Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

206 ÍOh. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. vagy olyan indokolásról, a mely be nem vált volna, abszolúte nem letet szó. Ezekben, azt hiszem, Tóth Jánost t. képviselő urnak meglehetősen megadtam a választ. Még csak a német nyelvre térek át, ismét a Ludovika-akadémiában. (Halljuk !) Azt méltóztatott mondani, hogy egyes tantárgyak német nyelven adatnak elő, hogy két vagy hány napig csakis németül szabad társalogni az ifjúságnak, és igy tovább, hogy ez nem felel meg a törvénynek, a mennyiben a törvény a magyar előadási nyelvet irja elő. Tóth János: Az a baj, hogy nem irja elő! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem irja elő, hanem magától értetődik, mert magyar honvédség más nyelven nem nevelhető; tehát magától értetődik. No már most méltóztassék csak meggyőződni arról, hogy — fájdalom — hány fin lép ki az akadémiából, a ki németül abszolúte nem tud. Rátkay László: Hála Istennek! (Egy hang jobb felöl: No azon ugyan ne hálálkodjék! Zaj a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ne tessék, kérem, hálálkodni, mert ezzel csak fel tetszik bátoritani azokat az ifjakat. Nessi Pál képviselő ur, a ki felbátorítja őket, maga nagyon jói beszél németül. Nessi Pál: Egy hangot se! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha egy hortobágyi pásztorlegény azt mondja nekem: Uram, nekem nem kell a német nyelv, — igaza van, tisztelem, becsülöm benne az ilyen módon nyilvánuló hazafiságot. Hanem egészen másképen áll a dolog az uraknál, a kik mind müveit urak és több nyelvet beszélnek és tudják, mennyire szükséges manapság idegen nyelveket tanulni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De nem a németet és nem a honvédségnél!) A német nyelven való előadás bizonyos tantárgyakban, és pedig csakis... Pozsgay Miklós: Az osztrákoknak nem szükséges a magyar nyelv? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon üdvös volna, hogyha megtanulnák! Pozsgay Miklós: Mért nem kötelezik tehát őket a magyar nyelv tanulására? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én nem kötelezhetem őket. Ha majd a t. képviselő ur fel fog engem ruházni ezzel a jogkörrel, akkor talán megteszem; igy azonban tehetetlen vagyok e részben. (Derültség jobbról.) Különben mindössze két tantárgyat, a gyakorlati szabályzatot és a hadseregi szervezést adják elő hetenkinti másfél órában németül ismétlésképen. Először ezt a két tantárgyat is magyarul adják elő és csak azután németül azok számára, a kik a hadsereghez akarnak kilépni, vagy pedig a honvédségnél szolgáló tiszteknek, kiknek is szükséges tudni ezeket a kifejezéseket. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Hát hol van itt az a halálos vétek ? Hogy én súlyt fektetek arra, hogy a fiuk ott tanuljanak és tanuljanak nyelveket is, azt a szülők — és az önök padjain is ültek ilyenek — uni sono megköszönték. Minél többet tanul az ember, annál jobb, akárki akármit beszél. (Zaj a szélsőbal-oldalon.) Eötvös Bálint: Tanuljanak francziául és nem németül! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Eötvös Bálint t. képviselő ur talán más nézeten van; méltóztassék azonban kissé körülnézni a világban. (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang jobbról: De neki hortobágyi argumentum kell!) Hja, a hortobágyi argumentum, az más. (Zaj.) Rátkay Lászlő: Az a hortobágyi argumentum tartotta fenn a magyar nemzetet! Hiába nevetnek! (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon. Elénk mozgás jobbról.) Magyarország képviselőliázábau még sem járja, hogy a magyar nyelvet gyalázzák ! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbról.) Igenis, és önök ott ülnek ós türelemmel hallgatják. (Nagy zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kérem, hát nem mondottam én, hogy én nagyrabecsülöm ? Eötvös Bálint: Vilmos császár malmára hajtja a vizet, mikor a németet pártolja! Majd eljön még ide a Hohenzollem! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tisztelem a prófétákat! (Derültség.) Rákosi Viktor: Német hadsereget csinálunk a Hohenzollernek számára! Kinek germanizáluuk ? A német dinasztiának ? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Eötvös Bálint: A Habsburgok csak magyarok lehetnek! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt méltóztatnak kifogásolni, hogy a honvédtisztek a hadi iskolába mennek, általában, hogy egyes honvédtisztek felmennek Bécsbe és ottan tanulnak. Ha nekünk volna elegendő erőnk és elegendő pénzünk, semmi akadálya sem volna annak, hogy mi itt is állítsunk fel hadi iskolát, élelmezési ós lovaglási kurzusokat. Várady Károly: Hiszen a legtöbbet a pénzből önök kapják! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem vettem észre! Méltóztassék nálam számvevői főnöknek beállani és akkor majd meg méltóztatik látni, mennyire meg vagyunk szorulva, ha csak öt forintról van is szó. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék először meggyőződni a dologról és azután hozzászólani! Először is tehát a pénz hiánya az oka annak, hogy ilyen intézeteket fel nem állithatunk ; azután meg nincsen hozzávaló erőnk a tisztek kiképezésére. Egyelőre tehát, a mennyiben nagyobb számban nincsen még rá szükség, elegendő, hogyha pár tisztet felviszünk. Szemere Miklós t. képviselő ur felszólalása abban összpontosul, hogy dicséri a burok magatartását. Nagyon helyesen teszi, mindenki bámulja