Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-99

56 99. országos ülés 1902 április 2í-én, csütörtökön. képviselőház, a midőn befejezem beszédemet, a következő határozati javaslatot vagyok bátor elvtársaim nevében is beterjeszteni (olvassa): »A ház utasítja az igazságügyi kormányzatot, hogy az uzsora és a káros hitelügyletekről szóló 1883 : XXV. t.-cz. szigorítására vonatkozó törvényjavaslatot még ezen ülésszak alatt terjessze a törvényhozás elé.« Ajánlom ezen határozati javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés a néppárton.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Pintér Sándor! Pintér Sándor: T. ház! Méltóztassék méltányolni azt, hogy az idő már nagyon előrehaladt. Méltóztassék figyelembe venni azt is, hogy volt rá eset, különösen tegnap, midőn Issekutz képviselőtársam kérelmét a t. ház figyelembe vette. Arra kérem tehát a t. képviselőházat, kegyeskedjék megengedni, tekintettel arra is, hogy uj tagja vagyok a parlamentnek, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ma!) Elnök: T, ház! A házszabályok értelmében a képviselő urnak igazán csak az utolsó negyedórában volna joga kérni, hogy másnapra halaszsza el beszédét. Tehát én azt hiszem, hogy a képviselő ur beszédét még ma elmondhatná. (Helyeslés.) Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét ma előadni. (Zaj. Felkiáltások: Ma! Holnap!) Gr. Wilczek Frigyes: Nem vagyunk tanácskozásképes számban, kérem a jelenlévők megszámlálását ! (Folytonos zaj.) Major Ferencz: Nem vagyunk a tanácskozásra elég számban! (Zaj.) Elnök: Égy pillanatra csendet kérek. (Halljuk ! Halljuk!) Miután Major Ferencz képviselő ur bejelentette, hogy nem vagyunk tanácskozásra elegendő számban, meg fogom olvastatni a jelenlévőket. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassék nyugodtan lenni. Kérem a jegyző urakat, méltóztassanak a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. (Lázár Árpád és Farkas József jegyzők meg számlálják a jelenlévőket.) Negyven képviselő jelen lévén, a házszabályok értelmében a ház tanácskozásképes. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét elmondani. Pintér Sándor; T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Tudva azt, hogy politikai multam nincs, már akkor, midőn e ház szentélyének küszöbét átléptem, szilárd elhatározással föltettem magamban, hogy mindaddig figyelő állást foglalok el, a mig tiszteletet érdemlő politikai múlttal s nagy tudás fölött rendelkező képviselőtársaimtól a parlamenti tudományokból annyit, a menynyit megtanulni képes nem leszek. Ámde velem is ugy történt, mint sok más embertársammal, hogy akaraterőmet nem én irányítom, hanem a külviszonyok s igy figyelő helyzetemből kilépve, mint uj tagja e háznak, most már keresnem kell gondolataimhoz az alkalmas szavak czikkelyezését, hogy azokkal képviselőtársaim lelkében a netán részemre ott rejlő rokonszenvnek húrját rezgésbe hozhassam. Mert jól tudom ám én azt, tisztelt ház, hogy bármily értékesek legyenek is az én eszméim, de ha azokkal képviselőtársaim lelkéhez hozzáférni nem tudok, olybbá leszek is, mint a homok-pusztaságon egymagában álló lombtalan fa, mely árnyat vet ugyan, de árnyékot nem ad. Pedig ha valahol, ugy itt a nemzet gyűlésében kell a mi rokonérzelmünknek ugy összehangzania, hogy abból a nemzet javára s az állam erejének gyarapítására domborodjék ki a cselekvő erő. Sokáig tűnődtem a felett, vájjon mikor és mely tárgynál vegyem igénybe a tisztelt ház türelmét ? (Halljuk!) Igazságügyi intézményünk költségvetésének tárgyalását találtam erre a legalkalmasabbnak, (Helyeslés.') mert ugy gondoltam, hogy állami életünk ezen intézményénél hevítse bármily érzelem kebleinket s tartozzunk a politikai pártok bármelyikéhez, a czél, melyhez törekszünk, csak egy lehet s ez az igazság. Tisztelt képviselőház! Én fogyatékos tudásommal azon meg nem ingatható hitet tájuálom lelkemben, hogy nemzeti államunk szervezetének minden parányi részét igazságügyi intézményünk ugy szövi át, mint az élő ember testének minden porczikáját a vért vezető csatorna. Ha az élő test bármely részecskéjében megszűnik a vér lüktetni, azon testrész meghaltnak tekintendő; ha az államélet bármely szervezetéből hiányzik az igazság, olyan lesz az,'mint élő fán az elszáradt galy. Most már, mielőtt a birálat tárgyát képező költségelőirányzathoz hozzászólanék, engedje meg a tisztelt ház, hogy képviselőtársaimhoz egy szerény kórelmet intézhessek. Tudom, hogy a parlamenti szabályok és szokásoktól eltérek, mert nem. indítvány alakjában terjesztem azt elő s nem is a képviselőház, mint a nemzet összpontosított akaraterejéhez, hanem képviselőtársaimhoz intézem. Tudatosan cselekszem igy, mert kérelmem tárgyának, mely igazságügyünkkel vérrokonságban áll, nem annyira a napló hasábjain, mint inkább képviselőtársaim lelkében keresek helyet. Előrebocsátom azt is, hogy kérelmem az első pillanatra csekélységnek, sokak előtt gyermekesnek tűnhetik föl, de ha a higgadt lélek komoly bírálata tárgyává teszi, bizony-bizony mindnyájunk érdeklődését ki fogja érdemelni. Kérelmem tárgya tehát a következő: (Halljuk! Halljuk!) Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat egyenkint és összesen, hogy ezen fogalom nélkül való üres szót: »jogállam«, töröljük ki parlamentünk szótárából. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Kérelmemet következőkkel indokolom: Először, mint már mondottam is. ezeréves alkotmányunkból mai napig kifejlődött állami életünkbe a legújabb időkben szerénytelenül be-