Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-105
230 105. országos ülés 1902 május 1-én, csütörtökön. mögött, (Zaj a szélsöbálóläalon.) az egész magyar közvélemény helyesli, a mit ők csinálnak, menjenek azon az utón tovább. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Tegnap méltóztatott emlegetni, hogy mi ennek a nemzetnek a hátránya? Megmondom én! Az a hátránya, hogy nincsen benne önérzet, nincsen benne tisztesség, nincsen benne férfiasság! (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon,) Kubik Béla: Ilyent magyar delegátusnak nem kellene megszavazni soha! (Zaj.) Rátkay László: Még csak arra akarok visszatérni, a mit tegnap a honvédelmi miniszter ur mondott, midőn kényesen oda dobta, hogy mi beszélünk oly szellemről, mely nekünk nem tetszik, és ha tudunk hiányt, jelentsük, majd ő fog róla intézkedni. Nos, igen t. honvédelmi miniszter ur, én ezennel bejelentem az én panaszomat. Van igenis nagy hiány, nagy visszaélés. Először is ismerek egy minisztert, a ki nem tudja, hogy Magyarországon az a törvény, hogy a magyar nemzetnek nyelve a magyar, (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóläalon.) nem tudja az a miniszter, hogy ő senkivel a világon, sem királyával, sem Ausztria minisztériumával a maga részéről másként, mint magyarul nem levelezhet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bejelentem a t. miniszter urnak, hogy én ismerek egy minisztert, a ki a magyar parlamentben elfelejtette, hogy van magyar nemzet, egy minisztert, a ki a magyar parlamentben arra az álláspontra helyezkedett, a mely állásponton állnak a t. nemzetiségek, mert a magyar nemzetet nem tekintette önálló hazát alkotó, és fentartó nemzetnek. Nem gondolt arra, hogy ezer év óta ez a magyar nemzet védi Magyarországot verejtékével, tudásával, vére hullatásával! Ismerek minisztert, a ki összecsókolódzott tegnap a nemzetiségekkel, egészen azon a hangon beszólt, a melyen ők beszélnek, a kik azt mondják, hogy a magyar nemzet fensőségét nem ismerik el, nem tűrik el, hogy a magyar nyelv legyen irányadó Magyarországon! A ki az ő eszük járása szerint csak anyanyelvet ismer: esetet, németet, szlávot. Hát, t. miniszter ur, ön az a miniszter, a ki egészen egy gyékényen árul a nemzetiségekkel. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszter ur mond valamit, de nem hallom, mit. Tessék ugy mondani, hogy meghalljam, mert igen szeretek válaszolni, és az igazságot igazsággal megezáfolni, Hogy visszatérjünk a szellemre — mert ne hagyjuk el ezt a kérdést — egy kézlegyintéssel ezt a kérdést nem akarom elintéztetni, én ennek a kérdésnek a veséjébe akarok behatolni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! A honvédelmi miniszter ur tegnap a magyar parlamentben a magyar többség tapsolása, helyeslése mellett előhozta, hogy ő ismer egy dalt, melyet Gotterhaltenak neveznek, a melynek szövege é8 dallama is nagyon szép s ő azt játszatni és húzatni fogja a honvédségnél, a hol csak lehet. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Szégyen!) Nos hát, nézzük meg egy kissé ezt a kérdést! Nem először feszegetem én azt a ház előtt! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Sokszor! Rátkay László: Fogom is még sokszor. Hiszen valóságos megalázás van ebben a dalban; (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azok az emlékek, melyek hozzá vannak tapadva, attól a daltól el nem távolithatók. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Miért rendelte el a honvédelmi miniszter ur, hogy a zenekarok ezt a dalt játszszák, midőn a fejedelem, a magyar király valahol megjelenik ? Miért ? Azt hitte, hogy a helyzet komolyságát, a hangulatot, a magyarság szeretetét fogja emelni a király iránt? A t. miniszter ur legyen vele tisztában, hogy a magyar nemzet kibékült királyával, elfelejtette a multat és politikai okosságból szereti a királyt és a királyság fogalmát; de midőn a király megjelenik és önök ezt a dalt játszatják, akkor mintha csak arra törekednének, hogy letiporják a ma,gyar hazaszeretetet. (Elénk felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Igaz! Ugy van!) Felidézik az emlékeket, hogy a magyar királyban, a mint megjelenik, a nemzet ne lássa a koronás magyar királyt, hanem jusson eszünkbe a múlt, lássuk azt, a ki mint teljhatalmú zsarnok kiadta a j>arancsolatot, hogy letiporják a magyar szabadságharezot és aláirta a 13 vértanú halálos Ítéletét! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Politikai okosság-e az, arra törekedni, hogy minden alkalommal föllebbentsók azt a r fátyolt ? És miután minden felszólalásunk haszontalan és annál inkább teszik ezt és annál inkább sértik ezt a nemzetet önérzetében, nos hát, miután látom, hogy a kormányhoz is hiába fordulunk ebben a kérdésben, én felhívom a magyar ifjúságot, felhívom a magyar nemzet minden tagját, hogy ha ezt a dalt hallja bárhol, akár legyen ott a király, vagy legyen ott az uralkodóház bármely tagja, (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) ne engedje a nemzet méltóságát megbecsteleniteni, s fütyülje ki és ne engedje. (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Sokkal okosabb és tapintatosabb a magyar ifjúság, mintsem hogy az ily beszédek után induljon! (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Élénk ellenmondás és nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Rátkay László: A honvédelmi miniszter urnak ez a szava nem fogja félrevezetni a magyar ifjúságot, az fogja tudni, hogy az, amit akkor tesz, nem a tapintatosság kérdése,^ ez a magyar becsület és a hazafiság kérdése. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Most már a tapogatás következik !
