Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-109

109. országos ülés 1902 május 6-án, kedden. 353 Barta Ödön: Azért vágják át! Major Ferencz: ... És mégis, daczára, hogy nagy hadászati czélok is szólanak ezen vonal mellett és daczára annak, hogy abban az időben a hadügyminiszter ur is inkább a szóles vágányu vasút mellett foglalt állást, hogy van az, hogy ez mégis mindig el lett ütve? Megmagyarázom ennek indokát. Ha csak egy parányi előny mu­tatkozik magyar részre, az már kontrakarirozva lesz és nincs ember, a ki megvédje, nincs ember, a ki megállja a helyét, mindenki mindjárt meghajlik, mindenkinek meggörbül a dereka. Baria Ödön: Hát minek áll a 67-es alapon? Major Ferencz: Az nem annak a következ­ménye ! Barta Ödön: Annak a következménye! Major Ferencz: Én a 67-es alapon sem gör­bülök meg soha, hanem meggörbültek már szá­zan és százan a 67-es alapon. Pichler Győző: Helyes, hogy a 67-es alapon 48-as beszédeket mond! (Derültség a szélsőbal­oldalon.) Major Ferencz: Én sajnálom, hogy a t. előttem szóló e tekintetben fogalomzavarban van, mert a 67-es politika előtt is nyitva van a ma­gyar közgazdasági politika egész teljében, csak tessék azt megvédeni tudni. Nyitva volt Bosz­niára vonatkozólag is, tetszett volna tudni meg­védeni. Mindezeket a dolgokat meg kellett volna védenie épen a többségnek és a többség nem védte meg, ._ Barta Ödön: A többség nincs is itt! (De­rültség.) Major Ferencz: Ha a méltányosság terére lépünk és Boszniának és mondjuk Ausztriának kívánságát teljesíteni óhajtanok, előbb kell, hogy teljesíttessék a mi még jogosabb kívánalmunk, kell, hogy igenis ezen vonalak Samacztól le egész Sarajevoig mielőbb széles vágányuvá építtesse­nek és ez legyen az első, a mit kiépítünk, mert erre már nemcsak ez a képviselőház engagirozta magát, hanem nem tett ellene kifogást még a Reichsrath sem. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az a kifogás pedig, hogy itt pénzügyi dolgok jönnek számba, csak olyan mesterkélt kifogás, mert hiszen ha valaki valamit nem tud keresz­tülvinni, akkor keresi a módját, hogy megindo­kolja az ő élhetetlenségét. Mi az, a mibe ez a vonal egész Sarajevoig kerülne. Az egész különbség 51 millió korona. Én nekem tudomásom van róla, — mert az ak­tákat is láttam — hogy ezelőtt öt évvel egy pénzintézet ajánlatot tett, hogy kiépíti ezt a vo­nalat széles vágányon Budapesttől egész Sara­jevoig, de még az előmunkálati engedélyt sem adta meg Kállay. Hiszen ma nagyon könnyen össze lehet hozni azt a pénzcsoportot, a mely ezt megépíti; (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) nem kell egy krajezár sem Boszniától, össze lehet a szük­séges pénzt hozni ma, mert oly fontos ez a vas­út és annyira jövedelmező ma. Hiszen a jöve­delmező fővonalnak forgalma meghétszereződött KÉPVH. NAPLÓ, 1901 —1906. VI. KÖTET, már azóta, amióta építettük és azóta már egy egész sereg vasúthálózat csatlakozik ezen saraje­vói fővonalba és azon feltételen, a melyet 21 év előtt a képviselőház kényszerülve fogadott el, hogy je­lenleg épen csak a forgalomnak csekélysége foly­tán tartja indokoltnak a keskeny vágányu vasút építését, ma már túl vagyunk, mert ismétlem, a pályának jövedelme már meghétszereződött. Ez is tehát csak a mellett szól, hogy ez a vonal sür­gősen széles vágányuvá építtessék át. Ha pedig nagyon takarékoskodni akarnak, akkor elhagyható a visegrádi szárny, és tegyük a fővonalat széles vágányuvá. Hiszen a visegrádi szárny ma tisztán csak stratégiai vonal, semmi más, mert teljesen kietlen részeken vezet ke­resztül és ez a legköltségesebb része ennek a Szandzsák felé menő vonalnak. Ezt a legköltsége­sebb, a Szerbia felé menő szárnyat tehát elhagy­hatjuk és inkább a fővonalat kellene nekünk széles vágányuvá tenni és bekapcsolni végre­valahára 21 év után a magyar állam pálya­testébe. Mert, t. ház, már csak egészen más az, hogyha én innen szállítmányt beraktározhatok egy vaggonba és vitethetem egyenesen Saraje­voig a fővonalon, vagy hogyha át kell rakodnom és ki kell tennem a szállítmányt sérülésnek és romlásnak. Nagy hátrány a személyközlekedés is. Az egyenes összeköttetés és kényelem egyik rugója a kereskedelmi szálak megteremtésének. Itt van pl. a telefon, először csak egynéhány ember használta, ma pedig mindenki kívánja, mert a kényelem lassankint reászoktatta. így van ez a kereskedelmi összeköttetéseknél is. Utat kell csinálni, utat kell teremteni, a köny­nyebben odajuthatást kell megalkotni, és ha ez megvan, kezdődnek meg a kereskedelmi gócz­pontok kialakulása és a kereskedelmi felvirág­zások. (Igaz! TJgy van! a néppárton és a szél­söbaloldalon.) Épen azért komolyan azt a kérdést állítom fel a t. képviselőház előtt, hogy akarja-e, szán­déka-e a magyar érdekeket, a melyekhez 21 esztendő óta jussunk van, a 12-ik órában köve­telni, vagy pedig megint el akarja azt odázni. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy az első lépés ezáltal meg lesz téve. De nem az első lépésnél kellene ma már lennünk, t. • miniszter ur, hanem már a megvalósításnál kellene len­nünk régen. Az első lépést megtettük már ak­kor, a mikor fiainknak ezrei és ezrei hullottak el ottan. Most pedig nekünk arra kell töreked­nünk, hogy a közgazdasági téren egy kissé vissza­szerezzük azokat a nagy áldozatokat. Nekünk igenis követelni kell, ez legyen az első, legfőbb dolgunk, hogy Bosznia vasúthálózata a magyar államvasutakba bekapcsoltassák egy sürgősen ki­építendő széles vágánynyal Samacztól Sarajevoig és ezzel egyidejűleg követelni kell a magyar kormánynak és a magyar országgyűlésnek a magyar közgazdaság jövő fejlődése érdekében, hogy megkezdődjenek a diplomácziai alkudozá­sok Törökországgal és az összeköttetés arra az 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom