Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-111

111. országos ülés 1902 májas 10-én, szombaton. 409 utasítani azt a felfogást, a melyet ő érvényre akar emelni, mert kijelentem, hogy nem talál szakértőt, a ki, ha őszintén akar neki felelni és a ki ismeri a bosnyák közgazdasági és közlekedési viszonyokat, a Samácztól Dobojig kiépülő széles vágányu vasutban megtalálná ellenértékét annak a kárnak, a mely bennünket épen a spalatói összeköttetés folytán ért. Itt tehát ellenértékről beszélni nem lehet, igazán nagy fantázia kell hozzá, hogy valaki ezt megfelelő ellenértéknek mondhassa, mert ezt annak egyetlen egy szakember sem fogja mondani és felhívok bárkit ebben a parlamentben, a ki magát ezen a téren szakembernek tartja, tessék nyilatkozni, csatlakozhatik-e ahhoz, hogy ellenértéknek tekinti a samácz-doboji vasutat, azért a veszteségért, a mit szenvedünk azáltal, hogy kinyitjuk a Nyugatnak a spalatói összeköttetést. Ég és föld e között a különbség. És ha a t. miniszterelnök ur egyenértékről beszél, miért nem tett eleget 21 év alatt a képviselőház határozatának? Hiszen semmi sem történt volna, ha nem volna szó az arzanói összeköttetésről. Pedig kötelessége lett volna a miniszterelnök urnak azóta, hogy abban a székben ül, intézkedni, hogy Magyarország közgazdaságának érdekében Bosznia belseje Szerajevón át megnyittassák. Itt tehát nem arról van szó, hogy három év múlva lesz majd ez a kis széles vágány, mert ezzel nem tettünk eleget érdekeinknek és várhatunk 20 esztendeig, mire széles vágányon Szerajevóba juthatunk. Most kellett volna az alkalmat megragadni, a mikor szembe tudtuk volna állítani Ausztria követelésével a mi érdekeinket és ki tudtuk volna erőszakolni azt a jogos igényünket, a melyet már 21 évvel ezelőtt hangoztatott a törvényhozás. Tehát nem áll az, hogy ez egyenérték lenne, mert ez legfeljebb csak eszköz lehet arra, hogy az a nagy engedmény, a melyet mi Ausztriának adtunk, ne tűnjék fel olyan igen nagynak, és hogy azzal szemben mi is kapjunk egy kis széles vágányu vasutat, de azért marad minden a régiben, a magyar állam vasúttal az összeköttetés nem lesz könnyebb, az átrakodás ezentúl is meglesz, csak egy kicsit rövidebb lesz az ut. Ezt egyenértékül odaállítani szemben azzal, a mit Ausztria kap, nem lehet, mert hisz Ausztria az egész boszniai forgalom irányítását a maga kezébe kapja. Ismétlem tehát, szeretném látni azt a szaktekintélyt, aki azt merné velem szemben állítani, hogy nekem ebben a tekintetben nincs igazam és hogy ez a kicsiny darab szóles vágány egyenértékű az Ausztriának jutott előnyökkel. Ezt óhajtottam megjegyezni a t. miniszterelnök úrral szemben. (Helyeslés a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Csak azért válaszolok erre, mert előbbi beszédemben erre nem tértem ki. Mikor fejtegettem, hogy én egyenértékűnek találom, tekintettel különösen a jövő fejleményekre, a t. képviselő KÉPVH. HAPLÓ 1901 1906. VI. KÖTET. ur ez ellen méltatlankodással tiltakozik és ezt visszautasítja. Nézetet visszautasítani nagyon nehéz; inszinuácziókat szoktunk visszautasítani, nem nézeteket. De ha a t, képtiselő urnak tetszik a vitatkozásnak ezt a modorát alkalmazni, ha ez az ő ízlése szerint való dolog, teljesen joga van hozzá. ÉQ nézetet mindig jogosultnak tartok és azt visszautasítani nem szoktam. De nem ezért keltem fel, hanem hogy megmondjam, hogy a képviselő urnak igaza lenne akkor, ha ez a vonal Szerajevo-Sandzsákon keresztül keskeny vágányu vonalnak építtetnék; de ez nem keskeny vágányu vonalnak építtetik, hanem olyan vonalnak, a mely széles vágánym-a trasziroztatik, a melynek, mint tegnap kifejtettem, alépítménye, összes kanyarai, összes átmérői, összes méreti, emelkedési viszonyai, összes pályateste ugy lesznek kisajátítva, megcsinálva, hogy azt bármikor át lehessen alakítani széles vágányu vasútra. Az a másik pedig, a melyről szó van, csak keskeny vágányu vasút marad. Ez tehát pénzkérdés; ennek az átalakításnak megvan a lehetősége, ha az széles vágányu alépitménynyel fog elláttatni. Erre azonban akkor lesz igazán szükség, ha az a nagy vonal elkészül. Major Ferencz: Nem azt értettem! r Széll Kálmán miniszterelnök: . . . Én beismerem, hogy addig is jobb lenne, de feltétlenül szükségesnek nem tartom, mert ennek széles vágányban már most való kiépítése . . . Major Ferencz: Nem is kértem! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . meg a szeleniczei vonalnak átalakítása oly borzasztó sok pénzbe kerülne, mintegy 75 millió koronába, hogy azt ma nem tartom helyesnek és megmotiváltnak, mert a mi különbség ma a forgalomra nézve széles vágányu és keskeny vágányu vonal közt van, ez azzal az összeggel fel nem ér. A mint azonban meglesz a csatlakozás, rögtön át fog alakíttatni. így áll tehát a kérdés és nem ugy, mint a t. képviselő ur mondja. Neki akkor lenne igaza, ha ez a vasút keskeny vágányunak lenne tervezve a jövőre is, a miről azonban nincsen szó. Elnök: Szólásra senki sincsen följegyezve. Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Elfogadja a ház a törvényjavaslat 1. szakaszát? (Igen! Nem! A kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Dedovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 2.. 3. és 4. szakaszait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az 5. szakaszt). Kubik Béla : Várady Károly! Várady Károly: T. ház! A mint a tárgyalásokból értesülünk, egy 75 millió koronás vasút kiépítéséről van szó. Miután köztudomású, mily nyomorult helyzetben van Magyarország közgazdasági élete, én tisztán azért szólalok fel, 52