Akkor, akármint méltóztatnak gondolkozni, nincs-e nekem jogom azokat a beszédeket idézni? Idéztem Deák Ferencznek nem általánosságban tartott felirati beszédeit, a mikor előkészítette a kiegyezést, hanem azt a beszédet, a melyet ex asse in thesi akkor tartott, a mikor a külön, önálló magyar hadsereget követelték, és a mikor 1867-ben az ellenzék az önálló külön hadsereget az 1867 : XII. t.-czikknek »az egész hadseregnek kiegészítő része a magyar hadsereg« tóteléből következtette, ép ugy mint önök ma következtetik, hogy ott külön, önálló és teljesen független magyar hadseregről van szó. Deák Ferencz akkor, 1868. augusztus 3-án tartott beszédet és én ebből czitáltam és annak szószerint való idézeteit állítottam a t. kéjmselő urak felszólalásai ellenében. És most elém állnak azzal, hogy impatrioticus, illicitus dolgot követtem cl, hogy mi czélból teszem ezt, stb. A mikor provokálnak ós -nekem egyéni és politikai reputáczióm szempontjából kellett védekeznem, és ezt a védelmet nem hallgatják meg. (Ugy van! Ugy van! jobbról. Mozgás a szélsobaloldalon.) Pedig nem védem magam okoskodásokkal, nem is újból felállított fejtegetésekkel, hanem egyszerűen felolvastam azt a beszédet, a melyet tartott az, a ki az 1867 : XII. t.-czikket megalkotta, illetőleg megalkotni segítette és kezdeményezte, és a ki leghivatottabb interpretálója szavainak. Czitáltam azt a beszédet, melyben kimutatta, hogy az önálló magyar hadsereg, ugy a hogy követelik, a mi közjogunkban, törvényeinkben és állandó alkotmányos gyakorlatunkban nem gyökerezik, mert meg nem volt soha. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Ellenmondás á szélsobalKÉPVH. SAPLÓ. 1901 1906. VII. KÖTET. oldalon.) Akkor hát Deák Ferenczczel és irataival méltóztassék polemizálni, nem pedig azt mondani, hogy meghamisítom azokat, a miket ő hirdetett. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) így áll egyszerűen a kérdés és azért engem Szederkényi képviselő urnak különben nagyon alapos történelmi és közjogi fejtegetései nem tántorítottak el meggyőződésemtől. Mert Szederkényi képviselő ur csak a deputaczionális munkálatokból érvelt, nem pedig a törvényekből. Deák Ferencz pedig érvelt a törvényekből, midőn kimutatta, hogy az 1800:11, t.-czikk hogyan érti az exercitus hungaricust, és érvelt az 1790/1 : II. t.-cz.-ből, a hol egyszerűen, a mint tegnap elolvastam, »pro intertentione 340 millium exercitus caesareo regii«-ről van szó. Ez csak nem önálló, külön magyar hadsereg ? Tehát nem a deputácziókban lefektetett törekvések, nem ezen munkálatokban a hadi tanácsról fejtegetett általános thesisek a mérvadók, mert ott sincs exercitusról ugy szó, hogy külön, önálló magyar hadsereg legyen, hanem mérvadók a mi törvényeink és a mi Corpus Jurisunk. Mert ha annak alapját elhagyjuk, akkor nagyon ingatag alapra helyezkedünk, (Ugy van! Ügy van! jobbról.) nemcsak ezen kérdésben, hanem minden más kérdésben, a mitől Isten óvjon bennünket. A Corpus Jurishoz való ragaszkodás vitte sikerre azon nagy alkotmányos küzdelmünket, mely 1867-ben lezárult. (Ugy vau! Ugy van! Tetszés jobbról.) Erről az alapról letérnünk nem szabad, különben bármily becses deputaczionális munkálatok sikamlós, elasztikus mezejére. Rákosi Viktor: Ebből Krieghammer húsz évig megél! Molnár Jenő: A Eeiehsrathban kellett volna elmondani ezt a beszédet! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Akárhogy gúnyolódnak, Deák Ferencz nem a lieichsrathban mondta el ezt a beszédet, és a t. képviselő urak, a kik blaszfemizálják Deák Ferencz emlékét, nekem, legalább velem szemben, ne hozakodjanak ezzel elő. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Pichler Győző: Nevetséges kimondani a magyar parlamentben, hogy nem lehet magyar hadsereg! (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ki mondta ezt? Pichler Győző: Ezt mondta ki a miniszterelnök ur! Elnök: Pichler képviselő urat kérem, méltóztassék csendesen lenni. (Nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Tiltakozom ilyen inszinuáezió ellen, bármennyire haragszik is érte a t. képviselő ur, mert én ezt nem mondtam, hanem történelmileg kifejtettem, hogy az 1867 :XII. t,-cz.-ben felvett kifejezés és az azóta hozott törvényeink ós az azóta megalkotott intézmények nincsenek ellentétben a magyar közjoggal, a mint azt Deák Ferencz kifejtette. Én erről beszéltem. JSTem arról, hogy önök ne köve13