Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-99

32 99. országos ülés 1902 április 2h-én, csütörtökön. és ezáltal keresztülvigye különösen a személyi helyzet javítása tekintetében azokat az igazság­ügyi reformokat, melyeket én ahhoz, hogy ha­zánk igazságügye a szó valódi értelmében fej­lődjék, elkerülhetlenül, sőt elodázhatlanul szük­ségesnek is tartok. Szokás a magyar birói szervezet javadalma­zását összshasonlitani Anglia Jogszolgáltatási té­nyezőinek javadalmazásával. Én a magam részé­ről nem megyek idáig a követelmények felállítá­sában, de igenis hangsúlyozom, hogy sem a ja­vadalmazás, sem a szerves intézmények, melyek ma a birói szervezetnek szolgálatában állanak és a melyek, helyesebben kifejezve, a birói szer­vezetet a függetlenségre, az erkölcsi és szellemi erősödésre vannak hivatva vezetni, sem ezek az intézmények, sem az anyagi javadalmazások ná­lunk még megvalósítva nincsenek oly mértékben, a milyen mértéket a magyar birói kar érdeké­ben és a magyar igazságszolgáltatás érdekében minden érdeklődőnek kívánnia szükséges. A ja­vadalmazás emelését a bíráknál feltétlenül szük­ségesnek látom, különösen az elsőfokú bíróságok­nál. Ha nem is lehet egész mérvben Angliának példáját megvalósítani, hogy teljesen kiküszöböl­tessék az előléptetésre való vágy, hajlam, vagy lehetőség, mégis meg kell adni annak az elsőfokú bírónak is szellemi képzettsége, de másfelől birói fűnkcziőjávai járó és a függetlenségének egyik attribútumát képező vagyoni megélhetésnek azon módozatait, hogy ne legyen úgyszólván ráutalva arra, hogy minden áron magasabb állásra töre­kedjék és azután ha akár személyi, akár tárgyi okok­ból magasabb állásba nem juthat, akkor birói működésében a vagyoni aggodalmak, gondok miatt úgyszólván elvonassék attól az erkölcsi erőtől, a mely megkívánja, hogy a biró szellemi munkásságának, lelkiismeretének, tehetségének minden niegnjdlatkozását csak birói funkeziójába vigye bele. Szükséges a javadalmazás emelése mellett megadni a bírónak felfelé is az erkölcsi függet­lenségnek minden biztositékát, de szükséges meg­adni a bírónak az alkalmat is, hogy ha esetleg érdekeiről van szó, mert egy birónak az előlép­tetése, egy birónak a szellemi, erkölcsi és munka­bírásával járó értékének meghatározása a bi­rónak saját magának is személyi érdeke, alkal­mat kell adni arra, hogy az a biró az erre vo­natkozó megnyilatkozásokr'ól tudomást vegyen. Meg kell a birónak adni a garancziát arra nézve, hogy ha érdemes, nem mellőztetik, szóval az elő­léptetési szabályzatot a bírónál be kell hozni. Igénytelen nézetem szerint a minősítési táblázatokkal jelenben fennálló azon rendszert is nagyon megfontolás tárgyává kell tenni az igen t. igazságügyminiszter urnak, vájjon he­lyes-e az, hogy a biró, a kire az államhatalom reáruházza a jogot, hogy ítéljen az egyéneknek vagyona, de ítéljen szabadsága dolgában is, hogy az a biró ki legyen téve annak, hogy minősíté­sek, mennek fel a legtitkosabb alakban, hogy az ő munkaképességére, szellemi tehetségére vonat­kozólag adott kimutatásról soha tudomást nem szerezhet, és nem szerezhet tudomást azokról a jelentésekről sem, a melyeknek alapján az ő előléptetése történik, vagy megakad. Igénytelen nézetem szerint a biró függetlenségének elke­rülhetetlen attribútuma az előléptetési szabály­zatnak törvénybe iktatása és a minősítési táb­lázatoknak minden egyes bíróval való közlése, hogy ő az ilyen táblázatokkal szemben, az ő reá vonatkozó jelentésekkel szemben alkalmat nyerjen, hogy esetleg a rosszul informált minisz­tertől a jól informált miniszterhez folyamodhas­sák. (Helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház, nem vagyok azon az álláspon­ton, a melynek Simonyi-Semadam t. képviselő­társam kifejezést adott, hogy az igazságszolgál­tatás terén a törvényhozási akcziókban mind az idegenek majmolását látván, idegen intézményt a mi nemzeti életünkbe beilleszthetőnek nem tart; de engedelmet kérek, magam is kifejezést akarok adni egy aggályomnak, ha az idegenből ideszármazott minden intézményben egyszerűen csak azon intézményeknek merev átvételét és átvitelét a mi jogrendünkbe eszközöljük a nél­kül, hogy számot vetnénk azután ennek a nem­zetnek úgyszólván kifejlett jogérzékével, társa­dalmi és állami érzésével és életével is. Én a magam részéről, t. ház, a birói szervezetnek az úgynevezett ellenőrzési és felügyeleti jog körébe eső esetekben ma divó rendszerét, a táblás kimutatások rendszerét, a perczentes munkát, ha pillanatnyilag nem is, de jövőre a birák erkölcsi és szellemi fokának emelkedése szem­pontjából bénitónak, az általuk végzett munka érdemi része tekintetében hátrányosnak tartom. Nagyon félek attól, hogy ha birói szervezetünk tekintetében a felügyeleti hatalom jobban ki­fejleszti azt az irányt, a hol úgyszólván az alaki eredménynek kidomborodása az, a mire minden biró a saját jól felfogott érdekében tö­rekszik, az a birói munka érdemi hanyatlását fogja előidézni. Én, t. ház, az igazságszolgáltatás tekinte­tében nagy hátránynak tekintem azt, hogy épen azok a legtehetségesebb egyének a jogszolgálta­tás terén, a kik múltjuknál, tapasztalatuknál, értelmüknél, magasabb szellemi képzettségüknél fogva lettek épen egyes hatóságok vezetésére be­állítva, azok ma a jogszolgáltatás terén az érdemleges funkczióktól nagyrészben a techni­kai munkák által el vannak vonva. Az ügyészek, az ügyészségek vezetői, a törvényszéki elnökök munkaidejét nagyrészben elveszi a statisztika, elveszi a pénzkezelés, elveszik az apró-cseprő, a jogász funkezióját nem érdeklő munkák. Nagyon kérném az igen t. igazságügyminiszter urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, nem lehet-e minden törvényszék kebelében egy szám­vevői állást rendszeresíteni. Minthogy az ügyész­ség is mindig a törvényszék mellé van beosztva, ugyanaz a számvevőség ugy az ügyészségnél,

Next

/
Oldalképek
Tartalom