Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

160 Í03. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. az 1878 : XX. t.-cz. értelmében a külügyminiszter fogja megkötni az állam nevében. Ezt az eszmét, mikor én vele közöltem, ő is helyesnek tartotta, és közöltem másokkal is, azok is helyesnek tartották és az szórói-szóra, a mint én akkor szövegeztem, belejött a törvénybe és igy van kifejezve az 1899 : XXX. t.-czikk 1. §-ának utolsó bekezdésében: ».., Mindamellett, hogy ezen törvény által a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai között fenforgó vám- és kereskedelmi viszonyok az 1907. év végéig terjedő időtartamra az 1867 : XII. t.-czikk 68. §-ában az országnak fentartott önálló rendelkezési jog alapján szabályoztatnak, az ezen idő alatt esetleg kötendő külföldi kereskedelmi szerződésekre nézve kimondatik, hogy azoknak a két állam nevében leendő megkötése az 1878. évi XX. t.-cz. III. czikkének első bekezdésében előirt módozat mellett eszközlendő.« Most tehát kérdés, hogy micsoda módozat van letéve az 1878: XX. törvényczikkben ? Az 1878 : XX. t.-cz.-ben az van letéve, a mi 34 esztendőn keresztül követtetett, hogy t. i. mindaddig, a mig a két állam vámközösségi viszonyban áll, a közös külügyminiszter megköti a szerződést együttesen a két állam nevében és nem különkülön, mert az a törvényben nincsen benne. Ha a törvényben én azt akartam volna, akkor én megproponáltam volna és beletettem volna világosan, hogy külön-külön. De nem tettem. Ez nincsen benne, hanem az van benne, hogy megköti a két állam nevében, még pedig az 1878. XX. t.-czikk értelmében, a mely azt mondja, hogy ő köti meg. És hogy történt az a megkötés? Az összes kereskedelmi szerződések, a melyeket 1878-tól kezdve kötöttünk, mind in praxi megmagyarázták és megállapították ezen törvény értelmét; ezt elfogadta a törvényhozás, mert azok mind igy köttettek meg. így köttetett meg az olasz, a román, a német, a franczia, az angol, az orosz és minden szerződésünk. Hát a törvényhozásnak bő alkalma lett volna mondani, hogy ez nem helyes, nem felel meg az 1878-iki törvénynek. De nem mondta, hanem — nemine contradicentc — az ellenzék részéről felszólalás soha e részben nem történt, ez okból nem ellenezték a szerződéseket •— ha ellenezték, más okból ellenezték, — de megköttettek ezek ugy, a mint én a szerződések megkötését proponáltam az 1878 : XX. t.-cz. értelmében és az 1899. évi XXX. t.-cz. első szakasza utolsó bekezdésének nemcsak betűszerinti értelmében, hanem szellemében is. Igy áll a kérdés, és — gondolom — azért nem helyes és méltán kifogásolható részemről az az érvelés, a mely tétetett és helyes az, a mit én azzal szembeállítok, hogy t. i. ezen szerződésnek megkötési formája is teljesen beleilleszkedik a mi törvényeinkbe és a mi közjogunkba és abba az állandó praxisba, a melyet a törvényhozás ezen törvénynek interpretácziója által adott. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért kérem én a t. képviselőházat, hogy méltóztassék ugy ezt a módositást, mint a beadott határozati javaslatot mellőzni és a törvényjavaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozás be lévén fejezve, következik a szavazás. A kérdés az: elfogadja-e a ház a kereskedelmi viszonyainknak Mexikóval való ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot, igen vagy nem? Ezzel szemben Molnár Jenő képviselő ur határozati javaslatot adott be, a mely igy hangzik: »Jelen felhatalmazási törvény függőben tartásával utasittatik a kormány, hogy az 1899: XXX. t.-czikknek második bekezdése értelmében az uj autonóm vámtarifát minél előbb hozza be.« Ez szerintem halasztási inditvány, ugy, hogy a házszabályok értelmében mindenekelőtt Molnár Jenő képviselő ur indítványára kell a kérdést feltennem, és azért kérdezem a házat, elfogadja-e Molnár Jenő képviselő urnak imént felolvasott határozati javaslatát, igen vagy nem? (Igen! Nem.') A kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Most kérdem, elfogadja-e a ház a kereskedelmi viszonyainknak Mexikóval való ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen van nem ? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, a mely elfogadtatik, olvassa az 1. §4). Illyés Bálint jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház! A t. miniszterelnök ur felszólalása legkevésbbé sem ingathatta meg azon felfogásnak az erősségét, a melynek én tegnapi felszólalásomban kifejezést adtam, sőt be fogom bizonyítani a t. háznak, hogy a t. miniszterelnök ur épen egy ma tett kijelentésével legjobban megvilágította az én álláspontomnak az igazait és azt, hogy ezen törvényjavaslatban adott felhatalmazásnak sem formája, sem tartalma alkotmányosságunknak és az eddig hozott törvényeknek nem felel meg. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Mielőtt erre rátérnék, mindenekelőtt konstatálom azt, hogy az az egy eredménye már eddig is megvolt az én felszólalásomnak, hogy felhívtam a t. ház figyelmét arra, hogy mennyire a t. házat és a közvéleményt megtéveszteni alkalmas módon és tartalommal és szöveggel terjesztik be ide a házba a törvényjavaslatokat. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) íme, t. ház, ha én tegnap nem vetem fel ezt a nagyfontosságú kérdést, méltóztassék nekem megmondani, vájjon ezen törvényjavaslat alapján és ezen törvényjavaslat első szakaszából kifolyólag kicsoda mondhatta volna teljes biztossággal,