Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

188 ÍŐ4. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. Sőt a szolgálati idő meghatározását a törvény 12. §-a külön és kifejezetten azon tárgyak közé sorozza, melyeknek eldöntését az ország magának tartotta fenn. (TJgy van! TJgy van ! a néppárt padjain.) De ezenkívül, t. ház, e kérdés felvetését itt helyénvalónak tartom, már csak azért is, mert szorosan összefügg a honvédséggel ez a kérdés, a minek igazolására vagyok bátor csakis a tartalékra emlékeztetni. Az 1889. évi VI. t.-cz. ugyanis a 12 éves általános védkötelezettséget állapítja meg a közös hadseregnél; a három első évet sorolja a tényleges szolgálati időbe, hét évet a tartalékba, két évet pedig a honvédség tartalékába. Ha már most a tényleges szolgálati időt két évre szállítjuk le, a hétéves tartalékot, azonkívül a 12 éves általános védkötelezettséget pedig nem érintjük, akkor világos ebből, hogy a honvédség tartalékára 3 év jut, a mivel a honvédség létszáma tetemesen emelkednék. A kétévi szolgálati idő előnyeit már többször emiitették fel itt, és azért külön felsorolni nem akarom. Csak arra akarok rámutatni, hogy két irányban jelentkeznek különösen ezek az előnyök. Nem kötik le azt a munkaerőt improduktív czélokra, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbálóldalon.) és ez által a gazdasági termelés minden ágának előnyére válnak, és azonkívül jelentékenyen könnyitenek az ország pénzügyi terhein. (Igaz! TJgy van! a szélsöbálóldalon.) A mi az elsőt illeti, t. i. hogy nem vonatik cl annyi munkaerő improduktív czélokra, ennek illusztrálására hivatkozni akarok más argumentumra, t. i. arra, hogy jelenleg a házban és a házon kivül nagyon sokat beszélnek a kivándorlásról, okainak megszüntetéséről, annak káros hatásairól és a káros hatások között első sorban a munkaerő elvonását emiitik. Ezzel tökéletesen egyetértek. Csakhogy az argumentálásban következetességet kivánok. Hogy ha a kivándorlás kérdésében elismerjük, hogy munkaerőt von el, akkor ismerjük el ezt az indokot a katonai szolgálati idő megállapításánál is. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbálóldalon.) Pedig, t. ház, még tovább akarok menni és azt állítom, hogy bizonyos tekintetben a munkaerő elvonása, a mely a kivándorlás folytán áll elő, nemzetgazdaságilag kevésbbé káros, mint a munkaerő amaz elvonása, a mely a katonaság, különösen a katonai szolgálati idő túlhosszu volta miatt áll elő. Mert méltóztassék tekintetbe venni, hogy a ki kivándorol, legalább rendszerint azért vándorol ki, mert nem kap, vagy legalább pillanatnyilag nem kap munkát. Azonkívül, a mint a statisztika bizonyítja, a kivándorlottak nagy része idővel visszatér, vagyont hoz magával és időközben is vagyonilag segíti családját. Arról pedig még senki sem hallott, hogy katona a háromévi szolgálati idő alatt segítséget küldött volna a családjának, vagy hogy az illető vagyonnal tért volna vissza. Ellenkezőleg, azok is, a kik csak fillérek összerakásával tudnak egy-egy forintot szerezni, elküldik azt a katonaságnál levő fiúnak. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbálóldalon.) A kivándorlás kérdését még más tekintetben is causalis nexusba tudom hozni a katonasággal, különösen értve a szolgálati idő hosszú voltát. Mert mindnyájan tudjuk, hogy nagyon sokan épen azért vándorolnak ki, hogy a katonaságtól megszabaduljanak. Azonkívül azt hiszem, bővebb indokolásra nem is szorul, hogy egy oly egyén, a ki három évet töltött el távol a családi tűzhelytől, esetleg az ország határán kivül is, az alatt az idő alatt elszokott családjától, foglalatosságától, a föld rögétől, a melyhez minden érzelme kötötte, az aztán sokkal szivesebben fog esetleg egészen megválni azon rögtől, mint egy másik, a ki soha sem kerül ki foglalatossági köréből. A szolgálati idő leszállítása ellen általánosságban és leggyakrabban, mint indokot szokták felhozni, hogy a katonai kiképzés rovására menne. T. ház! Ezen ellenvetéssel szemben én csakis a honvédségre akarok hivatkozni, a hol a több kiképzést igénylő, nehezebb fegyvernemnél, a lovasságnál is a legénység legfeljebb két évig tartatik tényleges szolgálatban; pedig hogy kiképzés és eredmény tekintetében a honvéd lovasság kiállja a versenyt a közös hadseregbeli lovassággal, azt a három-négy év előtt a Dunántúl tartott nagy lovashadgyakorlatok eléggé igazolták. Az igen t. miniszterelnök ur a múlt őszszel, gondolom, a Jásznagykun-Szolnok vármegye által benyújtott kérvény tárgyalásánál azt a nyilatkozatot tette, hogy a kormány állandóan foglalkozik a kétéves szolgálat kérdésével és annak idején a ház elé napirendre is fogja kitűzni. Minthogy azonban időpontot erre nézve nem helyezett kilátásba, ezért voltam bátor ezen kérdést itt újból felvetni. (Helyeslés a néppárton.) T. ház! Ha a földmivelő népnek érdekeit nem látom a katonai szolgálati idő megállapításánál elegendően tekintetbe véve, mert hiszen különben nem fordulhatna elő az az eset, a mire ugyanazon alkalommal Buzáth t. képviselőtársam figyelmeztette a t. házat, hogy a harmadéves katonakötelezetteknél gyakran előforduló tartósabb szabadságolások nem a nyári, hanem a téli hónapokban szoktak előfordulni, ugy ezen körülményt, hogy t. i. a földmivelő nép érdekei nem részesülnek elég védelemben, más kérdéseknél is látom. (Halljuk! Halljuk!) Egy oly ügyet akarok felhozni, melyet a házban és a házon kivül szintén már igen sok izben felvetettek, de mindeddig kellő eredmény nélkül. Azon remény által engedem magamat vezérelni, hogy ha nagyon sokat bolygatjuk ezen kérdést, végre az illetékes hatóságok megunják a sok zaklatást és hogy ettől meneküljenek, eleget fognak tenni kérésünknek, (Tetszés balfelöl) Ez a katonai lóvá-