Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

358 110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. a Keleten mint kultur-tényezőt ismerik; ők elfogadják az izlamot az illető állam fejlődésének alapfeltételéül. Ezt kimondotta a német császár Jeruzsálemben, kimondotta Konstantinápolyban; az azóta Berlinben folytatott politikája is megerősíti ezt a tételt, a mely őt a török uralkodó és a török intéző körök szivéhez közelebb hozza. Németország tehát az izlam fentartását, fejlődését egyáltalán nem akadályozván és igy közeledvén a törökökhöz, ők is közelednek a német törekvésekhez és azokat a lehető legnagyobb mértékben előmozdítják. Természetes, hogy ilyen körülmények között, a midőn a kereskedők a vám- és kereskedelmi szerződések tekintetében és a jogszolgáltatás tekintetében egészen ki vannak véve a török hatóságok befolyása alól, ez által roppant megnehezül az illető kereskedők tevékenysége, t. i. a belföldi kereskedőké a külföldi kereskedőkével szemben, és a török birodalom kereskedői perhorreskálják a kereskedelmi elemnek minden ujabb bevonulását Törökország felé. Főképen ez az oka annak, hogy Törökország annyira idegenkedik e csatlakozástól, és állítom, hogy mindaddig, a mig Törökország ezen terhek és nyűgök alól fel nem szabadul, ilyen kedvezményekre nem számithat más állam, mint Németország, a mely határozottan ügyes politikájával meg tudta hóditani a török birodalmat. Nekünk magyaroknak, a kik Keleten a népek szabad és békés fejlődését kívánjuk, oda kell hatnunk, hogy Törökország az említett nyűgök alól felszabadulhasson. Nagy tévedés azt mondani, hogy nem lehet a török hatóságok igazságára és tárgyilagosságára számítani. A mohamedán jog épen olyan művelt, kicsiszolt, nagy irodalommal biró, mint a római jog. A törököknek vannak világos, jó és tudományos nívón álló törvénykönyveik, és nem áll, hogy a bevándorlott idegen a török alattvalókkal szemben bárminemű hátrányokat szenvedne, sőt ellenkezőleg, az izlam sok tekintetben kedvezményeket nyújt azoknak, a kik az izlam jótéteményeiben nem lehetnek részesek. A perifériákon — mint más államokban — kétségkívül ott is vannak kevésbbé korrekt bírák és tisztviselők. De azon nem lehet csodálkozni, hogy a hatóságok meg akarják védeni a nagy kedvezményekben részesülő idegenekkel szemben az állam összes terheit viselő török alattvalókat, különösen a kereskedőket. De még ha mindez keresztülvihető is lenne, ha t. i. Magyarország is szorgalmazná a kiváltságok hatályon kivül helyezését, akkor sem tartoznék az összeköttetés létesítése e török területen ezen törvényjavaslat tárgyalásának keretébe. Ki építené ki ezt a vasutat ? Bosznia és Herczegovina budgetjét nem lehetne azzal megterhelni, mert hiszen az egészen különálló tartomány. Magánvállalkozásra sem lehet számítani, mert a török vasutak, mint üzlet, csak ugy fizetik ki magukat, ha a török állam a megfelelő kamatgarancziákat nyújtja. Arra sem lehet számítani, hogy akár a magyar államvasutak, akár Ausztria belemenjen ilyen vállalkozásba. Én tehát Major Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatának második részét ilyen alakjában tárgytalannak és egyáltalában el nem fogadhatónak tartom. Pichler Győző: Hanem? Krecsmarik János: Kitért a t. képviselő ur arra is, hogy Boszniában kevés a magyar hivatalnok. Azt hiszem, hogy e tekintetben legilletékesebben adhatják és adták is meg a felvilágosítást a delegácziókban; de nézetem szerint a mi Balkán-politikánk alapvonása az kell, hogy legyen, hogy azok a népek lehetőleg önmaguk kormányozzák magukat. Leghelyesebb, ha se nem magyar, se nem osztrák, hanem bosnyák tisztviselők adminisztrálják Boszniát és Herczegovinát. (Mozgás a ssélsöbaloldálon.) Szükség van mindamellett a magyar hivatalnokokra is, különösen azért, mert Kelet és Nyugat ellentétes kultúráját természetszerűleg a magyar hivatalnok tudja legalkalmasabban összeegyeztetni. Hogy egy ilyen átmenet nagyon szükséges, azt mutatja azoknak az államoknak a példája, a melyek legutóbbi időben a török uralom alól felszabadultak. Egyik-másik Balkán-állam oly rohamosan dobta el magától a százados, régi, bár kissé kezdetleges kultúrát, és a jövővel való olyan nemtöró'déssel dobta magát a nyugati kultúra karjaiba, hogy ez által az ottani közéletnek kínos vergődése állott elő, a mint azt mindennap sajnosán tapasztaljuk a Balkán-államok ujabb történetében. Magyar hivatalnokok küldése Boszniába és Herczegovinába különben is nehéz dolog azért, mert bármennyire túl vannak is zsúfolva Magyarországon az egyetemek, azért a közpályákra még sincsen tiílprodukczió. (Ellenmondás balfelöl.) Hisz láthatjuk, mily nehézségekkel jár akár a megyei, akár a birói, különösen az alsóbb hivatalok betöltése. Egy jól elkészült fiatal ember Magyarországon is talál magának jó karriert, és nincsen szüksége rá, hogy lemenjen Boszniába. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Dehogy nem! Csalc jól fizessék meg!) Nehéz a specziális készültségnek elnyerése is minálunk, mert ahhoz, hogy valaki Bosznia és Herczegovinában és egyáltalában a Keleten sikerrel működjék, némi előkészületek is szükségesek. E tekintetben tehát nem volna rossz •— a mennyiben súlyt helyezünk arra, hogy bár nem nagy tömegben, de mégis magyar tisztviselők segítsék az átmenetet a két kultúra között megteremteni, — valamely előkészítő szeminárium, vagy tanfolyam készítése a budapesti egyetemen, vagy az akadémiákon. (Egy hang a jobboldalon : Van már elég!) Az mindegy; az élet sok irányban fejlődik, ennek a fejlődésnek minden irányban elő kell készíteni az ifjúságot. Visszatérve már most a vasútra, ezen szempontok után én nagyon kisjelentó'ségünek tar-