Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-111

Ili. országon ülés 1902 május 10-én, szombaton. 413 urak mentelmi jogának felfüggesztését megtagadni. (Helyeslés.) Elnök: Hozzájárul a t. ház a mentelmi bizottság javaslatához? (Igen!) Ugy ezt a ház határozatakép kimondom. Mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, engedje meg a t. ház, hogy a legközelebbi ülés napirendjére nézve javaslatot tegyek. (Halljuk! Hallj uh!) Javaslom, hogy a hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzze ki a ház először a mai napon letárgyalt és elfogadott törvényjavaslatnak harmadszori felolvasását; (Helyeslés.) másodszor a quótabizottságba egy, ós a horvát pénzügyi egyezmény megujitására kiküldött regnikoláris bizottságba két tagnak megválasztását. A quótabizottságba Láng Lajos helyébe, a Horvátországgal megújítandó pénzügyi egyezmény czéljából kiküldött bizottságba pedig Láng Lajos és Tisza Kálmán helyébe szükséges a választás. Azután következnék a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása. (Helyeslés.) Ha ehhez hozzájárulni méltóztatnak, a hétfői ülés napirendjét ily értelemben megállapítottnak mondom ki. Következik Bedőházy János képviselő ur interpellácziója a földmivelésügyi miniszterhez a székely kormánybiztos kinevezése tárgyában. Bedőházy János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt interpellácziómat a t. földmilésügyi miniszter úrhoz Sándor János, MarosTorda, Kis-Küküllő és Maros-Vásárhely törvényhatóságok főispánjának a Székelyföldre kormánybiztossá való kinevezése tárgyában megtenném, legyen szabad előrebocsátanom egypár megjegyzést. (Halljuk! Halljuk!) Egyike vagyok azoknak, a kik a nélkül, hogy maguknak a legcsekélyebb vezető-szerepet is igényelték volna, vagy a kiket a hazafiságon kivül valami más ambiczió vezetett volna a dologban, egész közvetlen közelről megfigyelői voltak annak a mozgalomnak, a melynek hullámait az u. n. székely-kérdés verte fel, és a mely mozgalom ma már országszerte székely-akozió néven ismeretes. Nem lehet czélja jelen felszólalásomnak az, hogy ennek a kérdésnek nagy nemzeti fontosságát fejtegessem, bővebben tárgyaljam, felsoroljam azokat a nemzeti érdekeket, a melyek a kérdés megoldásához fűződnek és ezzel kapcsolatban állanak, csupán két körülményt akarok itt felhozni, közvetlen megfigyelésemre támaszkodva. (Halljuk I Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Fel akarom említeni azokat, mert az egyiktől várom első sorban a székely kérdésnek túlnyomó mértékben való megoldását, a másik miatt meg határozottan félek, mert esetleg az egész akcziónak elposványosodására vezethet. E két körülmény elseje, a melytől a nyomorúságos viszonyok javulását, a megélhetés eszközeinek gyarapodását, az életerő felpezsdülését várom, a székely vasút végleges kiépítése. T. ház! Már épen öt hónappal ezelőtt bátor voltam e kérdést itt e házban szóvá tenni, és épen ma telt le öt hónapja, hogy várom a kérdésre a némileg felvilágosító és megnyugtató választ. Sebess Dénes: Harmadik miniszter van azóta! Bedőházy János: A válasz megadását, nagyon jól tudom és elismerem, rendkívüli, mindnyájunkra nézve gyászos eset akadályozta meg. Ha azonban a gyász a sürgetéstől vissza is tartott, nem óhajtanám, hogy az uj kereskedelemügyi miniszter ur kinevezése felett való nagy örömben ez az ügy teljesen feledésbe menjen. Annál kevésbbé akarom ezt, mert hiszen a mai nap tapasztalata szerint megalkottatott a bosnyák vasutak törvénye is és a t. miniszterelnök ur nagy ékesszólásáról ez alkalommal ujabb tanúságot szerezhettünk. Én pedig nem hiszem, hogy a bosnyákok közelebb állnának a t. miniszterelnök szivéhez, mint a szé- « kelyek. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is állnak! Sebess Dénes: Bécshez. Ausztriához közelebb áll! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Roszszul tetszik állítani! Sebess Dénes: Tudjuk mi ezt jól! Széll Kálmán miniszterelnök: Rosszul tudják ! Sebess Dénes: Jobban tudjuk, mint a miniszterelnök ur! Széll Kálmán miniszterelnök: Jézus Mária ! Bedőházy János: Itt egy megalkotott törvén} t kell végrehajtani. Nem akarok oly pesszimisztikus lenni, most sem akarom hinni, hogy egy magyar kormányra egyéb valaminek nagyobi) kényszerítő hatása volna, mint a magyar törvényhozás által meghozott, a magyar király által szentesitett törvény kényszerítő, kötelező erejének. (Helyeslés a szélsÖbaloldalon.) A másik körülmény, a mit meg akarok említeni és a melytől, mint előre jeleztem, féltem a székely mozgalomnak sikerét és a melynek tekintetében félek, hogy ez a mozgalom el fog lanyhulni, az, hogy ez a kérdés ne ugy tekintessék és a további fejleményekben ne ugy kezeltessék, mint pl. az u. n. rutén akczió. Tagadhatatlan, hogy a Székelyföldön különösen a múlt évek rossz gazdasági viszonyai miatt nagy a nyomorúság. A kivándorlás adatai valóban megdöbbentők. (Igaz! Ugy van a szélsÖbaloldalon.) A nép elvesztette önmagában való bizodalmát, az erkölcsi érzék a múlt rossz politikai kormányzata miatt nagyon is meglazult, de a kifejlett viszonylatok, a dolgok egész közelről nézve még sem az imminens veszélynek, egy hirteleu fellépett betegségnek képét mutatják, hanem egy lassan ölő, sorvasztó bajjal állunk itt szemben. A néj), melynek ott a sorsán javítanunk kell, nem egy, a műveletlenség homályában elsülyedt nép, melyet a magyar kultúra és a magyar faj istápolására és erősbitésére meg kell mentenünk, hanem bátran mondhatom, hogy egy évezredes kultúrával bíró nép, melynek minden időben