Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-111
392 111. országos ülés 1902 igénybe. Vannak ezen államnak előbbrevaló szükségletei is, a melyeket szintén kölcsön igénybevételével kellene kielégíteni, ezzel a 75 millió koronával azonban egy forrást mindenesetre bedugunk, az már rendelkezésünkre nem áll. A törvényjavaslat 2. §-a azt mondja, hogy mindazon ráták, a melyek eddig fizettettek azokra a közös aktívákat terhelő kölcsönökre, most már nem fognak fizettetni, hanem előbb ezen vasút kamatai fognak ezen közös aktívákból fedeztetni, egyszóval 60 álló esztendőre el lesz odázva ezen kamatoknak kifizetése. Már most kérdem én a t. miniszterelnök urat: miféle czimen terheli meg a t, miniszterelnök ur Boszniát és Herczegovinát 60 évre? A megszállás czimén? Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda czimen? Molnár Jenő : A megszállás czimén? Apaczifikácziő czimén? Mert csak remélem, hogy a közel jövőben nem akarja annektálni. Csak e héten vigasztalt meg a delegáczió, illetve a delegáczióhoz intézett magas trónbeszéd, hogy minden rendben van, és hogy Keleten a statusquót fenn akarjuk tartani. Hát olyan statusq'io akar ez lenni, hogy 60 évig tart, a nélkül, hogy tudnók, mi lesz Boszniával, miképen lesz Bosznia közjogi helyzetének kérdése megoldva? Hiszen nagy kérdések állanak előttünk. Itt van az Ausztriával való közgazdasági kiegyezés kérdése. Mi lesz akkor Boszniával ? Hogy fogjuk ezt a kérdést, megoldani? Ezen vasúttal csak szaporítjuk az akadályokat, a melyek ezen viszony tisztázásának útjában állanak. Már pedig az 1899. évi t,-cz. értelme nem az volt, hogy szaporítsuk azon kötelékeket, a melyek minket Ausztriához fűznek, hanem ellenkezőleg, hogy azokat kevesbítsük. Már ebből a szempontból sem lett volna szabad a t. miniszterelnök urnak ezen törvényjavaslatot most ide terjeszteni. És azt tapasztalom, t. ház. hogy azokban a törvényjavaslatokban, a melyek minket Ausztriával közösen érdekelnek, ott, a hol arról van szó. hogy Magyarország gazdasági ereje, vagy állami önállósága érvényesüljön, ha anyagi hozzájárulásról van szó, a paritás minden tekintetben meg van óva, akkor elismerik a paritást, de a mikor arról van sző, hogy Magyarországnak állami önállóságából és létéből valami erkölcsi haszna, a külföld előtt valami politikai tekintélye legyen, — ott volt a szent-pétervári utazás, és itt van a londoni, — akkor nincs paritás, akkor egyforma rangba vagyunk helyezve Csehországgal és Morvaországgal. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát én azt ajánlom a t. miniszterelnök urnak, hogy az Ausztriával minket közösen érdeklő törvényjavaslatoknál legalább a törvényesség látszatát méltóztassék megóvni és azokat a törvényjavaslatokat, a melyek a ház elé terjesztetnek, méltóztassék ugy felszerelni, hogy eltekintve a politikai vonatkozásoktól, legalább május 10-én, szombaton. ebben az irányban, az érdeme irányában, semmi aggálya ne legyen a törvényhozásnak. Ezt elvárja a törvényhozás és elvárja az az ellenzék, a mely a miniszterelnök urnak minden sikerét kivívja és a melynek csakugyan köszönheti a t. miniszterelnök ur azt, hogy ma Magyarország miniszterelnöke. Ezt megkívánjuk és el is várjuk a t. minisztelnök úrtól. T. képviselőház! A boszniai vasutak ügyének műszaki részét most nem bírálom. Nem vagyok szakértő. Sajnálom, hogy a másik oldalon ülnek a szakértők, ők azonban hallgatnak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon; Ballagi!) Ballagj Géza: Olyan szakértő vagyok, mint Molnár! Molnár Jenő: Hallgatnak azok a szakértők, a kik hivatva lennének a t. házat felvilágosítani, de a kiknek politikai tekintetekből hallgatniok kell. Ezért azután a t. ház a kérdés műszaki részét illetőleg nincs kellően tájékozva, nem tudja, vájjon drága-e, olcsó e a vasút, jó helyen építik-e, mindezekre tájékozás nélkül vagyunk, de a miniszterelnök ur sincs tájékozva. (Derültség a jobb- és a baloldalon.) ívem hiszem ugyanis, hogy a t. miniszterelnök ur be lett volna avatva azokba a dolgokba, a melyek a közös pénzügyminiszter urnái e vasút tervezése alkalmával folytak. Ha a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő, vagy valamely közege látta a terveket, látta a számítási adatokat, az más lenne. Mert nem lehet megengedni, hogy a magyar kormány ne vizsgálja felül a számadatokat. Már kollegialitásból is tartoznék a másik minisztérium azzal, hogy legalább közölje a számadatokat és ismerje el legalább, hogy a magyar kormány is rendelkezik oly szakértőkkel, a kik meg tudják bírálni, hogy ott szükséges-e a vasút, a hová tervezik és annyi tőke szükséges-e, mint a mennyit előírnak. Ha azt mondja a t. miniszter ur, hogy igenis az adatokat felülbírálta a magyar minisztériumnak egy közege, meghajlom előtte. Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék meghajolni. Molnár Jenő: Akkor azt mondom, nem vagyok tájékozva ebben az irányban, de nem. hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur látta volna. A parlamenti tárgyalások folyamán azt tapasztaltam, (Halljuk! Halljuk! a széls'óbaloldalon.) hogy a miniszterelnök ur, ha valamely kérdésben igaza van, rendesen közbeszólással szokott válaszolni. De most erre a kérdésemre nem tud válaszolni. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem! (Derültség a jobb- és a baloldalon.) Láttam hát! Molnár Jenő : Másodszor pedig tapasztaltam, hogy ha a miniszterelnök urnak nincs igaza, mindig csöndesen beszél. Tegnap egy óráig beszélt és feltűnően sokat beszélt csendesen. (Derültség.) A csiklandós helyeken rendesen lassan beszélt, vagy a jegyzeteit nézte. Széll Kálmán miniszterelnök: Mit csináltam?
