Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

140 102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. kis járásim-óságokat azonban nem czélszerii felállítani. , . • Olay Lajos: Mert csonka lesz! Plósz Sándor igazságiigyminiszter:. . .mert ott azután, ha csak egy személy van a járásbíróság élén, annak szabadságolása idején helyettesítéséről kell gondoskodni, s mindenféle egyéb bajjal is jár ez, másrészről pedig olyan a világ háta mögött lévő helyre nem is igen szívesen megy a biró. Krasznay Ferencz t. képviselőtársam érdekes beszédében mindenekelőtt az alsó bíróságok működésének mikéntjére reflektál. Én elismerem azt, hogy hozatnak olyan ítéletek is, — megengedem, hogy meglehetős nagy számban — a melyek nem állják meg helyüket. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ezt már csak azért sem tagadhatom, mert a felső birsóságok a felebbezett ítéleteknek egy igen nagy részét megváltoztatják, De nem ez a kérdés, hogy vannak-e még hibák, hanem az,—legalább a mi engem illet elsősorban — hogy van- e haladás, s azt hiszem, hogy haladás van. Én azt a nézetet, hogy a mai bíróság nem alkalmas arra, hogy egy modern polgári perrendet vele életbeléptetni lehessen, nem oszthatom, Nem oszthatom egyrészről a tapasztalat tényei alapján. Az 1893-iki sommás eljárást egészen jól életbeléptettük és azon aggodalmak, a melyek a bíróságokkal szemben felmerültek, nem bizonyultak alaposaknak. A judicatura semmiesetre sem lett rosszabb. Krasznay Ferencz: Sokat jegyzőkönyveznek! Nem alkalmazzák a szóbeliséget. (Mozgás a szélsöbaloläalon.) Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Hiszen, hogy hibák vannak, azt elismerem. Másrészről azt hiszem, hogy azzal a modernséggel nem szabad olyan nagyon dobálózni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez a perrendtartás egy czélszerii, a dolog természetének megfelelő törvény akar lenni. Ha nem az, akkor méltóztassék hozzászólani és majd javítani. Ha az ilyen czélszerü perrendtartást valakinek kezébe adjuk, ez csak előnyös lehet, mert a jobb eszközzel a gyengébb erő is jobban működhetik, mint a rossz eszközzel; egy jó vasekével mégis csak jobban lehet szántani, mint a rossz faekével. A mi pedig a kifogást illeti, hogy különösen az eljárás tekintetében a bíróság még nincs mindig kellőleg begyakorolva: ebben van valami igaz, de ennek épen az egységes polgári perrendtartás hiánya is az egyik oka, hiszen olyan kvodlibct van ma a perrendtartási szabályokban, hogy nem lehet attól a bírótól ma rossz néven venni, ha a perrendtartásba kellően nem gyakorolta be magát, ha nincsen egy constans praxis. Majd hogyha egységes perrendtartás lesz, a mely az eljárás különböző nemeinél minden felesleges speczialitást mellőz és csak a nélkülözhetetleneket tartja szem előtt, akkor, azt hiszem, a Curia vezetése alatt majd képződik egy állandó praxis, egy bizonyos hagyomány, és akkor a bíráknak működése is egyformább, állandóbb lesz és kevesebb kifogás alá fog esni. Ez az egyik oka annak, hogy első sorban az adminisztráczió és a judikatura javításának szempontjából is sürgetem a perrendtartás megalkotását. A mi a bányajogot illeti, erre nézve szabad legyen megemlítenem, hogy a bányajog tervezetét a pénzügyminiszter úrral együtt egy bizottság által elkészíttettük. Ennek a munkálata még tavaly áprilisban elkészült, közöltetett az érdekelt minisztériumokkal, és e munkálat, mihelyt az észrevételek beérkeznek és a netalán szükséges módosítások megtétetnek rajta, be fog nyújtatni a t. ház elé. Nagy érdekkel hallgattam azokat, a miket a t. képviselő ur a jogi oktatásra nézve mondott. Igen sok tekintetben osztom az ő nézetét. Apróbb részletkérdésekre nem terjeszkedem ki. Azt hiszem, hogy a bürokratikus felfogáson is, azon, hogy a bíróságok az élettel nem állanak kellő kontaktusban, segíteni fog — legalább hozzá fog járulni ahhoz, hogy ez az állapot megszüntettessék — a szóbeli, a közvetlen perrendtartás. Hogy a bíróságok ne aktákat intézzenek el, hanem ügyeket, arra én is nagy súlyt helyezek. De a sokat ócsárolt lajstrom-rendszer ép ezt is czélozza. Ép ezen lajstrom-rendszer mellett lehet konstatálni azt, hogy hány ügyet intézett el a biró és nem azt, hogy hány iktató-számot intézett el, és ezzel eleje vétetik az iktató-számok mesterséges fabrikálásának is, mert semmi érdeke nincsen többé benne. Miután itt vagyok a lajstrom-rendszernél, legyen szabad azt mégis védelmemben részesíteni. Lehetnek hibák; én csak azt állítom, hogy az alapeszme helyes, ezt kell javítani, nem pedig a régi rendszert helyreállítani. A mi azt a sokat emiitett nehéz akta-megtalálást illeti, megengedem, előfordulhat, hogy egy-egy akta nehezen található fel. Régebben is előfordult, hogy akták elvesztek és ilyenkor semmiféle lajstrom nem használ, sem iktató. Előfordult, hogy az aktát bekötik egy másik aktába; tessék azt keresni a régi rendszer mellett. Hanem annak, hogy a lajstromban nehéz eligazodni, elejét lehet venni nagyobb járásbíróságoknál azáltal, hogy egy közös mutató-könyv vezettetik, a melyből aztán meg lehet tudni, hogy melyik lajstromban van az akta, melyik bírónál, melyik szám alatt, és akkor nagyon könnyű lesz ezt megtalálni. Ennek a vezetése olyan nagy fáradságba nem fog kerülni; nem szükséges különben ez semmi esetre ott, a hol a járásbíróság kicsi, a hol egy-két lajstrom vezettetik egy ügyszakból, pl. a polgári ügyszakból. A mi a perek gyorsabb lefolytatását és a halasztások megakadályozását illeti: melegen üdvözlöm a t. felszólaló urat, mert én is abban a nézetben vagyok, mint ő. Ép azért bevettem a polgári perrendtartásba egy intézkedést, hogy a kölcsönös beleegyezéssel való halasztásnak