Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-99
40 99. országos ülés 1902 á legrosszabb jogrend alatt áll. Én — amint mondtam — az általános polgári törvénykönyvet, a büntető-törvénykönyvet, a telekkönyvi rendtartást, a katonai büntető-törvénykönyvet tartom olyanoknak, melyekkel a kormány kötelessége első sorban foglalkozni; ha azután az időből telik, vegye elő az ügyvédi rendtartást is. Miután bosszú beszédeket nem szoktam mondani, a kodifikáczióval tovább nem foglalkozom. T. képviselőtársaim közül többen vannak feliratkozva, a kik ezzel foglalkozni fognak; én az adminisztráczióra térek át. A t. miniszter ur adnainisztráczióját az egész vonalon helytelennek találom. Erre engem az a tapasztalat vezet, hogy ugy a jelenlegi, mint a megelőző miniszter ur alatt a bíráskodás rosszabbodott. Szilágyi Dezső alatt a bíráskodás szép, magas színvonalon indult meg, de a t. miniszter ur és elődje, Erdély miniszter ur alatt rosszabbodás állt be. Nekünk, kik a jogéletet figyelemmel kisérjük, abban naponkint résztveszünk, sokszor hajunk szála is égnek mered azon ítéletektől, melyeket egyik-másik bíróság hoz. Mintha ki lennének választva, — tisztelet a kivételeknek — a legrosszabb judiciumu emberek ülnek a bírói székben; az ember szinte csodálkozik, hogyan lehet ilyen gyenge emberekre bizni a bíráskodást. Megmondom egészen őszintén, mi ennek az oka. Az, hogy a t. miniszter ur a kinevezéseknél nem ugy jár el, mint Szilágyi Dezső, a ki figyelembe vette azt, hogy a jó kodifikáczió magában semmit sem ér, ha a kész törvényt nem hajtják végre alkalmas emberek. A t. miniszter ur alaposan szokott kodifikálni, de ez magában nem elégséges. A birói kart kell kitűnővé tenni, hogy a jó törvényt végre tudja hajtani. Nekem meggyőződésem, hogy az ítélkezés hanyatlásának oka a rossz kinevezésekben rejlik. Szilágyi Dezső minden egyes bíróról, minden oldalról tájékoztatta magát, milyen a jelleme, milyen a tehetsége, milyen a szorgalma, milyen a judiciuma az illetőnek, megkérdezte a főispánt, (Zaj balfelöl.) a kir. tábla elnökét, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) de azután saját szemével nézte, ós a maga esze után indult, s nem pusztán az írásbeli felterjesztés alapján eszközölte a kinevezést. A ki komolyan és higgadtan fogja fel ezeket a dolgokat, az kénytelen belátni, hogy a kinevezettek fele beprotezsált ember, a ki nem érdemelte meg, hogy kinevezzék. Ezért kell a protekezió megszüntetését hangoztatnom, ezért kell azt kiküszöbölni, s ezért kell, hogy önmaga feküdjék rá, és vizsgálja meg az embereket. Akkor azután a birói színvonal emelkedni fog és senki sem fog előállani azzal a váddal, hogy a miniszter ur kormányzata alatt a bíróság színvonala hanyatlik. Én tehát a magam őszinte meggyőződésével kérem a miniszter urat, hogy ne a papiroskinevezési rendszert kövesse, hanem igyekezzék személyesen meggyőződést szerezni arról, hogy orilis 24-én, csütörtökön. melyik állást kinek adja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Helytelen a miniszter ur kinevezési rendszere pl. a táblai bíróságok betöltésénél. Tegnap is volt két kinevezés. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik urat nem ismerem, a másikat ismerem. Teljesen korrekt, szorgalmas, jellemes, okos ember. De fiatal ember az illető, a kit a miniszter ur kinevezett. (Mozgás a középen.) Azt hiszem, nem igazságos dolog, hogy a birói karnak nagy tömegét, érdemes embereket, a kiknek judicziuma, jelleme, szorgalma, képessége teljesen a színvonalon áll és kifogástalan, mellőzzenek ilyen birói kinevezésnél. Nena tartanám pl. helyesnek, — hogy egy rossz hasonlattal éljek — ha pl. Rabár Endre t. képviselőtársam azt arrogálná magának, hogy ő legyen miniszter a miniszter ur helyett. A kor, a tapasztalat, a szolgálati idő bizonyos követelményeket támasztanak, a melyeket kötelessége a kormányzatnak respektálni. Én tudnék példával szolgálni, hogy a miniszter ur érdemes embereket mellőzött a táblabirói kinevezéseknél és olyan fiatal embereket nevezett ki, a kiknek egyéniségét ugyan nem kifogásolom, de a kik mégis várhattak volna, a mig arra a helyrejutnak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Áttérve a bíróságok eljárásaira, kifogásolom az u. n. rendező tárgyalásokat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kifogásolom, hogy a kormányzat nem hozta az országot abba a helyzetbe, hogy tisztességes módon lehessen ezeket a rendező tárgyalásokat tartani. Kitűznek pl. 50—60 tárgyalást. Valóságos zsibvásár az, hasonló a zsibárus-térihez. Nessi Pál: Jó volna személyesen megnézni a miniszter urnak! Várady Károly: A bíró beidéz egy napra 80 —100 felet egy szobába, a melybe 30 ember fér bele. Még csak arról sem győződhetik meg a bíró, hogy az illetők meghallják-e, a mikor felhívja őket, mert hiszen kétharmad rész kinn reked a teremből. így vetődnek el azután az uj perek, igazolások, perújítások magvai. A bíróság kötve lévén a miniszteri rendelethez, megtartja ezeket a rendező tárgyalásokat. Meg kellene végre alkotni a budapesti járásbíróságok központi helyiségét és akkor az ilyen tárgyalásokat nagyobb számban lehetne oda gyűjteni. Helyes, hogyha a biró megpróbálja az ügyeket rendezni, röviden elintézni, de ilyen módon összegyűjteni azokat egy szűk helyre és zsibvásárrá alakítani a bíróság szentélyét, az nem helyeselhető. Arra kérem ennélfogva a miniszter urat, hogy az egységes járásbíróság épületét legyen szíves meggondolás tárgyává tenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Fényes tehetségű elődje, Szilágyi Dezső, ezt helyeselte, az ügyvédi karra és a közönségre nézve is kellemes volna, mert nem kellene 6—8 vagy 10 bíróságot keresnie, hanem mindenki megtudná, ha a járásbírósághoz idézik, hogy azt itt és itt ebben az utczában és ebben a | házban találja meg.