Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken, 77 Ezt megint az óvodai törvényünk alkalmairól mondja, hogy mikor a magyar állam ezeket az óvodákat létesiti. megfosztja őket a hozzátartozqság kapcsától, a mely őket 81 milliós nemzettel egybefűzi és jogait elrabolja. »Wenn er unsere deutschen Kinder verdummt und nicht in ihrer Mutterspracbe unterricbten lässt.« Ez valótlanság is, banem azt mondja, hogy a bol kötelezővé tétetett a magyar nyelv, ott az állam elbutítja a gyermekeket. Pap Zoltán: Hol az ügyész ? Szivák Imre: Ezek az urak gyakorlatilag is formulázzák a követeléseiket. Méltóztassék figyelembe venni a következő kifejezést: »Das lose Bánd, welcbes zwischen den Bürgern unseres glücklicben Staates noch bestebt, zu festigen, zum glübenden Verlangen werden muss, solcher Staatsbänder um jeden Preis los zu werden und sie werden in Zukunft unsere Deutsehvölkiscben nicbt verdammen.« Nem fogják őket elitélni, mert ők attól az állami köteléktői, mely ma őket nemzetiségüktől rabolja meg, »um jeden Preis« mindenáron akarnak megszabadulni. László Mihály: Posenben mind felakasztották volna őket! Krasznay Ferencz: Magyarországi Wolfok! Szivák Imre: Nem is kategorizálom, nem is kvalifikálom ezt, banem felolvasom a büntető törvénykönyv 172. §-át, mely igy szól (olvassa): »Ki a 171. §-ban megbatározott módon törvény ellen vagy ki hatóságoknak törvényes hatáskörükben kiadott rendelete, meghagyása, határozata ellen engedetlenségre egyenes felhívást intéz, vagy terjeszt, két évig terjedhető államfogházzal és 1000 frtig terjedhető jrénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanezen büntetés éri azt, a ki a 171. §-ban meghatározott módon, valamely osztályt, nemzetiséget, vagy hitfelekezetet gyűlöletre a másik ellen, úgyszintén azt is: a ki a tulajdon vagy a házasság jogintézménye ellen izgat.« Továbbá azt mondja a 173. §.: »Ot évig terjedhető államfogházzal büntethető az, a ki a 171-ik §-ban meghatározott módon a király személyének sérthetetlensége, a trónöröklés törvényes rendje, az alkotmányos államforma; úgyszintén az is, ki az alkotmány egyes intézményei, a monarchia másik államával fennálló kapcsolat stb. stb. vagy a közösügyek tárgyalására hivatott bizottságnak törvényes joga ellen lázit.« A mit felolvastam, az tiszta. Abból meg lehet állapítani a személyi és tárgyi tényálladékát a legvakmerőbb izgatásnak. A politikánk a Délvidéken valamennyi nemzetiséggel, igy tehát azon német fajjal való szolidaritásra is volt és van alapítva, a mely velünk kultúrában és hazafias érzésben legalább legnagyobb részében egyetért. Mégis a helyzet tényleg lassankint változik. Folyamatban van egy proczesszus, a melynek rendjén ez a nemzetiségi áramlat első sorban végig fog menni a lelkeken és itt van a felhívás, hogy menjen át a tettek mezejére is. Ha azt látom, hogy az én hazámnak alapját, azt a nemzetiségi békét, a magyar állam különböző államfentartó rétegeinek összetartozandóságát, a melyre az államépület bazirozva van, dinamitpatronokkal aláaknázni akarják, akkor nekem első sorban kötelességem megkeresni, hogy ezeknek a dinamit-patronoknak gyújtó zsinórjai hova vezetnek el, kik tartják kezükben azoknak másik végét. Nem tudom kik, hanem, ugy látszik, a magyar állam megtorló hatóságai sem tudnak róla, mert azok, a kik ezeket a vakmerő és igazán nemzeti önérzetünket mélyen sértő czikkeket irták, soha törvény elé idézve nem lettek, Hát azt tudom, hogy ezek a törekvések, a melyek a mi megsemmisítésünkre irányulnak, nem fognak sikerülni, hanem kétségtelen, hogy bizonyos irányban, talán nekünk, ha más szempontból nem, az önvédelem jogezimén is ezeket az^ üzelmeket meggátolnunk, megtorolnunk kell. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalion.) Mert lemondani még azokról az eszközökről is, a melyeket a törvény a mi kezünkbe ad, azt hiszem, hogy annyi, mint feladni azt a másik jogezimet, a mely kulturális fejlődésünk szuperioritása és a történeti jogezimen ezekkel a nemzetiségekkel szemben bennünket megillet. Nem tudom, nem volna-e szükség olyan intézkedésekre, hogy a világ csilfjára az ilyen lázító és önérzetünket mélyen sértő nyomtatványokat legalább ne a magyar királyi és állami intézetek továbbítsák. Ezeket pedig ma türelmesen szállítja el a posta az ország minden részére. Lehetünk mi türelmesek, önfeláldozók, lemondok, de legalább állami intézményeink ne álljanak egyszerűen a nemzetellenes üzelmek szolgálatára, (Tetszés és helyeslés a szélsobaloldalon.) És most röviden befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Nessi Pál: Csak sok ilyen beszédet hallanánk a másik oldalról! Szivák Imre: Láttam sokszor azt, hogy azok ellen, a kik maguk, családjuk, éhező gyermekeik részére egy darab kenyeret ellopnak, mozgósittatik az államhatalom egész apparátusa. De kérdem, a magyar állam fenségének megtorló erejét mikor éreztetik ezekkel a királyi ügyész és a közvádló, a kik átalusznak egész korszakokat és türelemmel, nyugalommal, közönynyel nézik azt, hogy a lelkek megmérgezése rendszeresen folytattassék. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon). László Mihály: A közigazgatás hogyan tűrheti az ilyen csavargókat? Molnár Jenő: Ha valaki egy két krajezáros bicskát ellop egy zárt helyről, akkor azt üldözi az ügyészség! Szivák Imre: T. ház! Meggyőződésem az, hogy igazságügyi kormányunk sokkal hazafia-