Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-104
10 ! i. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. 211 A mi a Németországgal és Olaszországgal való hármas-szövetséget és azt a szerepet illeti, a melyet mi játszunk ebben a szövetségben, arra nézve csak annyit mondok, hogy ez a szövetség ép ugy van Németország, mint Olaszország, nemkülönben a mi előnyünkre, egész Európa előnyére. Az egy áldásos intézkedés, a melyet gr. Bismarck és Andrássy hagytak hátra nekünk. Vájjon mi inferior szerepet játszunk-e, azt bizza miránk és azokra, a kik hivatva vannak ezen ügyekben eljárni. Rákosi Viktor: Nem látom az eredményeket! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hogy egyes alsó, alárendelt hatóságok itt-ott hibáztak, talán nem helyesen jártak el, abból a hármasszövetség értékére következtetéseket vonni abszolúte nem lehet. (Helyeslés johbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Mihelyt valahol kellemetlen inezidens merül fel . . . Rákosi Viktor: Láttuk a San Girolámonál! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter:... Mihelyt nagyobb félreértések forognak fenn, azok de part et d'autre a legjobb akarattal és előzékenyen el lesznek intézve. Itt tehát felszólalásra az ellen, valóban, meggyőződésem szerint, nincs ok. Én azt hiszem, hogy körülbelül nem maradtam adós senkinek sem. A ki felvilágosítást kért, annak megadtam szívesen, (Ugy van ! jobbfelől.) Horváth Gyula: Talán még a nyugdijakról! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kérem, a nyugdijakról? Jól van! (Derültség jóbbfelbí.) Hát a nyugdijakat illetőleg kérem Tóth János képviselő urat, a ki ezt a kérdést először felhozta, mutasson nekem egy államot, a mely hadsereget, véderőt tart, a hol a véderő tagjainak nyugdija nem jelentékeny összeget képviselne. Olyan nincs! A honvédség most 34 éve, hogy fennáll. 34 év alatt természetes, hogy nagyon sokan kidőlnek és utóvégre az állam pénztárát terhelik a nyugdijak. Azt méltóztatik szememre hányni, hogy az emberek csak ugy nyugdíjba küldetnek .. . Nessi Pál: Az már igaz! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter:... felsőbb parancsra. Hát — ez nem jut eszébe senkinek sem; ellenkezőleg, örül mindenki, ha a régi erők megfelelnek és minél tovább szolgálatban maradnak. Most ezt mondják. Volt azonban egy időszak, — annak talán 14—15 éve — hogy a t. ellenzék rám förmedt, hogy én üldözöm a régi honvédeket, mert azok nyugdíjaztatnak. Azok mind hatvan éven felül voltak, körülbelül 70 évesek voltak, és azért nyugdíjba mentek; én pedig természetesen a t. függetlenségi párt nézete szerint, üldöztem őket. Hát igy vagyunk itt is. Nem küldetik nyugdíjba senki, a ki még arra való, hogy szolgáljon. Vannak olyanok, a kik látszólag , . . Molnár Jenő: Egészségesek: B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: .. . egészségesek! Helyesen mondja Molnár Jenő t. képviselő ur. (Derültség a jobboldalon.) De ha a delegácziókban résztveitek volna a t. urak annak idején ... Nessi Pál: Oda nem kívánkozunk! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: ... meghallották volna boldogult gr. Byllandt Eeidt, akkori hadügyminiszternek kijelentését Beöthy Ákos t. képviselő úrral szemben; mikor egy tábornokról azt beszélte, ich habé ihn gestern gesehen és ilyen-amolyan jól néz ki, jól tartja magát, azt kérdezte a hadügyminiszter: Hát látta a t. képviselő ur ruha nélkül ? (Derültség.) Nagy, igen nagy különbség van ebben. (Élénk derültség a jobboldalon.) Én nem mondom, hogy Molnár Jenő t. képviselő ur azt tudja, hanem tudnia lehetne. Hát igy van az. Nagyon sok ember van, a ki — mondjuk magyarán — csalja a világot. (Élénk derültség.) Kérem a t. kéjiviselőházat, méltóztassék a költségvetést elfogadni. (Hosszantartó, élénk tetszés, éljenzés és taps a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hoch!) Elnök: 'Tóth János képviselő ur félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítására kér szót. Tóth János: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy személyes kérdésben, és félremagyarázott vagy félreértett szavaim helyreigazítása végett rövid időre igénybe vegyem a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Kifogásolta az igen t. miniszter ur, hogy én tegnap szóvá tettem az ő parlamenti vitatkozási modorát. Hogy ezt méltán tehettem, részemről helyes volt tenni, a mai vita is bebizonyította. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Azt mondta a t. miniszter ur, hogy azért válaszol ő a beszédekre patentirozott vicczekkel, mert erre alkalmat adnak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én patentet nem vettem ki soha. Tóth János: Hát vicczekkel, ne adjon a képviselő erre alkalmat, nem válaszolok igy. Méltóztassék megengedni, hogy, habár nekem igen sok alkalmat adott ma az igen t. miniszter ur a tekintetben, hogy vicczsire válaszoljak, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Halljuk! Állok elébe! Tóth János: . . . ne kövessem őt e téren. (Helyeslés a baloldalon.) Mert én egyénileg a magyar parlament nívóját e tekintetben sokkal nagyobbra becsülöm. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csak minden alkalommal! Tóth János: Nem tapasztalhatta tőlem soha, egyetlenegy alkalommal sem és mondhatom, t. miniszter ur, hogy én véghetetlen szomorúnak 27*
