Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-111

390 111. országos ülés 1902 hoz indokolásában, azt mondván, hogy ezek az őrszemek nem tudnak egymással érintkezni, pedig manapság egy közönséges majorságot sem lehet észszerűen vezetni, ha nincsen vasút. Hát, t. ház, van Magyarországon tömérdek terület, a mely nélkülözi a vasutat. Én a tavalyi kötségvetésnél felemiitettem Zemplén megyét. Ha fa kell, akkor nem szükséges nekünk Boszniába menni, hanem építsük ki a vasutat Zemplénben. Vagy ott van Mármaros megye; ott vannak az erdélyi hegységek, a melyekben tömérdek kincs van érczben és fában. Minek teremtsünk tehát természetes konkurreneziát a magunk hátrányára? Én érteném az olyan kolonizácziót, a melynek folytán olyan territóriumot nyernénk, a hol nyersterményeinket tudnók értékesíteni. Az indokolásban azonban azt olvassuk, hogy terem ott kukoricza és nem tudom, milyen nyerstermény. Tehát a mi ott terem, az is olyan, a mi nekünk versenyárunk volna. Ellenben nagyon szolgál ez a vonal az osztrák ipari termékeknek, mert Bécs Trieszten keresztül már most sokkal jobban fogja megközelíthetni a boszniai forgalmat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Én Barta Ödön közjogi fejtegetéseihez nem akarok semmit sem hozzátenni. Ha ő nem tudta megértetni ezzel a házzal, hogy a közös kormánynak nevezett közös minisztérium mennyire a magyar állam érdekei ellen működik, akkor én csekélynek érzem magam arra, hogy azt megkíséreljem. Azt hiszem, hogy Barta Ödön fejtegetéseinek legalább annyi nyomuk lesz, hogy a jövőben a t. miniszterelnök ur jobban fogja ellenőrizni Kállay ur működését. Mert méltóztassék csak visszaemlékezni: a midőn a Bach-korszakban Magyarországon valaki hivatali állásra pályázott, nem kívánták meg tőle a magyar nyelv tudását, hanem egyszerűen beletették azt a cseh vagy német embert abba a hivatalba és a közönségnek alkalmazkodnia kellett hozzá; a közönségnek tudnia kellett németül. Ma pedig ugy áll a dolog, hogy attól, a ki Boszniában hivatali állást akar elfoglalni, megkövetelik legalább egy szláv nyelvnek és a német nyelvnek tudását. Kagyon természetes, hogy ilyen körülmények között nem igen akad azokra az állásokra magyar ember, mert ezeket a nyelveket nem tudja, de ha eltekintenének ettől a feltételtől olyan értelemben, hogy legalább pár hónapi időt engednének, a mi alatt az a magyar ember belegyakorolhatná magát a szláv nyelvbe és így alkalmazkodnék a viszonyokhoz : akkor legalább annyi előnyünk volna, hogy intelligencziánk számára egy bizonyos neutrális hely léteznék, a hol alkalmazást találna. De Kállay tisztelt miniszter ur nagyon keveset törődik ezekkel a dolgokkal. Ha poziczióját odafenn Bécsben szilárdnak találja, akkor ő a magyar törvényhozásra nagyon keveset ad. És miután a t. miniszterelnök urnak, ugy látszik, nagyon kevés beleszólása van ezekbe a kömájus 10-én, szombaton. zös dolgokba, Kállay ur arra sem ad igen sokat, a mit a miniszterelnök ur mond. A miniszterelnök ur sokkal jobban teljesiti vele szemben a kötelességét, mert tegnap is kollegialitásból nagyon szépen megvédelmezte Kállay miniszter urat, pedig tessék elhinni: sokkal jobb lett volna, ha a miniszterelnök ur nem védelmezte volna őt, hanem agyonhallgatta volna a dolgot; akkor is kollegiális kötelességet teljesített volna, mert akkor legalább figyelmessé lett volna Kállay ur arra, hogy a magyar törvényhozásban elhangzott dolgok csakugyan megszívlelendők és hogy Magyarország érdekei odalent csak olyanok, mint legalább is Ausztriáé. Vissza kell most térnem arra, t. ház, hogy miért forszírozom én azt, hogy a törvényjavaslathoz csatoltassanak azok az adatok, a melyek tájékoztatnák ezt a házat a felől, hogy arányban áll-e az az építési tőke azon vonal építésével, és vájjon egyáltalában szükséges-e az a vasút, vagy nem. Jól tudom, hogy a mikor a legutolsó viczinális vasút megépítéséről van szó, akkor is egy teljes kimutatást kell közölni a minisztériummal arról, hogy mennyi szarvasmarha tenyész azon a vidéken ; (Derültség jobbfelöl.) hány waggon mag szállítására lehet kilátás, és hogy mindenféle rjrodukczió milyen mértékben van meg azon a vidéken, és ha mindezen adatokból nem tűnik ki az, hogy az a vasút prosperálni fog, akkor a vasutat nem engedélyezik. És mennyit kell szaladgálni csak a póstahozzájárulás elérése czimén ! Tudok vasutat, a melynek kiépítése 10 év óta késik, és csak azon fordul meg, mert 5000 frtnyi differenczia van annak következtében, hogy a kincstár nem akarja megadni a pőstahozzájárulást. Azért mondtam, t. ház, hogy a hadügyminiszternek egy szava többet nyom a magyar kormány előtt, mint az államnak, és az állam összes lakosságának érdeke, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) és mint ennek a törvényhozásnak a szava. (Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igaz! Molnár Jenő: Ezt nem lehet megczáfolni, t. miniszterelnök ur. Ön is szeretné, ha másként volna, de hivatkoznak mindig a helyzetre! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt egyenesen visszautasítom! Az ország érdeke kívánja; bebizonyítottam tegnap ! (Lgy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsobaloldálon.) Molnár Jenő: Most is azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ne térjünk vissza a boszniai okkupáczióra, mert hiszen az egy »bevégzett tény.« Mindig ezzel a bevégzett ténynyel állanak elő, és akkor appellálnak az ellenzék hazafiságára : telekürtölik a sajtót, hogy az ellenzék megint hátráltatja az ország ügyeinek rendes menetelét. Most is azzal hozakodnak elő, hogy egy bevégzett tény van itt: a boszniai okkupáczió; hogy ezzel a boszniai okkupáczióval számolnunk kell, és így mindazon kívánságokat teljesítenünk kell, a melyeket a t. miniszterei-