Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-105

105. országos ülés 1902 május 1-én, csütörtökön. 219 Ki tudhatná, hogy milyen lesz az a szellem, mikor ma megelégedés mellett is minduntalan olyan megszégyenítő és elszomorító tényekre bukkanunk, a melyekre méltán törhetett ki ezekről a padokról a felháborodásnak az a kifejezése, hogy szégyen és gyalázat, a melyet az igen t. honvédelmi miniszter ur tegnapelőtt oly zokon vett ? Hiszen, hogy mindjárt az igen t. honvédelmi miniszter ur szeretetreméltó egyénisége mellett maradjak, tegnap a közjogi képtelenségeknek, (ügy van! a szélsöbaloläalon.) a legnagyobb államjogi abszurdumoknak egész sorozatát tárta fel előttünk, mint saját nézetét, (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az önök nézete szerint! Bakonyi Samu: Hogy többet ne mondjak, egyszerűen oda sorolt, koordinált bennünket a lengyel, a német, a szlovén és a cseh nemzetiségekhez. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ezt a koordinácziót én nem tekinthetem egyébnek, mint a magyar nemzet szubordinácziójának. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ohó! Bakonyi Samu: Bocsánatot kérek, megmondom, hogy miért. A t. honvédelmi miniszter ur ugyanis kifejezést adott ezen felfogásának, és én azt nem tekinthetem egyébnek, mint a magyar nemzet szubordinácziójának ama legfőbb j^arancs alá, a melyet a t. honvédelmi miniszter ur az összmonarcbia érdeke gyanánt jelöl meg, (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) a midőn nem beszél rólunk máskép, mint ugy, hogy »a monarchia és abban Magyarország.* (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Az imént jelzett előzmények után ez a korollárium, azt hiszem, joggal elmondhatom, nem egyéb, mint közjogi visszaélés azzal a helyzettel, hogy ez a mi szempontunkból törvénytelen megjelölés immár belecsúszott törvényeinkbe is, a t. túloldal ellenzésének lazasága és, nem habozom kijelenteni, az egész törvényhozás gondatlan eljárása, és a közjogi szoros terminusokhoz való ragaszkodás hiánya, fogyatékossága miatt. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Hogy ne törne ki lelkünkből az elkeseredés és a felháborodás, t. képviselőház, a mikor látjuk a tisztképző iskolák tanrendjét, az ott használt iskolakönyveket, különösen pedig a történelem tanitásának menetét, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) melyből fájdalommal azt kell felismernünk, hogy bár általánosan el van ismerve az, hogy a véderő lelkesitésóre semmi sem hathat oly erővel, mint a nemzet hőseinek, azok érdemeinek megismerése, azoknak^ követendő példa gyanánt való odaállitása (Élénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem is tagadja senki! Bakonyi Samu: Ha nem tagadja senki, akkor kérdem az igen t. honvédelmi miniszter úrtól, tanítják-e ott ós milyen mértékben Rákóczy Ferencznek a történetét, a ki immár közel kétszáz esztendeje jajdult fel akként, — és ez ott él minden magyar ember szivében, — hogy: recrudescunt antiqua regni Hungáriáé vulnera. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ezek a sebek, t. miniszter ur és t. képviselőház, fájdalom, nem hegedtek be még ma sem, hiszen minduntalan történik az iránt gondoskodás, hogy a hegedésnek induló sebeket szentségtörő kezek felszaggassák. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Azt kérdem továbbá, tanítják-e ott Kossuth Lajos történetét a magyar nemzet méltóságát, önérzetét és jövendő biztonságát megillető mértékben? Tanitják-e az önvédelmi, a 48—49, szabadságharcz történetét? S vájjon, ha már ezek a nemzeti hősök ki vannak vetve az osztrák katonai vezetésnek kegyeletéből, kérdem, hogy a magyar tisztképző intézetekben is domináló szellem tanitja-e legalább annak a két, kis méretűre taksált nemzeti hősnek, Bethlennek és Bocskaynak azt a történetét, a mely azt bizonyítja, hogy ezek Ausztriának hatalma ellen, Ausztria elnyomó törekvései ellen, az osztrák császárság ellen ÍB kibontották a szabadság lobogóját? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Emlékszobrot is emeltünk nekik! Bakonyi Samu: En azt hiszem, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur igazságszeretete, őszintesége ezekre a kérdésekre igennel nem felelhet. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) De bezzeg meg kell arról szomorúan győződve lennünk, hogy a Kriegsgeschichte, a melyet lefordítanak a Ludovika-akadémia és egyéb tisztképző intézetek részére, bőségesen foglalkozik a Yater Radetzkyvel, a kinek jelszava, hogy: »in deinem Láger ist Oesterreich.« Igenis annak a táborában vannak önök, annak a táborából jövő parancsnak engedelmeskednek itt a magyar honvédség kebelében is, és az onnan jövő meghagyások hatása alatt tűrik meg ezeket az állapotokat, a melyeket mi másnak, mint a honvédség, nemzeti aspirácziónk ezen magva elnemzetietlenitésének, nem nevezhetünk. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Nézzünk csak futólag végig a honvédség tisztikarának fejlődésén, a mint abban az egyes nemzedékek egymást felváltják. (Halljuk! Halljuk!) Az első dolog az volt, — és ezt nem tagadhatja az igen t. honvédelmi miniszter ur sem, — hogy a honvédség tisztikarából okkalmóddal, de czéltudatosan irtották ki egymásután a 48/49-iki honvédség tisztjeit. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Tudok esetet, t. képviselőház, a mikor nem is 1848/49-ből a mai honvédséghez átjött tisztre vonatkozólag volt nyilvánvaló az, hogy görbe szemmel nézik, és addig szekírozták, a mig onnan távozni volt kénytelen; hanem olyan jeles felsőbb tisztre vonatkozólag is állott ez, a kinek más bűne nem volt, mint az, hogy ama dicső idők egyik legdicsőbb hősével közeli rokonsági viszonyban állott, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) a kire vonatkozólag tehát a »gutgesinnt«-ség tekintetében alapos kételyek merülhettek fel a katonai kormányzat kebelében. (Ugy van! Ugy van! a szásöbaloläalon.) 28*