Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-103
103. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. 171 még pedig 4°/o-os kamatra, 25 évi törlesztésre, összesen 9602 korona annuitással. Szükségessé vált továbbá a pozsonyi honvéd-laktanyának felépítése is. A legénység rozzant épületben van. most elhelyezve, mely épület düledezőfélben van, s igy e laktanya felépítését tovább elodázni nem lehetett. Ennek felépítését szintén tervezi a honvédelmi miniszter; a költség kitesz 250.000 koronát. Ez is a hadmentességi alapból vétetnék kölcsön, szintén 4°/o-os kamatra, 25 évi törlesztésre; az évi annuitás kitenne 16.003 koronát. Ezek volnának azon lényegesebb eltérések, a melyek előfordulnak a múlt évi költségvetéshez képest. És miután azt látom, hogy a honvédelmi miniszter ur egyrészt a takarékosságot kellőkép szem előtt tartja, másrészt mindent megtesz, a mi szükséges arra, hogy a honvédség harczképessége emeltessék : ennek alapján a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. (Elénk Jielyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Tóth János! Tóth János: T. ház! Az állami életnek egyik legfontosabb része a véderő. Hogy miként van a véderő szervezve, miként van a véderő vezetve és igazgatva, ettől függ az ország léte, biztonsága. (Úgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ha a véderő nemzeti alapon nyugszik, ha gyökerei a nemzet évezredes talajában ágaznak szét, a hol táplálja azt a múltnak harczi dicsősége, táplálja azt a jelennek hazaszeretete; ha a véderőt egybeforrasztja egy öntudatos, hazafias vezetés és egységessé teszi egy öntudatos nemzeti czél, akkor, t, ház, a véderő önálló, nemzeti, akkor a véderő kint hatalmat, bent erőt jelent, (Ugyvan! TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) a hazának, a trónnak biztonságot, a nemzetnek életet, fenmaradást biztosit. (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ezt tessék megérteni végre! (Derültség a jobboldalon.) Tóth János: T. ház! Ma, a mikor a hivatásos hadseregek korszaka lejárt és a néphadsereg korszakát éljük, a mikor az általános védkötelezettség elvénél fogva hazánkban is több, mint három millió állampolgár adózik vérével és ezen súlyos véráldozaton vagy véradón felül minden egyes állampolgár még adójával is hozzájárul a hadsereg fentartásákoz: a mikor tehát bízvást, teljes joggal lehet azt mondani, hogy a véderő, a hadsereg minden egyes állampolgárnak életével és sorsával a legszorosabb kapcsolatban van: akkor, t. ház, az én véleményem szerint le kellene omolnia a nemzet gondolkozásában a pártpolitika elválasztó falainak két irányban, és pedig először abban a tekintetben, hogy csakis az a védszervezet jó, helyes és a nemzet érdekében álló, a mely nemzeti jelleggel bir, a mely teljesen egybe van forrva a nemzet múltjával, történetével, hagyományaival, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) a mely számol a nemzet közgazdasági helyzetével, másodszor pedig a tekintetben nem volna szabad és nem kellene lennie a nemzet gondolkozásában eltérő véleménynek, hogy önálló állami létnek csak önálló hadsereg felel meg, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a véderő terén is egyenlő sulylyal biró tényező a nemzet akarata a király akaratával, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) és hogy a magyar nemzetnek ezredéves alkotmányban gyökerező joga van arra, hogy védszervezetét maga minden idegen befolyástól menten állapítsa meg, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és az egész védszervezet minden vonalán a nemzetnek alkotmányos befolyása biztosittassék, biztosittassék nemcsak papíron, a törvényekben, hanem a tettek mezején, intézményekben, hogy a véderő terén is érvényesüljön äz az alkotmányos elv: Nihil de nobis sine nobis. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! Ezekből a hazafias szempontokból elbírálni Magyarország véderejét, annak szervezetét, a hadsereget és a honvédséget, szerintem, hazafias kötelesség. (Igaz! TJgy van! a szélsiibaloldalon.) Igen sajnos, hogy ebből a szempontból az elbírálást igen kevesen érzik (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) és még kevesebben gyakorolják. Nyiltan kimondom, hogy évtizedek óta ebben a tekintetben e hazafias kötelességet a magyar parlamentben csakis a mindenkori parlamenti ellenzék gyakorolja. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Sajátságos nizus fejlődött ki Magyarországon a magyar nemzetnél, legutóbb pedig a magyar parlament kormánypártjánál, a hadügyi kérdésekben. A túlhajtott lojalitás, az opportunizmus noli me tangere-vé tette az egész hadügyet, a hadügy minden kérdését. Mert 30 év óta láttunk-e arra példát, az 1868-iki és 1889-iki nagy véderővitákat kivéve, a mikor a magyar parlamentben a mindenkori kormánypárt valamit ne helyeselt volna, valamit megakadályozott volna hadügyi kérdésekben? Rákosi Viktor: Más kérdésekben sem! Bartha Ferencz: Sohasem szólalt fel ott senki sem! Tóth János: Minden jó volt ugy és akkor, a hogy és a mikor a katonai kormányzat azt előterjesztette. Kubik Béla: Osztrák-magyar hadsereg! Tóth János: Ha a hadügyi kormányzat azt mondotta, hogy Magyarország érdekében az van, hogy a katonaság létszámát és tartalékát kontingentálni kell, a kormánypárt azt mondta, hogy helyes. A következő esztendőben a katonai kormányzat azt mondta, hogy nem helyes a katonai létszámot és a tartalékot kontingentálni, s a kormánypárt szerint mindjárt ez állott a nemzet érdekében. Ha éveken és évtizedeken át a katonai kormányzat küzdött az ellen, hogy Magyarországon tisztképző-intézetek állíttassanak fel, a kormánypárt ezt tartotta helyesnek, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) mihelyt egy szép napon törvényjavaslatot nyújtott be a kormány arra 22*
