Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

90 100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. hogy én itt az állam érdekeit nem tartom szem előtt. Különben azok az összegek, a melyeket ezek az építkezések ezeknek az uraknak hoznak, nem oly nagyok, hogy ezen valami sok építész boldog lehetne, mert, ha jó esztendőben 40—50.000 koronát keresnek is, ebből egész irodát kell nekik tartaniuk. * Zboray Miklós: A többinek nem kell ? Tessék pályázatot kiirni; a melyik jó, az kapja meg! (Helyeslés balfelöl.) Molnár Jenő: Nem kell ezt menteni! Szegény az ország és dobálóznak ezrekkel meg ezerekkel! (Zaj.) Zboray Miklós: Százak meg százak hiába várják a megbízatást! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Nagyobb épületeknél, nevezetesen az igazságügyi palotáknál magam is helyeslem a tervezésre nézve is a pályázatot. Zboray Miklós: Ez helyes! Törvényszéki épületeknél! Igazságügyi palotáknál! Ezt kértem! (Zaj.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: Az igazságügyi palotánál ott lehet; ezt szándékozom már régen. (Zaj.) A Curia ellen tett észrevételekre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy talán korán lesz még a Curia működéséről oly elitélő véleményeket nyilvánítani. (Halljuk.) Különben is az a hiba, a melyet Simonyi-Semadam képviselő ur felhozott, nem is olyan nagyon nagy. O azt hozta fel, hogy valamely rendelkezés nem az Ítélet szövegében volt, hanem az ítéletnek az indokolásában. Simonyi-Semadam Sándor: A mely rendelkezésnek már az ítélet előtt meg kellett volna lenni! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Azt nem tetszett hozzátenni. Azt tetszett kifogásolni, a mit emiitettem és azt tetszett mondani, hogy ítélet és indokolás kettő és hogy ezt minden jogász tudja. Hát, engedelmet kérek, de az ítélet és az indokolás nem is olyan nagyon kettő; ezt a tételt igy felállítani nem lehet. Az ítélet igen gyakran az indokolásban van tulaj donképen benne. Kételkedni méltóztatik ? Méltóztassék csak erre az esetre gondolni: Felperes keresetével elutasittatik. Ugy-e, kérem, óriási a külömbség a között, ha időelőttiség miatt, beszámítási kifogás miatt vagy a miatt utasittatik el, mert felperes keresetét be nem bizonyította? honnan veszi tehát ki, hogy mi az ítélet tartalma? Hiszen a rendelkező rész mind a háromban teljesen egyforma. Ugy-e bár, az indokokból? A mit tehát méltóztatott mondani, az csakis cum grano salis áll; az indok mint olyan igenis különbözik az ítélettől, de az ítéletet a maga egészében kell venni. Simonyi-Semadam Sándor: De rendelkezést az indokolásba nem lehet belevenni! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Hiszen kérem, ez mindennapi dolog, hogy beleveszik. Ha tehát ezt méltóztatik hibának tekinteni, ez semmi esetre sem indokolt. De különben is, mondom, azt hiszem, időelőtti dolog, oly elitélő véleményt mondani; és különösen ne méltóztassék tőlem azt kívánni, hogy én a Curiának tanácsait bármilyen irányban befolyásoljam. (Helyeslés és tetszés.) Simonyi-Semadam Sándor: Nem is kell! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Még abban az irányban sem akarom befolyásolni, hogy ők összegyűljenek és megállapítsák teljesülési határozattal nézeteiket. Erre nézve legyen szabad csak arra hivatkoznom, hogy a Curiánál volt egy ügy, a mely bizonyos tekintetben engem is érdekelt és a mely ügyben oly határozatot hozott, a melytől később eltért. Mit szólott volna a képviselő ur ahhoz, ha én a két tanácsot arra birom, hogy ebben az ügyben hozzanak egyöntetű határozatot? Én abban az időben annak a curiai tanácsnak az elnökével, habár jól ismerem, az egész idő alatt nem találkoztam; mindig elkerültem. (Tetszés. Felkiáltások a néppárton: Nagyon helyesen tettel) Ilyenféle beavatkozást ne méltóztassék tőlem kívánni. A biztositási törvény tervezete 1900-ban elkészült és akkor átküldetett a kereskedelemügyi miniszternek, a ki egyes észrevételeket tett reá, a mely észrevételeket és különben is az egész tervezetet nekem még tüzetesebben tanulmányozni kellene, a mi körülbelül egy hónapi munkát venne részemről igénybe. Erre a polgári perrendtartás tervezetének előkészítése miatt nem találtam időt. Egyébiránt méltóztassanak megnyugodva lenni abban, hogy a biztositási törvény tervezetének benyújtását semmi esetre sem akadályozzák külföldi társulatok érdekei, vagy osztrák érdekek. Ha itt valami érdekről lehet szó, ugy ez csakis a magyar papírok érdeke lehet. A dolgot különben nem tévesztem szemem elől, s igyekezni fogok, arra, hogy azt minél előbb dűlőre vigyem. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Felhozta azután még Szivák képviselő ur a délvidéki német nemzetiségi sajtóban elkövetett izgatásoknak egész sorát. Hát első hallásra azt mondhatom, hogy azok között, a miket a képviselő ur szives volt felolvasni, több olyan czikk van, a mely kilátással nem üldözhető sajtó utján. Azt pedig, hogy kilátás nélkül, eredményre való kilátás nélkül üldözzük a sajtót, én nem tartom helyesnek nemcsak igazságügyi, hanem politikai szempontokból sem. (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Mert nem helyes, hogy a bíróság ilyenkor kimondja, hogy ezt szabad tenni. Azt mondja többek között a képviselő ur, — ez képezi beszédének súlypontját, — hogy az ügyészség és én ennél az egész dolognál aludtunk. Pedig bizony történt valami, mert pl. a »Nagykikindaer Zeitung« szerkesztője, dr. Korn Arthur ellen volt esküdtszéki tárgyalás folyó