Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-102
102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. 151 let jogi állapotát alkotta meg. (Rakovszky István félé fordulva.) A 99-es törvényeket keresi a miniszterelnök ur. Széll Kálmán miniszterelnök: Majd a végén is ráérek én! Visontai Soma: Tudom én előre, mit méltóztatik mondani! Széll Kálmán miniszterelnök: De eltalálta! Förster Ottó : Lelki rokonság ! (Derültség.) Visontai Soma: Az 1891. évi I. t.-cz. az önálló vámterület jogi állapotát hozta be Magyarországba. En felteszem azt, hegy az nem talán csak egyszerűen olyan megtévesztő formula akart lenni, a melylyel az akkori pártviszályokat és feldúlt parlamenti jogviszonyokat a nemzet lecsendesitésére el akarták oszlatni, hanem felteszem, és erre nézve engem a törvény is támogat, hogy a világos, törvényes intézkedés, a mint az máskép nem lehetett az, hogy t. i. lejárván az Ausztriával fennálló kereskedelmi szerződésünk, ideiglenesen mi más állapotra nem is helyezkedhettünk, mint az önálló vámterület jogi állapotára. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez folyik az 1867. évi XII. t.-cz. 68. §-ából világosan. Ezt az állapotot elfogadta az 1899. évi XXX. t.-cz. is, mert annak a bevezetése is azt mondja, hogy az 1867. évi XII. t.-cz. 68. és 58. §-ai értelmében, a mely szerint a magyar korona országai, mint a fejedelem többi országaitól jogilag különálló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk utján intézkedhetnének és vámvonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket, a magyar korona országaira nézve az önálló vámterület jogi állapota állott elő. Ebből kifolyólag azután ez a törvény az 1867. évi XII. törvényczikk 68. §-át mindenre fentartja. Világos tehát, hogy az önálló vámterület jogi állapotát ez az 1899: XXX. t.-cz. is kimondja. I)e mit látunk már most? (HaüjuJe!) Azt, hogy ez a törvény két irányban tartalmaz intézkedéseket. Szabályozza először is az Ausztriával, azután szabályozza a külfölddel való viszonyt. Ausztriával szemben a kölcsönösség álláspontjára helyezkedünk; ha Ausztria respektálja a viszonyokat ugy, a mint most vannak és a mint azok mellett tényleg közös vámterületet képezünk egymás közt, ezt Magyarország is respektálni fogja; azonban a külfölddel szemben megkötendő kereskedelmi szerződésekre nézve erre az álláspontra nem helyezkedett. Nem helyezkedett azért, mert bár az első szakasznak utolsó bekezdése azt mondja, hogy mindamellett, hogy ezen törvény által a magyar korona országai és az ő Felsége többi királyságai és országai között fenforgó vám- és kereskedelmi viszonyok az 1907. é> végéig terjedő időtartamra az 1867 :XII. t.-cz. 68. §-ában az országnak fentartott önálló rendelkezési jog alapján szabályoztatnak, azt mondja — és a t. miniszterelnök ur bizonyára erre fog hivatkozni, — hogy az ezen idő alatt esetleg megkötendő külföldi kereskedelmi szerződésekre nézve kimondatik, hogy azoknak a két állam nevében leendő megkötése az 1878: XX. t.-cz. III. czikkének első bekezdésében előirt módon eszközlendő. Azonban előttem nem lehet más mérvadó, mint a törvény. A t. miniszterelnök ur és Rakovszky t. barátom is beszéltek ugyan előzetes pártközi megállapodásokról, de én rám nézve csak a törvény lehet mérvadó. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A törvény pedig, az 1878: XX. tcz., világosan ugyanazokat a kifejezéseket tartalmazza, a melyeket az 1867 : XII. tcz. 8. §-a (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) vagyis azt mondja, hogy addig is — 1907-ig — mindkét állam nevében fogja a külügyminiszter megkötni a szerződést. De ez nem azt teszi, nem is teheti az 1867: XII. tcz. 8. §-a értelmében, hogy azért együttesen fog eljárni a külügyminiszter, hanem a mi legerősebb alkotmányos biztosítékunk értelmében fel kell tenni, hogy a külügyminiszter fogja ugyan megkötni ezen 1899: XXX. tcz. értelmében a szerződést, de nem a közös vámterület alapján, mind a két állam nevében együttesen, hanem a két állam nevében külön-külön. (Igaz! Ugy van! a szélstJbaloldalon.) Az első szakasznak ez a dispozicziója, annak imételt hangsúlyozása, hogy az önálló vámterület jogi alapjára helyezkedünk, nem is lehet más értelmű, nem is tűrhet más értelmezést, mert különben a legsúlyosabb alkotmánysértést képezné. És ezt be fogom bizonyitani a t. miniszterelnök urnak és felhivom a t. házat arra, hogy nagy tépelődéssel méltóztassanak e törvényjavaslatnál szavazatukat latba vetni (FdlciáltásoJc balfelöl: Dehogy fognalc tépelődni!), mert igen fontos alkotmányos kérdésről van szó. (Halljiűc!) T. i. ugyanazt, a mit az 1899: XXX. tcz. mond, mondja az 1867: XII. tcz. 8. §-a. Mit mond ez? (Halljuk!) A pragmatika szankczióből folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerü vezetése. »E czélszerü vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, a melyek az ő Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik.« Tehát nem a közös érdekű ügyeket, hanem a közös ügyeket érti itt a törvény. (Olvassa): »Ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyminiszter teendői közé tartoznak.« Már most ez a 8. szakaszban van, mint állandó közös instituczió. Itt vannak azok a kifejezések, hogy a külügyminiszter mindkét állam nevében köti meg a szerződéseket és ezek után az 58. és 68. §-ok nekünk fentartják mint önálló jogot az Ausztriával való kereskedelmi viszonyunkat. Ha tehát önök az 1867 : XII. t.-czikk 8. §-ának ezen kifejezéséből, s az ennek megfelelő hasonló kifejezésekből azt fogják következtetni, hogy ez
