Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

214 ÍOh. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán, hogy igy van, de azt igenis állithatom, hogy én nem levelezek egyetlenegy közös minisztérium­mal és ő Felségével sem németül. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kincsen is katonai érintkezése! Tóth János: Bárki eljöhet hozzám, — mon­dotta a miniszterelnök, — és meggyőződhetik erről, mert én Magyarország szempontjából, mint miniszterelnök, kötelességemnek tartom minden felterjesztésemben a magyar nyelvet használni. (Helyeslés a szélsöbáloldalon. Felkiáltások; Igy Icell tenni a honvédelmi miniszternek isi) Azt hiszem, hogy a miniszter úrral szemben nagyobb tanura, mint a minisztérium fejére, nem hivat­kozhatom. Ha a miniszterelnök ebben a véle­ményben van, miért élvez a honvédelmi minisz­ter ur ebben a kérdésben is extra-privilégiumot, ha nem azért, hogy e tekintetben is használja a német nyelvet, szóval germanizáljon ? Kubik Béla: Az osztrák szellemet terjeszti! Tóth János: Azt mondja a t. miniszter ur, hogy abszolúte nem érti a vezérkarra vonatkozó állításaimat. Felolvasta háromszor is. Hát én nem akarok felnőttek oktatásával foglalkozni, hanem csak azt akarom felemlíteni, hogy az én meggyőződésem szerint a honvédség nem szer­vezte önállólag a vezérkart, ugy,. mint a hogy azt én óhajtottam volna, mert hiszen közös had­seregbeli vezérkari tisztek is helyeztetnek oda át. Már pedig háború, mozgósítás esetén a vezér­kar, mint legmagasabb fórum, mondjuk, segéd­eszköz dolgozza ki az összes haditerveket. így aztán mozgósítás alkalmával szellemileg a vezér­kari tisztekre nehezedik a legnagyobb súly. Az a legfontosabb tényező, és ezért mondottam, hogy a legmagasabb vezetésnél a honvédség a közös hadseregnek van szellemileg alávetve. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Beismerte a t. minisz­ter ur azt is, hogy azok az urak, a kik átvezé­nyelteinek, nem teszik le a honvédesküt. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ideiglenesen! Tóth János: Hát törvényünk is van arra, hogy minden honvédtiszti szolgálatot teljesítő tisztnek le kell tennie a honvédesküt. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igen, ha áthelyeztettek a honvédséghez. Tóth János: Kérdem már most, ki ellen­jegyzi ezeknek az uraknak az áthelyezését, vagy kinevezését. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én! Tóth János: Akkor meg eo ipso le kell ten­niök az esküt, mert akkor egészen honvédekké válnak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mihelyt a honvédséghez vannak áthelyezve, le­teszik az esküt, a míg azonban csak ideiglene­sen vannak kivezényelve, nem. Tóth János: Örömmel hallottam azt, á mit a miniszter ur a .Ludovika-akadémiában a. német nyelv tanítására vonatkozólag mondott. Örömmel hallottam, mert muszáj elhinnem, hogy igaz, a mit mondott, daczára annak, hogy ta­valy, a mikor ezt a költségvetést tárgyaltuk, a t. államtitkár ur nem igy nyilatkozott. 0 azt mondotta ugyanis, hogy négy tantárgyat taní­tanak németül, és meg is nevezte azokat. A t. miniszter ur most azt mondja, hogy egyedül a szolgálati szabályzatot, és a hadsereg szerveze­tét tanítják németül is. Az államtitkár ur fel­említette a tereptant, a hadászatot, a fegyver­tant is, összesen négy tantárgyat, B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csak a terminus technikus más! Tóth János: Ha e tekintetben az a haladás van, hogy ma már csak két tantárgyat taníta­nak, ez örvendetes haladás, habár ez sem helyes, (Ugy van! Ugy van! a szélsSbaloldalon.) mert ott csak alkalmat kellene adni a fiatalságnak arra, hogy tanuljon németül. . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hogy adjunk rá alkalmat? Hogy lehet meg­tanítani valakit a német nyelvre, ha nincs tan­kényszer ? (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Tóth János: ... és ne kényszerítse a kor­mányzat arra, hogy németül is megtanuljon. Azt mondja a t. miniszter ur, hogy nem lehet a honvédségnél uj intézményeket létesíteni, mert azok drágák és mert nincs azokra pénz. Hát erre csak azt jegyzem meg, hogy ha a közös badseregnél kell valamely intézményt létesíteni, erre 35 esztendő óta mindig volt pénz, tehát lehetne pénz a honvédség részére is, ha ezt akar­nák intézményekkel önállólag fejleszteni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Ezeket akartam még a t. képviselőház előtt elmondani. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsö­baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztas­sék megengedni, hogy csak röviden reflektáljak egyes dolgokra, a melyeket Tóth János képviselő ur elmondott. A t. képviselő ur pártja és a többség között régóta, 1867 óta áll fenn a né­zetkülönbség a tekintetben, hogy az 1867: XII. t.-cz.-ben emiitett »magyar hadsereg« szavak mit jelentenek. Akkoriban sem értelmezték e szavakat másképen, mint ugy, hogy ezek alatt magyar csapatok értendők. (Felkiáltások a szél­söbaloldalon: Soha!) Bocsánatot kérek, azt ta­lán meg méltóztatik engedni, hogy ezt az 1867: XII. t.-cz.-et nagyjában ós majdnem egészében Deák Ferencz konczipiálta; legalább az ő fel­ügyelete alatt jött létre? Azt kérdem tehát a t. képviselő úrtól, hogy miután Deák Ferencz 1876-ban halt meg, tehát az 1867-iki törvény Deák Ferencz elhalálozása előtt már kilencz évig fennállott: nem szólalt volna-e fel éspedig teljes joggal Deák Ferencz, hogyha ez a tör­vény 9 esztendőn át nem ugy értelmeztetett volna, (Élénk helyeslés jobb felöl.) a mint ezt a ' törvényhozás 1867-ben megállapította?

Next

/
Oldalképek
Tartalom