Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-111

416 111. országos ülés 1902 május 10-én, szombaton. kivül a székelyföldi akczió az egyetlen ügy, a melyet elnöki osztályomhoz utaltam. A ki tudja a minisztériumok beosztását, az tudja, hogy ez azt jelenti, hogy ezen ügyben mindent magam személyesen és közvetlenül intézek. (Tetszés.) Már most a kérdés az volt, hogy milyen legyen, milyen kellékekkel bírjon az, a kit én ezen ügyben megbízni kívánok. Kerestem oly férfiút, a kiben legyen erős adminisztratív tehetség, kapcsolatban erős közgazdasági érzékkel, de a mellett legyen az eljárás módjában egyfelől erély és határozottság, másfelől legyen modorában simaság és kiegyenlítő tehetség. Mindezeken felül azt óhajtottam, hogy az a férfiú lehetőleg rdélyi és lehetőleg maga is székelyföldi legyen, egy gondolkozván, nem rögtönösen, a mint talán Iémelyek hiszik, hanem hosszas megfontolás után, Sándor János személyében állapodtam meg. uElénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Nem könnyű volt őt e hivatásra megnyerni, Hogy ő erre vállalkozzék, erre nézve csak az az érvem döntött, hogy hazájának és szülőföldjének semmi más minőségben több szolgálatot nem tehet, mint ezen a helyen. De másfelől nem volt könnyű a dolog azért sem, mert tárgyalást kellett folytatnunk az igen t. miniszterelnök úrral, mint belügyminiszterrel és e részben nyilvánosan köszöntetet mondhatok a t. miniszterelnök urnak azért, hogy minden alkalmatlansági szempontot félretéve, nekem őt rendelkezésre bocsátotta és csupán a magas czélt tekintette, a mely mindnyájunk szeme előtt lebeg. Sándor János adminisztratív képességéről beszélni nem kívánok. Elég legyen annyit mondanom, hogy ő a miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek bizalmi embere, de hogy erős közgazdasági érzékkel is bir, azt tudom magam személyes tapasztalatból; tudom, hogy mint Kis-Küköllő megye főispánja, mint a Kis-Küküllő megyei gazdasági egylet elnöke a szőlőfelujitás, erdősítés, állattenyésztés terén igen sikeresen működött és tudom, — a mi talán legfontosabb előttem, — hogy a szegény nép helyzete és érdeke iránt meleg szívvel viseltetik, (Tetszés a jobboldalon.) és hogy a súlyt különösen azokra az ágakra helyezte, a melyek a legszegényebb népet érdekelték; háziipari tanfolyamokat létesített, népkönyvtárakat állított fel, a kisgazdák számára kirándulásokat szervezett, szóval, a szegény nép érdekével a leglelkiismeretesebben foglalkozott. Én meg vagyok győződve két dologról: az egyik az, hogy bárkit választottam volna, több észrevétel és több kifogás lett volna ellene, mint Sándor János személye ellen. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) A másik, a miről meg vagyok győződve, az, hogy a kik ma kifogásolják Sándor János megbízatását, beleértve Bedőházy János t. képviselő urat is, mert a jóhiszeműségét legkevésbbé sincsen jogom és okom kétségbe vonni, rövid idő múlva nekem igazat fognak adni, hogy az én választásom helyes és szerencsés volt. Különben, hogy az ezen választásról vallott meggyőződésem nem minden alap nélkül való, ebben a tekintetben csak olyan testületek „véleményére vagyok bátor utalni, a melyek különben diametrális ellentétben vannak egymással. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a mely a vezető vezérszerepet viszi a székelyföldi ak~ czióban, az az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a mely rendezi azt a székelyföldi kongresszust, a maga hivatalos közlönyében örömének adott kifejezést ezen megbízatás felett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hivatalos közleményében ezen megbízatást ugy tekinti, mint a székelyföldi akczió első mozzanatát. Más oldalról azok, a kik hidegen viselkedtek a székelyföldi kongresszussal szemben: az Erdélyi Gazdasági Egyesület, az erdélyi Kárpátegyesület, hivatalos iratokban szintén köszönetüknek adtak kifejezést azért, hogy Sándor Jánost ezen teendőkkel megbíztam. Általában remélem, hogy ezen különböző egyesületek között rövid idő múlva helyreáll az egyetértés, és ha szabad egy egyéni óhajnak is kifejezést adni, ugy nekem az volna az óhajom, hogy mindazok az egyesületek, a melyek ma még egymással szemben állanak, a székelyföldi kongresszuson mind résztvegyenek. (Általános élénk helyeslés.) Felvetette Bedőházy János képviselő ur ebben a kérdésben a társadalom szerepót is, ugy tüntetve fel a dolgot, mint hogyha a társadalmat ezen kérdésből ki akarnók szorítani. Hát ezt talán másnak több joggal lehetne mondani, mint nekem, mert én mindig azt hangoztattam, és mindig azon iparkodtam, hogy a társadalmat a gazdasági akczióba minél inkább belevonjuk. Különben, hogy a társadalmat nem kívánom mellőzni, az látszik abból is, hogy Sándor János megbízatásáról a törvényhatóságokat, gazdasági egyleteket, ideértve az Országos Gazdasági Egyesületet is, értesítettem, és mindnyájuk támogatását kértem, és azt, hogy tanácsaikat Sándor Jánostól ne vonják meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Tartozom még a t. képviselő urnak egy válaszszal arra a kérdésére, hogy a miniszteri megbízott mivel fog foglalkozni? Hát először is foglalkozni fog azzal, hogy végrehajtsa a törvényhozás határozatát, szerezzen érvényt a költségvetési törvénybe felvett, s az előbb említett tételeknek, nemkülönben az olyan dolgokat is megtegye, a melyeket a költségvetési törvény alapján és keretében a Székelyföld érdekében esetleg meg lehet tenni. Szándékozom azután bevárni a kongresszust, a melyre a t, képviselő ur is nagy súlyt helyez, meghallgatni annak határozatait, a mikor aztán őszszel, azt hiszem, megkapom a miniszteri megbízott javaslatait is, és mielőtt végleges megállapodásra jutnánk, mert hiszen a dolgok más tárczákat is érdekelnek — itt Budapesten tanácskozást szándékozom tartani, az akczió végleges irányítása tekintetében. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen a tanácskozáson szándékozom meghallgatni ugy az Országos