Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

196 íO'i, országos ülés 1902 azt beszéli, a mit akar, Kriegkammer pedig azt teszi, a mit akar. Azt hiszem, a t. miniszter ur sem fogja ezt tagadni. így aztán megtör­ténhetik az, hogy a delegáczió megkérdezése és tudta nélkül elköltenek 125 milliót hadi­hajókra. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Nagy mese! Rákosi Viktor: 15 hadihajót adnak nekünk, és ez kerül 125 millióba. Széll Kálmán miniszterelnök: Egy szó sem igaz belőle! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Bár ne volna igaz!) Pedig nem is igaz! Rákosi Viktor: Én fentartom állításomat, inig be nem bizonyítják, hogy nincsen igy! Széll Kálmán miniszterelnök: A jövő héten ott lesznek a számadások! Pichler Győző: Én már láttam is azokat a hajókat! (Zajos derültség.) Rákosi Viktor: Hát minek nekünk ez a 15 uj hadihajó, a mely állítólag nincsen meg? Minek a kedvéért? Kína kedvéért? Azért az egy négyszögkilométernyi területért, a mit mi Kínából elfoglaltunk, s a minek egyéb czéija nincs, nem lehet, mint hogy onnan czopfokat importáljanak Ausztriába? (Hosszas, élénk de­rültség. Éljenzés és tetszésnyilatkozatok a szélsö­baloldalon.) Hát minek ez ? Baglyokat Athénbe, vizet a Dunába, czopfot Ausztria-Magyaror­szágba! (Zajos derültség és tetszés.) Ez az üzlet nem fog sikerülni. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Vagy talán a hármas­szövetség kedvéért teszszük meg ? No, a hármas­szövetségben a mi szerejmnk azt a benyomást teszi reám, mintha szegény ember uri társaságba keveredik és kénytelen erején felül költekezni. Ugy költekezünk mi a hármas-szövetségre. Foly­tonosan zsaroljuk népünket, a mikor saját czél­jainkra nincs pénzünk, (Igaz! Ugy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) csak azért, hogy Német­országgal lépést tarthassunk. Olaszország tönkre­ment bele, mi is tönkre fogunk menni bele. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi gondos­kodunk Németország biztonságáról, és Német­ország az ő zseniális császárjával az élén, ipara és kereskedelme számára meghódítja az egész világot. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) És ezt nekünk köszönheti a német politika. És mi a hála, a melyet ezért aratunk ? .Nézzük a vámtarifa esetét! Szép hálával fizet! Nézzük pl. azt, hogy az Alldeutscher Verband agitácziója már a mi németeinket megmételyezi. M egmételyezi azokat a délvidéki svábokat, a kikről Szivák Imre t. képviselőtársam be­szélt, a kik pedig 1848-ban velünk küzdöttek a magyar függetlenségért, a nemzet szabadsá­gáért. Tessék megnézni, milyen aknamunkát folytatnak ellenünk. Nem privát emberek csinál­ják. A késsen-darrnstadti nagyherczegség kor­mánya az idén márczius 8-án az Alldeutscher Verbandnak, a Schulvereinnak megjelölte, hogy a fenyegetett németség védelmére Ausztriában április 30-án, szerdán. és Magj r arországon két évre 200.000 márkát szavazott meg. A kormány tette ezt, nem egyes emberek. Lurtz Károly: Meg lett czáfolva ! Rákosi Viktor: Csak szóvá lehet tenni, hogy szabad-e az ilyesmi? Luríz Károly: Meg lett czáfolva! Rákosi Viktor: Nem igaz, nem lett meg­czáfolva! Ily esetben bizony szintén érvényesíthetné befolyását a t. honvédelmi miniszter ur, a ki bizonyára, a mikor a hármas-szövetségről, annak felújításáról, megkötéséről van szó, bizonyára mint táborszernagy bevonatik a tanácsba a katonai tervek megállapítása végett. Megmond­hatná Németországnak azt, hogy csak addig vagyunk megbízható szövetségesei Németország­nak, a míg a hegemónia magyar kézben van. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert ha a magyar nemzet kezéből kiesik a vezetés, dara­bokra esik az egész ország, és Balkán-állammá leszünk, a melyben egyik nemzetiség sem bír túlsulylyal, egymást marjuk és veszekedünk. Mi a hármas-szövetségben époly kibicz-szerepet ját­szunk mint Goluchovski a Jockey-klubban. (Elénk derültség.) És mindnyájan ismerjük a 13. §-t. hogy mit szoktak a kibieznek mondani. (Elénk derültség.) Valószínűleg ugyanazt mond­ják Groluchovskinak, a mikor a mi érdekeink­ről van szó. T. képviselőház! (Halljuk! Halíjuk!) Nem akarok rá hosszasabban kiterjeszkedni, (Hall­juk! Halljuk!) de egypár adattal akarom illusztrálni azt, hogy mi a honvédségünkre sok­kal többet költünk, mint az osztrákok az ő Landwekrjükre. (Mozgás.) Számszerűleg ki van mutatva. Azonfelül a közös hadseregre is többet költünk, mint az osztrákok. Pl. nálunk a kaszár­nyákat a városok épitik. Hányszor találkoztam szerencsétlen deputácziókkal, a kik azért jöttek fel, hogy ha már harmadik egyetemet nem kap­nak, legalább engedjék meg nekik, hogy kaszár­nyát építhessenek. (Derültség.) Jó magyar váro­sokban, Debreczenben, Hajdúböszörményben megépítik a kaszárnyát a városok költségén, és akkor, ha megépült, az első, a mi szembeötlik, a német felírás a kaszárnyán. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még azt sem teszik, hogy magyar feliratot alkalmaznának. Nessi Pá!: Hát ez nem szégyen, gyalázat ? (Mozgás.) Rákosi Viktor: Ausztriában a közös hadügy­minisztérium budgetjéből épitik a kaszárnyákat, a mihez tehát mi 34°/o arányában a quótában hozzájárulunk. Miért nem építenek tehát miná­lunk is a közös hadügyminiszter budgetjéből? Ez nálunk tiszta veszteség. Azután természetesen az is a mi költségünkre megy, hogy mi a honvéd­tiszíképző iskolákat fentartjuk ós a közös had­sereg számára neveznek ki onnan tiszteket. De nemcsak pénzben, hanem vérben is nagyobb áldozatot hozunk, mert nekünk 34°/o-kal kellene

Next

/
Oldalképek
Tartalom